Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) döntött Pencz András ügyében, aki azért fordult a testülethez, mert Budafok-Tétény Önkormányzata megszüntette megbízási szerződését azzal az indoklással, hogy megszűnt a bizalom vele kapcsolatban, mert aláírást gyűjtött a Momentum Nolimpia kampányában. Az EBH elfogadta Budafok-Tétény Önkormányzatának érvelését, hogy joggal hivatkozott a bizalom megszűntére, és ezért jogosan bontotta fel a Momentum-aktivista, Pencz András megbízási szerződését. Az EBH nem fogadta el a momentumosnak azt az állítását, hogy sem politikai, sem bizalmi feladatokat nem látott el az önkormányzatnál, kérelmét az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tárgyában ezzel elutasította – olvasható az önkormányzat sajtóközleményében. Pencz András az EBH döntésével kapcsolatban portálunknak elmondta, hogy továbbra is az a véleménye, hogy "ha január 18. Pencz andrás momentum. és február 28. között sem bizalmi, sem egyéb problémát nem vetett fel az önkormányzat vezetőiben – az általuk egyébként ismert tény -, hogy szabadidejében aktívan közreműködött a Nolimpia kampányban, akkor miért lenne elfogadható indok a bizalom elvesztése pusztán azért, mert időközben a Momentum párttá alakult.
Egészen elképesztő, de a budafoki önkormányzatnál alapvető jogi ismereteknek is híján vannak. Ha kicsit tájékozódnak, Pencz Andrástól, a Momentum aktivistájától békében is megválhattak volna, s akkor a fiatalember, aki a polgármesteri hivatalnak dolgozott, nem fordulhatna az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Amennyiben a jogszabályokban foglalt feltételekkel válnak meg tőle, nincs cirkusz. Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult Pencz András, a Momentum egyik aktivistája, aki korábban a XXII. kerületi fideszes önkormányzatnál végzett szakmai munkát, de kirúgták – derült a napokban a -nak adott interjúból. Az ok: a fiatalember aktívan közreműködött az olimpia elleni aláírásgyűjtésben, ráadásul erről az interneten felvétel is megjelent. Pencz különben azt mondja, hogy szólt a polgármesternek a Nolimpia-kampány kezdete előtt, így ha ez valóban gondot okozott neki, már akkor léphetett volna. Nem találták jogosnak a momentumos pártigazgató panaszait | Magyar Idők. egyébként hangfelvétele is van róla, hogy az aláírásgyűjtés, tehát a politikai véleménye miatt kellett mennie, ami hátrányos megkülönböztetés.
És mi a helyzet a hangfelvétellel? Az önkormányzat feljelentést tett a XXII. kerületi rendőrkapitányságon a hangfelvétel miatt – derült ki a Penczcel készített interjúból. A Ptk. alapján a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése. XXII. kerület - Budafok-Tétény | A momentumos Pencz András szerint jogtalanul bontott vele szerződést az önkormányzat, a hivatal ezt cáfolja. Más kérdés, hogy amikor Pencz rögzítette azt a beszélgetést, amelynek során közölték vele a kirúgását – s ezzel valóban megsérthette a hangfelvételhez fűződő személyiségi jogot –, volt-e olyan legitim ok, ami ellensúlyozhatja a jogsértést. Úgy tűnik, igen. Születtek ugyanis polgári és büntetőügyben is olyan bírósági ítéletek, amelyek szerint a jogosulatlanul rögzített hangfelvétel perbeli bizonyítékként felhasználható, különösen, ha ezzel a bizonyítási eszközzel állapítható meg a való tényállás és biztosítható az igazság kiderítése és érvényesítése. Pencznek pedig nyilván nem volt más választása, hiszen egy négyszemközti beszélgetésen elhangzottak másként hitelesen nem rekonstruálhatók. Tehát neki a formális jogsértéshez kétségkívül méltányolható magánérdeke fűződött, hiszen az ügyében a felvétel nélkül nemigen lenne esélye elégtételt kapni.
Ő a pártját választotta, majd a szerződése felbontása után jól tervezett médiakampányban mindent megtett az önkormányzat tekintélye és hírneve lerombolásáért. Mára már a Momentum pártigazgatója – összegezték az önkormányzatnál. Budafok-Tétény polgármestere, Karsay Ferenc az esettel kapcsolatosan korábban úgy fogalmazott: "Napóleon tisztje nem lehet Kutuzov vezérkarának a tagja. "
kötelmi szabályai érvényesek, amelyek lehetővé teszik szinte bármilyen kontraktus közös megállapodás alapján történő módosítását, illetve rögzítik a szerződés egyoldalú felmondásának jogkövetkezményeit is. Az önkormányzat felmondhatta volna a kontraktust, s ha kifizeti a felmondási időre járó megbízási díjat, botrány nélkül megválhatott volna a kényelmetlenné vált Pencztől. S akkor nincs Egyenlő Bánásmód Hatóság, nincs cirkusz. Az kevésbé valószínű, hogy a fiatalembert közalkalmazottként foglalkoztatták. De ha mégis, a határozott időre szóló megbízásra nagyjából az Mt. szabályai érvényesek. Vagyis a jogviszony bármikor megszüntethető, csak a hátralevő időre – de legfeljebb 12 hónapra – ki kell fizetni a megállapodás szerinti illetményt. Kivéve, ha a közalkalmazott menesztésére a nem megfelelő munkavégzés vagy az alkalmatlanság adott okot. De ez ebben a konkrét esetben nem játszik, mert Pencz állítólag jól tette a dolgát. Így kár az önkormányzatnak huzakodnia, mert nagy valószínűséggel fizetnie kell.
Helen 39 országban járt e célokból. Radikális nézeteket vallott a 20. század szociális és politikai helyzetével kapcsolatban. Számos híresség barátságát élvezte, például Charlie Chaplinét, és minden amerikai elnökkel találkozott, aki az ő életében betöltötte ezt a tisztséget. Megmutatta, hogy csak tőlünk függ, mit kezdünk az életünkkel Helen Keller hihetetlen életművet hagyott hátra, nem is csak könyveiben megfogalmazott mondanivalója, hanem az elképesztő optimizmusa miatt, ahogyan a világról gondolkodott. Az 1965-ös New York-i Világkiállításon a Leghíresebb Hölgyek közé választották őt. Helen 1961-ben több stroke-ot kapott, így életének utolsó éveit a világtól visszavonultan, otthon töltötte. 1968-ban álmában halt meg 88 évesen. Történetét számos módon feldolgozták, többek között némafilmben, játék- és dokumentumfilmben, képregényben. Életének és munkásságának legfontosabb üzenete egyértelmű és örök érvényű: minden akadály leküzdhető, csak akarat és felfogás kérdése.
A második részében levelezését olvashatjuk, amiből nemcsak az látszik, hogyan fejlődött a helyesírás, a szókincs és a fogalmazás terén, hanem olyan fontos életeseményeket is láthatunk, amikre ő az önéletrajzában nem tér ki. A könyv egyetlen szépséghibája a bevezetője… Stílusa egyáltalán nem illet a könyv tartalmához, mondhatni kritikán aluli volt…
Szülei ezért úgy döntöttek, hogy házi tanítót fogadnak mellé, hogy a hétéves kislány tudásvágyát csillapítani tudják, fölösleges energiáit ne hisztérikus sírásokba fojtsa, hanem környezete megismerésébe. Ekkor érkezett hozzá a bostoni vakok intézetéből Miss Anne Mansfield Sullivan, aki felnőtt koráig erősen látássérült volt, de később valamelyest mégis visszanyerte szeme világát. Jelenlétéről így ír Helen: "Életem első tizenkilenc hónapja alatt a tágas mezőkről, a fényességről, a fákról és virágokról olyan képet szereztem, amelyet az azután következő sötétség nem tudott egészen kitörölni. Ha egyszer láttuk, miénk a nap és mit a nap mutat. Rendre hozzászoktam a csendhez és sötétséghez, s sokszor elfeledtem, hogy még valaha másképpen is volt, amíg megérkezett ő, a tanítóm, aki fölszabadította lelkemet" – ekkor még egyikőjük sem sejtette, hogy ötven év barátság is összefűzi majd őket. Miss Sullivan is Helen kezébe rajzolta az adott szó betűit, és addig gyakoroltatta a kislánnyal ezeket a mozdulatokat, amíg tökéletesen nem ment.
Annak ellenére, hogy nem látott, nem hallott, gyönyörű tájleírásai voltak, kifejezetten jól szemléltetve, mit érzékelt a világból tapintás, szaglás formájában. Az azért furcsa volt, ahogyan arról beszélt, hogy valamit először "látott" vagy "hallott" (pl. a lovak nyerítését, vagy a fegyverropogást). Nagyon örültem, hogy szüleivel és egészséges testvéreivel ilyen jó volt a kapcsolata. Az egész családja nagy szeretettel vette körül, de az iskolatársai, a szakemberek és ismeretlenek is támogatták, segítették őt. Megható volt, amikor azt írta, hogy szégyellnie kellene magát azért, mert néha eszébe jut, mennyi minden nem adathatott meg neki az életben, mert úgy érzi, hogy mások még kevesebbet kaptak, mint ő. Pedig ha belegondolunk, milyen sok mindentől megfosztotta őt a betegsége… A könyv nem egy regény, vagy összefüggő, kronológiai sorrendben megírt mű, inkább visszaemlékezés azokra az élményekre, amik meghatározóak voltak életében, amiket szívesen idézett fel, kifejezetten arra fókuszálva, ő hogyan élte meg ezeket.