Ezekben először egy módosított hengerfej segítségével 45 lóerősre növelték a motor teljesítményét, majd az 1979-től megjelenő és 1994-ig gyártott, egyben a legutolsó 968M változatánál ezt egy Lada gyújtáselosztó és karburátor segítségével tovább tornázták egészen 50 lóerőig. A végsebesség ekkor már elérte a 120-130 km/órát. Sokan emlegették, hogy egy T34-es harckocsi indítómotorja van beépítve hajtóműnek, de ez szintén csak a márkát körülövező legendák egyike volt. Totalcar - Tesztek - Teszt: Zaporozsec 968 M. Történelme során az autó mindvégig megtartotta hátsókerék meghajtású, léghűtéses, farmotoros kialakítását, ami a sokat emlegetett és szokatlan Zaporozsec motor hangját is adta. A mindenki számára elérhetővé tett szocialista autók közül Magyarországon egyébként a Zaporozsec talált a legkevésbé piacot magának, így 1982-ben le is álltak a hazai forgalmazásával. Mindössze 22-23 ezer darabot sikerült itthon eladni, így ma már ritkán bukkan fel jó állapotban lévő eladó Zaporozsec autó a piacon, leginkább csak az igazán fanatikusok és a gyűjtők garázsában találni néhány valóban használható modellt.
A hosszú évtizedeken keresztül gyártott, ugyan kisebb-nagyobb módosításokon átesett 353 jellegzetes hangja, és irtózatos ajtócsapódása a mai napig kitörölhetetlen emlékként él mindenkiben, aki élete során legalább egyszer ült Wartburgban. A púpos áramvonalas formája után bizony kissé puritánnak bizonyult az új modell ám a hatvanas évek végéhez közeledve az aktuális autóforma-divatot is figyelő tervezőket ez a tény egyáltalán nem izgatta. Az újkarosszériás Wartburg 1966-ban jelent meg, akkor még 1000 néven. Az autó elnevezése utalt az egyliteres, kétütemű motorra, amely 45 lóerőt tudott. Bár ekkoriban műszaki oldalról már megvalósítható lett volna a négyütemű erőforrás, gazdasági megfontolásból mégis az elavultabb konstrukciót alkalmazták. Zaporozsec autó hangja videa. A később már 353-nak nevezett típus 50 lóerős motort kapott, emellett létrehozták a Deluxe változatot is, amely a magasabb komfortot jelölte. 1975-ben mutatták be a 353w típust, ami ugyan külsőre szinte azonos volt elődjével, mégis számos dolgot módosítottak rajta.
Erre megkaptam válaszul, hogy igazából 4 ezer felett indul meg igazán… Aztán itt-ott át is lépte a mutató a bűvös számot, a 911-es pedig magától értetődő módon falta az utat, hisz erre lett teremtve. Borzasztóan precíz és finom, nagyon érződik rajta a tudás és tapasztalat, amit felhalmozott a Porsche 30 év alatt az elődökkel. 272 ló ma már nem tűnik soknak, de mindenki higgye el, hogy nem kevés, nagyon nem! A kb. 1350-1370 kilót játszi könnyedséggel mozgatja, százra 5. 4-5. 6 másodperc alatt ér fel a Carrera. A boxer motor nagyon tol és fantasztikusan szól, a futómű feszes, főleg így sportosítva, de még pont nem büntet túlzott mértékben, ahogy átgurulunk a városon. És persze nincs semmi számítógépes hancúrpancúr (hogy kedves volt fizika tanárnőm szava járásával éljek), tulajdonosa sok dolog mellett ezért is kedveli nagyon, itt csak mi vagyunk és egy nagyon őszinte gépezet, melynek lelke van. Zaporozsec autó hangja teljes film. Az Astorián kiszállva meglepetten tapasztaltam, hogy remegtek a lábaim. Pedig egyáltalán nem volt vadulás előtte, hatalmas száguldozás vagy keresztbe kanyar.
Zaporozsec az esztergomi Kis-Duna sétányon (1972) 2020. 08. 13. A FORTEPAN archívumát böngészve ma egy 1972-es esztergomi fényépnél álltunk meg egy pillanatra. Urbán Tamás adományozó képén egy napos őszi délutánon egy, a Kis-Duna sétányon – a Kossuth Lajos híd közelében – álló Zaporozsec ZaZ-968-as látható.
A 968 M formája tehát a legjellegtelenebb valamennyi 968-as közül. Eredetileg az autó orrán egy tisztítási szempontból katasztrofális, de legalább szép krómrács volt. Zaporozsec autó hangja dalok. Néhány év után ezt lecserélték egy jobban tisztítható, de talán kevésbé szép krómcsíkra. Ez pedig már a végkifejlet: gumikeretes első lámpák, szögletes indexek, köztük a domború krómbajusz emlékére fájdalmasan utaló szürkés bádogcsík. Eltűnt a bordó zománcos ZAZ embléma is, helyette egy fekete műanyag jelzi a márkát a motorház tetején, ami akár kultuszdarab is lehetne, de ahhoz túl ritka az M széria. Műszakilag egy Zaporozsecnél sose lehet tudni, ezért aztán a hátsó rendszám alatt megmaradt a jellegzetes lukakból álló rombusz-csillagkép, melyben az alsó három lyuk arra szolgál, hogy az ékszíjtárcsa csavarkulcsait átdughassuk rajtuk, a felső viszont a kurbli nyílása. A Zaporozsszkij Avtozavod Kommunar mentségére szóljon, hogy a kurblinyílás inkább csak egy minden-kötél-szakad-opció, valójában kurblit a jóval régebbi Zaporozsecekhez se mellékeltek.
Sylvia Plath: Tulipánok A tulipánok túl nyugtalanok, itt tél van. Nézd, milyen fehér minden, csöndes, hófödte. Tanulom a békém, fekszem egyedül, csöndben, Mint a fény e fehér falakon, az ágyon, e kézen. Nem vagyok senki; robbanásokhoz semmi közöm. Nevem, ruhám leadtam a nővéreknek, Történetem az altatónak, testem a sebésznek. Fejemet párna és paplanhuzat közé felpolcolták: Lehúnyhatatlan fehér szemhéjak. Buta pupilla, be kell fogadnia mindent. Jönnek-mennek a nővérek, nem zavarnak, Fehér bóbitás sirályok a parton, Sürgő-forgó kezek, egyik olyan, mint a másik, S így lehetetlen megmondani, hányan. A testem kavics nekik, ápolják, ahogy a víz Símítgatja kavicságyát, melyen átfolyik. Tompultságot hoznak fényes tűkkel, álmot. Most hagyom magam, a csomagokból elegem – Kis lakkbőröndöm fekete gyógyszerdoboz, Férjem-gyerekem családi fényképről mosolyog; Mosolyuk bőrömbe akad: apró, mosolygó horgok. Hulljanak szét a dolgok, a harmincéves teherhajó, Mely makacsul nevemhez-címemhez kötődik. Lesikálták rólam az érzelmi szálakat.
Nem könyörül a hold sem: vonszol magával, Meddő és kegyetlen. Bánt a holdsugár. Vagy én akaszkodtam beléje. Engedem. Elengedem. Frissen műtötték, sovány és lapos. Rémálmaid hogy kisajátítottak engem! Bennem lakik a kiáltás. Éjjel portyára indul, Kiveti a hálóját, szerelmet keres. Megrémít a bennem kushadó Sötétség, Borzas, lágy moccanások, komisz rosszindulat. Felhők múlnak és szétterülnek. A szerelem pótolhatatlan arcai? Ezért kavarodik föl a szívem? Nem bírok el több tudást. Fojtogató ágak közt fölvillanó Gyilkos arc - kié? Álnok savak csókja: Az akarat bénul. Ezek a lassú, magányos bűnök Ölnek, ölnek, ölnek. Lázár Júlia fordítása Sylvia Plath: Függőleges vagyok De inkább vízszintes volnék. Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földjét, Nem szív ásványi sót és anyai jót, Márciusonként új leveleket se hozok, Nem vagyok virágágyak szépe, Nincs a láttomon Ah, nem kerülök mutatós képre, Gyorsan, megismeretlen hullok szét. Hozzám képest egy fa öröklét Egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb, S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom, együtt a kettőt.