Fekete nap a Velencei tónál, pusztulnak a halak, most már az is megvan, miért Akkora pofont kapott a Velencei-tó turizmusa, hogy ahhoz képest a karantén alatti bezárás is kismiska: ökológiai katasztrófa tizedelte meg a tó halállományát az első igazi, nyári hétvégére. A tavaly nyári tömeges süllővész után újabb jelentős halpusztulást jelentettek, a bársonyos vízben mindenhol halak tetemei úsznak. 2 kapcsolódó hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók
Megállapításra került, hogy az eddig elpusztult és összegyűjtött halak zöme szélhajtó küsz, balin, valamint karika- és dévérkeszeg. Június 18-án délig összesen 200 kg hal került begyűjtésre és ártalmatlanításra. Tény, hogy még nem állt meg teljesen az elhullás, így jelenleg a még tóban lévő haltetem mennyisége hozzávetőlegesen ugyanennyi, melynek összegyűjtése ugyanúgy folyamatosan történik, mint valamennyi korábbi esetben. Az első vizsgálati eredmény szerint a halakkal egyértelműen lokálisan kialakult relatív oxigénhiány végzett. A természetes, vagy akár a mesterséges eredetű mérgezés lehetősége, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható a halpusztulás okai közül. Fekete nap a Velencei tónál, pusztulnak a halak, most már az is megvan, miért. A relatív oxigénhiány normál esetben nem lett volna letális a halak számára, azonban az általában áprilisban ívó halak csak június közepén kezdtek el ívni, miközben a természetben hozzávetőlegesen 2 hét alatt zajlott le egy olyan biológiai folyamat, amely normál időjárás esetében legalább két hónap alatt történik meg.
Ilyenkor a víz a meleg hatására gyorsan algásodik, az algák pedig más növényekhez hasonlóan éjjel nem fotoszintetizálnak, hanem oxigént lélegeznek be; a felmelegedő víz egyébként is kevesebb oxigént képes megkötni, ezért a természetes folyamatok hatására kialakul az oxigénhiány. Azonban az egyre gyakoribbá váló hőhullámok már egyáltalán nem nevezhetők természetesnek, hanem a klímaváltozás előre megjósolt következményei. A vízi élővilágot pedig emellett sajnos számos más emberi tevékenység is veszélyezteti. A világ az ökológiai összeomlás és klímakatasztrófa felé halad. Hazánkban is egyre döbbenetesebben pusztul az élővilág, és élővizeink is nagy veszélyben vannak. " Nincs itt semmi látnivaló? Itthon: "Szóltam, hogy SOS-helyzet van" – a Velencei-tónál nem csak halpusztulás fenyeget | hvg.hu. A tó körül kialakuló helyzet megítélése természetesen a helyi politikai erők megnyilvánulásai alapján is ellentmondásos. Míg Gerhard Ákos, Velence polgármestere az állami segítséget és a szakembereket hiányolja, Tessely Zoltán országgyűlési képviselő szenciációhajhász kampánytémáról van szó, a nagy hőségben is mindenkit csábít a tóhoz – amelynek vize az Index szerda reggeli összeállításakor egészségügyileg alkamas volt a fürdőzésre.
halak) jelentős mértékű pusztulása következik be. Ezt nevezzük vízátadásnak, mely itt utoljára 2020-ban történt. Ennek során az említett két vizes élőhelyre kormányozták át azt a vízmennyiséget, ami ennek a két vízfelületnek a közös vízkészletből "jár": 50 ezer m3 –t (2 tómillimétert), ami kevesebb mint a Velencei-tó félnapi párolgása nyáron (2, 5 tómilliméter), vagyis a tó számára elhanyagolható vízmennyiség. Ennek hiányában a másik két tavat halálra ítéltük volna. A vízátadás révén ugyanakkor a vízgyűjtőt nem hagyta el víz. (A vízátadás nem keveredő össze vízeresztéssel, ami azt jelenti, hogy ha a tó vize a szabályozási szint fölé kerül, a többletmennyiséget leeresztik. Ahogy már említettük, a Velencei-tó esetében erre utoljára 2016-ban volt példa. ) Velencei-tó. Forrás: Az oxigénháztartás kérdése A Velencei-tó esetében – más tavakhoz hasonlóan – rendkívül nehéz megállapítani a pontos oxigéntelítettség térbeli eloszlását. A víz oldott oxigén tartalma a tó különböző részein jelentősen eltérhet, de ugyanazon ponton, különböző mélységekben is más és más lehet.
A főigazgató ugyanakkor biztatónak tartja, hogy már nem fokozódik a pusztulás, illetve hogy egyre kevesebb a frissen elhullott állat. "Reménykedünk, de ismerjük a meteorológiai előrejelzéseket az elkövetkezendő napokra" – tette hozzá a szakember. Mint mondta: a laborvizsgálatok nem mutattak ki semmilyen emberre veszélyes fertőzést, vírust vagy egyéb behatást, kémiai alapú mérgezést, tehát nagy valószínűséggel természetes biológiai folyamatok összejátszása kapcsán lokális oxigénhiány, illetve arra ráépülő jelenségek okozták a halak pusztulását, miután rengeteg állat zsúfolódott be kis területre, az alacsony vízállás miatt pedig fokozottan sérülékennyé vált az élővilág. A szakember megjegyezte, bár a Velencei-tó többször is kiszáradt a korábbi évszázadokban, tehát egy meglehetősen labilis vízgazdálkodású területről van szó, azonban olyat még nem soha nem rögizétettek, hogy tíz nap alatt több mint 10 Celsius-fokot emelkedett volna a vízhőmérséklet. Hozzátette, igaz, az elmúlt években is voltak kisebb, lokális jellegű halpusztulások, a mostani mennyiség a "megszokottnál" nagyobb, ezért bízik abban, hogy hamarosan a jelenségről már múlt időben lehet beszélni.
"Hasonlóan alacsony vízállások utoljára 2012 nyár végén fordultak elő. Az idei év első napján a Velencei-tó vízszintje 107 cm volt, ez 23 cm-rel maradt el a téli minimális szabályozási szinttől. A Velencei-tóból vízszintszabályozási jelleggel vízeresztés utoljára 2016-ban történt. A Velencei-tó korábbi alacsony vízállása miatt a Pátkai-tározóból. 2019. április elejétől több mint egy hónapon keresztül valósult meg vízpótlás, melynek során a Velencei-tó vízszintjét a 11 cm-rel sikerült megemelni. Jelen pillanatban a Pátkai-tározóból nem lehetséges a Velencei-tó vízpótlása. A Zámolyi-víztározó és a Pátkai-víztározó mederteltsége alacsony, releváns vízkészlet nem áll rendelkezésre. Mindkét tározóban a rendelkezésre álló vízkészlet vízminőségi szempontból nem alkalmas arra, hogy a Velencei-tóba átvezetésre kerüljön. Mindkét tározóban hipertrof helyzet állt elő, ami azt jelenti, hogy az a-klorofill mennyisége jóval a maximálisan megengedett 75 mg/m3 felett van, a június 10-én mért állapot szerint 130 mg/m3, tehát a megengedett érték csaknem kétszerese.
A hortenzia cserépben, dézsában történő neveléséhez olyan edényt válasszunk, amelynek átmérője legalább 45 cm. A délelőtti órákban a napsütést, délután az árnyékot, továbbá a nyirkos, jó vízáteresztő talajt részesíti előnyben. 3. Klemátisz A klemátisz vagy kerti iszalag kiválóan nevelhető dézsában, cserépben. A kék színű virágokkal díszítő fajtákból nincs hiány. Csillagvirág – Wikiszótár. A balkonnövényként tartott klemátisz alapvető igényei a napos fekvés, a rendszeres öntözés, valamint egy stabil növénytámasz, amelyre felfuthat. 4. Kék búzavirág A búzavirág nemesített, díszkerti változatai igen elterjedtek. A rendkívül népszerű, kék virágú fajták mellett találhatók lila, fehér, illetve rózsaszín virágú fajták is. Amellett, hogy hamisítatlan rusztikus, vidéki hangulatot teremt, a hasznos beporzó rovarokat is vonzza. Mivel soha nem nő magasabbra 80-90 cm-nél, a kis és közepes méretű ültetőedények tökéletesen megfelelnek az ültetéséhez. Nem igényel sok törődést, ráadásul az elnyílt virágfejek szorgalmas lecsipkedésével újbóli virágzásra serkenthetjük.
Amikor egy színes objektumra nézünk, mint például egy csillogó zafírra, vagy egy vibráló hortenziavirágra, az objektum abszorbeálja a ráeső fehér fény egy részét; a fény többi részének, amit visszaver, színe van és ezt látjuk. Amikor egy kék virágot nézünk – például egy búzavirágot –, azért látjuk kéknek, mert ez a szín a spektrum azon része, amit a virág visszaver. Kék Nemophila növények tengere a Japán Ibrakiban Forrás: SUJITRA CHAOWDEE / Shutterstock A növények a természetesen előforduló pigmentek összekeverésével érik el a kék színárnyalatot. Leegyszerűsítve ez a folyamat némileg olyan, mint amikor a festőművész színeket kever ki. A növények leggyakrabban a vörös pigmenteket, az antociánokat használják fel a színkombinációk létrehozásához, ami a savasság variálásával is változtatható. A visszavert fénnyel kombinálva ezek a módosítások hozzák létre például a delphinums, az ólomgyökér, vagy a harangvirágok, a hortenziák, az ölbenyíló kommelinák, a hajnalkák és búzavirágok kék tónusú színét.
Esténként szoktam locsolni, de csak akkor, ha száraz. Időnként tápoldatozom, ügyelve, hogy ne legyen túl tömény az oldat. " Nagyon köszönjük a hasznos tanácsokat és a fotókat Gál Csabának!