Már 1849. augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, október 25-én Kaczinczy Lajos ezredest lőtték bele egy árokba, és a megtorlások teljhatalmú irányítója, Julius Jacob von Haynau még egy, a bécsi forradalomban is részt vett, a magyarokkal szimpatizáló osztrák őrnagyot is felakasztatott: Ludwig Haukot, 1850. február 19-én. Ám hogy a sörrel koccintás legendája mennyire erősen él mégis a köztudatban, mi sem bizonyítja jobban, hogy többen azt is tudni vélik, a koccintás tilalma 150 évig tartott, vagyis 1999. október 6-án lejárt. Ennek ellenére 2006-ban Szegeden életre hívták a Sörrel Nem Koccintunk Mozgalmat, mondván, az nem lehet, hogy feledésbe merüljön a vértanúk emlékezete. A mozgalom létrehívóinak szándéka szerint úgy lehet hozzájuk csatlakozni, ha egyáltalán nem koccintunk, amikor sört iszunk. Ezért nem koccintanak sörrel a magyarok - Blikk. Ezzel szemben erősen tartja magát az a nézet is, miszerint nem is a sörrel koccintunk, hanem egymással – és legfőképpen az egészségre. Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
Az angol sajtó persze erről az esetről is beszámolt, és a hírek beszivárogtak az önkényuralomtól szenvedő Magyarországra is. Haynau személyéhez tehát a koccintás mellett még egy olyan elem társult, amely később alapjává válhatott a szóbeszédnek, illetve a legendának. Ez pedig a sörfőző. Innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy egyesek megteremtsék a sörrel koccintó Haynau történetét, s erre válaszul elinduljon a koccintás bojkottálásának magyaros szokása. Akár így történt, akár nem, a koccintgató Haynau képének ugyanúgy nincs valóságtartalma, mint a százötven évre vonatkozó időkorlátnak. Az viszont tény, hogy a magyarok régóta nem koccintanak sörrel. Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy miként fogyasztja a sörét, a vértanúinkra emlékeztető régi szokás azonban több tiszteletet érdemel. Sörrel koccintás legendája 2. Akik engednek a divat nyomásának és összeütik a korsóikat, söröspoharaikat, gondoljanak arra, hogy az ártatlannak tűnő cselekedet sokak szemében hagyományrombolás. Legalábbis a hagyománytisztelő magyarok között.
Így vélekedett Kozma Jánosné, a Dreher Sörgyár Söripari Múzeumának igazgatója is, aki szerint az időhatár csak 1999 előtt egy-két évvel került be a köztudatba. Gazda István, a Tudománytörténeti Intézet munkatársa helyesen mutatott rá, hogy a százötven éves időkorlát azért kerülhetett a történetbe, mert a török megszállás is százötven évig tartott. Gazda szerint a legenda valóságtartalma legfeljebb annyi lehet, hogy a vesztett szabadságharc után a magyarok a koccintás elhagyására tettek fogadalmat. Ez valóban hihető. Nem lett volna ugyanis "életszerű" a százötven évre vonatkozó időkorlát. Ki hallott olyan hagyományról, amelyet az elindítók lejárati időhöz kötnek? Sörrel nem koccintunk! + FOTÓK | Szeged Ma. Képzeljük el, amint derék elődjeink azt mondják: "Ne koccintsunk sörrel, hogy ily módon is emlékezzünk vértanúinkra, de csak százötven évig. Utána, a szépunokáink gyermekei már nyugodtan elfelejthetik őket. " Ez ugyebár teljes képtelenség. A 19. század nagy magyar írói, költői gyakran merítettek legendáink, anekdotáink, szólásmondásaink gazdag tárházaiból, ám ismereteink szerint sehol, semmilyen utalást nem tettek erre a (határidős) legendára.
Nem véletlen. Ilyen legenda ugyanis nem létezett. Létezett viszont olyan hiedelem, mely szerint az ominózus koccintás a kivégzéseket elrendelő Haynau osztrák táborszernagy személyéhez fűződött. Haynau 1849 tavaszán tábornoki rangban Észak-Itáliában szolgált. Kétes hírnevet szerzett magának, amikor a Bresciában kitört lázadást leverte, majd rendkívül kegyetlen megtorlást alkalmazott. Kilenc polgárt felakasztatott, sok férfit és nőt megbotoztatott, illetve megvesszőztetett. Többek között itteni tevékenységével érdemelte ki a Brescia hiénája gúnynevet. Sörrel koccintás legendája online. Az angol sajtó gondoskodott arról, hogy világszerte híre menjen gaztetteinek, amelyeket a magyarországi megtorlásokkal csak tovább tetézett. Tóth Béla Szájrul szájra című, nagyszerű művelődéstörténeti munkája (Budapest, 1895), amely már több kiadást megért, beszámolt arról, hogy 1850-ben "Haynau Londonban járva meg akarta nézni a Barclay és Perkins-féle híres serfőzőházat. Mikor azonban a munkások meghallották, hogy a nők vesszőztetője jár ott, reá rohantak, szembe köpték, megverték és hosszú bajuszát kitépdesték; Haynau aligha kerül ki élve a kezeik közül, ha a rendőrség oltalma alá nem menekszik egy water-closetbe, onnan pedig a szomszéd ház födelén át bátorságos helyre. "
De hogyan alakult ki a mítosz, és mi lehet a valóságtartalma? Kezdjük az elején: Egyáltalán mióta söröznek a magyarok? Sört már a kalandozó magyarok is előszeretettel ittak, és a közhiedelemmel ellentétben évszázadokon át a folyékony kenyér a bornál is népszerűbb volt. A házi sörfőzés annyira elterjedt, hogy a középkori Müller Cecília járványveszély idején sört ajánlott volna vízfogyasztás helyett – igaz, ezt nagyon ajánlgatni sem kellett, a sör olcsósága miatt is töretlenül népszerű volt. A borivás csak a XIX. Kult: Mióta szabad újra sörrel koccintani? | hvg.hu. században terjedt el, miután – meglepő fordulat! - megadóztatták a házi sörfőzdéket. Hermann Róbert történész nem tartja kizártnak, hogy a jó marketingérzékkel rendelkező borkereskedők 1849 után megérezhették a kínálkozó lehetőséget, és talán szerepük lehetett abban, hogy az osztrák megtorlást a magyarság összekösse a sörözés démonizálásával. Mi történt az aradi kivégzés után? A történészek egy dologban biztosak: sörözés nem volt. Ha lett volna, akkor sem koccintanak, mert az osztrákok akkoriban inkább az asztalhoz verték a korsót (a koccintás csak német és egyes osztrák területeken volt divat).
Duci'né hírhedt gazdálkodó volt, soha semmit nem hagyott felhasználatlanul, bekönyvelte az alkalmi erjedést, annak rendje és módja szerint felnyitotta Gedő bácsikám laposakat pislogó szemét, aki csak most döbbent rá a helyzet veszélyére, a homlokára csapott, te Dombi, hát te ittál, nem manőverezhetsz be az autóval az udvarra, még valami balesetet okozol. Sörrel koccintás legendája jobbmintatv. És Dombi hálásan bólogatott, milyen igaz, ivott bizony, s még karambolozni talál, ha befordul a Pobedával ezen a szűk kapun, így aztán nyomban leállította a motort, átdülöngélt a szomszédhoz, és kérte, hajtson fel helyette az udvarra, mert ő ezúttal alaposan besörözött. De a szomszéd sem vállalkozott rá, még meglátja valaki, nem akar bajt magának, hát tovább kellett gurulnunk, nem állhattunk ott a ház előtt mindenki csúfjára. Dombi addig körözött, amíg egyszer csak elért hozzánk az ország, ahol riadtan ébredtem, folyt rólam a víz a dunyha forróságában, ahogy megfordultam, suhogott rajtam a bélelt piros overall. Nehézkesen kászálódtam ki az ágyból, a fejem búbjától a kisujjamig nedvesen szédelegtem, mintha hirtelen verték volna le égető magas lázamat.
Magyar ember nem koccint sörrel, így tiltakozva az 1849-es aradi kivégzések ellen, ami után az osztrákok ily módon ünnepeltek – a legendát mindenki ismeri, szó esett róla itt is, valamint a Legendavadászat című könyvben is. Most egy frissen megjelent regényben, Darvasi László Virágzabálók című művében sikerült összefutnom vele. A történetben nem sokkal az 1848-49-es szabadságharc leverése után járunk (tehát Darvasi úgy helyezte el a legendát művében, mintha az már akkor is ismert lett volna), és épp egy birodalmi nyomozó elmélkedik egy megfigyeltjéről: "A jelentéseket lapozgatva a bécsi úr azon tűnődött, miért itta le magát Schön a Léni néninek nevezett nőszemély kocsmájában az előző esztendő őszén. Támolyogva botorkált haza, s a városháza mögötti második akácfa mellett, jókora hányás után, a kalapját is elhagyta. Ő persze másnap elküldette neki. Nem csak sört ivott Schön ekkor, de látványosan koccintott is. Hogyan lehetséges ez, amikor a magyarok a sört német italnak tartják, nem értenek a sörfőzéshez, s megvetésük jeléül az egyik főlázadó, Batthyány miniszter lelövetése óta a sört nem tisztelik koccintással?!
A hagyományos és GT változatban elérhető, "túrásított" MT-07-ből 8 darab talált gazdára Magyarországon. Új honda robogó árak alakulása. A nakedek szépen felzárkóztak a túraendurók mögé: míg tavaly ilyenkor mindössze 74 csupaszmotor talált gazdára, ez a szám mostanra 108-ra emelkedett Öten gondolták úgy, hogy a szupersportkategóriából a Honda CBR650R-et választják, ezáltal a japán erőgép a szegmens eladásainak 33, 33%-át uralja. Szép szám, de amivel a CBR büszkélkedhet, az még szebb: a sornégyes erőforrás maximális teljesítménye 95, 2 lóerő, legnagyobb forgatónyomatéka 63 Nm, ami több mint elég az élvezetes motorozáshoz közúton és a kisebb pályákon. Versenypályán született, ahogyan mondja a Honda, és amivel egyet tudok érteni, hogy formatervezését valami piszkosul jól eltalálták a japánok – igazi Fireblade lett. Mikor ránézek a motorra, olyan érzésem támad, mint diétázónak a legfinomabb ínyencfogásoktól: csorgatom rá a nyálam, még ha tudom is, hogy bűnbe esnék vele… Idén januárban összesen 185, míg tavaly januárban 152, 2020 első hónapjában pedig 111 motort adtak el Magyarországon.
A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek, Ingatlan, Autó, Állás, Bútor