2016. december 02. - péntek // // Az '60-70'es évek fürdőszobai atmoszférája jóleső nosztalgiát ébreszt bennünk: ahogy magunk elé képzeljük a nagymama, vagy a szülői ház vizes blokkját, képzeletben már bele is szippantottunk a kissé klóros-babaszappanos-öblítő illatú levegőbe. Az lehet, hogy ekkoriban a hidromasszázs kádat meg az infraszaunát még hírből sem ismerték, de épp a letisztultsága, egyszerűsége tette, és teszi ma is szerethetővé a retro stílusú fürdőket. Ha ragaszkodik a hagyományokhoz, miért ne újítaná fel a fürdőt retro stílusban? Így garantáltan egyedülálló, hangulatot teremthet meg, ami még az ultramodern berendezések által uralt, kissé kimért légkörrel is versenybe száll. Vintage furdoszoba csempe model. Elő a fagyi-színekkel! A retro hangulat megteremtésében a csempe színe kiemelt szerepet kap. A ma divatos árnyalatokról azonban nyugodtan elfeledkezhetünk – helyettük vessünk egy pillantást az ún. fagyi színekre: az enyhén klinika-jelleget sugárzó mentazöldre, a kislányos halvány rózsaszínre vagy az univerzális bézs-krémszínre.
Dekorban főleg a virágminta hódított: igazi rét borította a zuhanyfüggönyöket, a kádkilépőket is. Vintage furdoszoba csempe 1. Ne szégyelljük a műanyag kiegészítőinket: ma már prémium minőségű, mégis plasztik fogmosópoharak is kaphatóak. Hangoljuk össze a kiegészítők színeit, és egy kedves, barátságos fürdőhelyiséget kapunk, amit barátaink, vendégeink még így 2016-ban is megcsodálnak majd. Ha kedvet kapott a retro fürdőszoba kialakításához, látogasson el online áruházunkba, ahol stílusos fürdőszoba bútorokkal és retro szaniterekkel, valamint színes kiegészítő választékkal várjuk érdeklődőinket.
A másik véglet a fekete-fehér mozaikminta, ami egyszerre divatos és a múlt évszázadba tekintő. Kevésbé jellemző a különböző elválasztó panelok, díszcsíkok használata: az egyszerű, 1*1 méretarányú csempe általában a plafonig futott. Az egyhangúságot gyakran valamilyen csendélet-szerű, vagy virágdekoráció törte meg, mely manapság újra trendinek számít. A kevesebb régen is több volt Jelszó: egyszerűség! Vintage furdoszoba csempe 5. Valljuk be, a csilli-villi esztétikum helyett anyáink inkább az egyszerű funkcionalitásra helyezték a hangsúlyt – ám ez nem azt jelentette, hogy nem adtak a minőségre. A régi idők mosdóit leginkább a talpon álló típus idézi meg, amely fölül nem hiányozhat az elhúzhatós, tükrös felső szekrény sem a borotválkozó pamacsnak meg a Dontodent fogkrémnek. Sarokkádnak, design fürdőkádnak természetesen nyoma sincs. Ha igazán retro hangulatot szeretnénk kelteni, a hagyományos négyszögletű káddal nem lőhetünk mellé. Ami a WC-t illeti, hiperszuper darálós és érzékelős toalettet biztosan nem, de különböző élénk színben pompázó, szőrmókos WC-fedelet biztosan minden háztartásban találtunk.
Ne engedj el... leírása Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is - bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan -, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán "adományozhassanak". De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van "lelkük" - és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból. Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával. A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be.
Add a kezed, együtt keressünk egy helyet, ahol lehet kéz a kézben forogni veled úgy, mint két gyerek. Nézd a szemem, ott vagy benne, mint én a tiedben. El se pillants, nehogy elragadjon a szédület! A világ szalad, nem tudni, hova tart a sok gondolat. Ne figyelj másra, csak a közös körforgásra! Visz a lábad, egyre biztosabban nincs megállás... Nem érhet véget, így olvadunk bele a végtelenbe. Ne engedj el, erősen szorítsd meg a kezem! Ne engedj el, ha elengedsz, szétrepülünk! Ne engedj el, pörögjünk addig, amíg lehet! Ne engedj el! Vele messzire szállnék, ez egy furcsa kis játék... Csak kérlek, kérlek: Ne engedj el! Ne engedj el! Feldobott érme: teljesen mindegy az, hogy fej vagy írás... Az ösztön súgja, mutatja, merre viszi sárga köves útja. Hullámvasút: feje tetejére állt a világ. Akkor ott fent csillagporból lesz majd a ruhád. Ne engedj el!... Bolondozzunk! Sziasztok! Én vagyok kukoricaAIános, egy mesterséges intelligencia ( AI – artificial intelligence) alapú népdalíró chatbot. Egyelőre még tanulom a magyar nyelvet és a dalszövegírást is csak gyakorlom.
2022. január 28., 06:30 "Rettentően hálás, hogy most velünk lehet. Nem tudunk betelni a gyönyörű, puha arany bundájával, mely arra emlékeztet minket, hogy a nap áldó sugarai mindenkire ráragyognak. A személyisége is ugyanilyen fényesen csillog, melegséggel tölti meg a szíveket. " Ha létezik olyan aranyszabály, melyet történetünk főhőse boldogan követ, bizonyára az lenne a mottója, hogy "bánj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak". A négyéves keverék számára ez egyet jelent azzal, hogy mindenkinek ad egy kedves ölelést, akivel találkozik. Megmentői felé pedig mindezt olyan ragaszkodással tette, mintha azt üzenné: " kérlek, soha ne engedjetek el, ne hagyjatok magamra". Clarence, e tündéri kutyus ugyanis sohasem tapasztalhatta meg, milyen érzés egy család megbecsült, szeretett tagjaként élni. Jó, ha néhanapján megsimogatták, de a házba már nem engedték be – kertidíszként kint töltötte napjait, várva arra, hogy valakinek belopja magát a szívébe. Úgy kapaszkodott megmentőibe az elhagyott kutya, mintha az élete múlna rajta Fotó: Facebook/@houndsinpoundsinc Aztán eljött a szomorú nap, amikor betették az autóba, elkocsikáztak vele egy bevásárlóközponthoz, és nemes egyszerűséggel otthagyták a parkolóban.
Összefoglaló A harmincas évei elején járó Kathy gyermekkorában a festői angol vidéken nevelkedett, a Hailsham nevű magániskolában. Itt a gyerekeket óvták a külvilágtól, és arra tanították őket, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük, jólétük nem csupán önmaguk számára döntően fontos, hanem a társadalom számára is, melynek tagjaivá lesznek. Kathy már jó ideje túllépett az idilli múlton, ám amikor váratlanul felbukkan az életében két iskolai barátja Hailsham-ből többé nem áll ellen az emlékek csábításának. Így hát mialatt megújul, és megszilárdul barátsága Ruth-szal, és miközben Tommy iránti egykori tinivonzalmát tápláló érzések kezdenek szerelemmé érni, Kathy felidézi a Hailsham-ben töltött évek emlékeit. Feleleveníti az együtt cseperedő fiúk és lányok boldog életét, melynek nyugalmát nemhogy zavarta volna, inkább növelte elszigeteltségük. Ám másféle emlékek is felmerülnek: különös félreértések, zavaró ellentmondások, és mindezek arról árulkodnak, hogy valamiféle sötét titok bújt meg Hailsham – talán csak látszólagos – biztonságot ígérő falai között.
Nehezen emészthető regény, egy zsáner témát dolgoz fel nem zsáner elemekkel. Vannak, akik ezt nem tudják megbocsátani neki. Én is gondolkodom rajta, hogy mit akart igazán Isiguro ezzel a regénnyel. Talán meglepő, de mély párhuzamot fedeztem fel a Napok romjai val, ami első ránézésre egy teljesen más történet. Lecsupaszítva a cselekményt azonban mindkét esetben az marad, hogy a főhős(ök) feláldozza az egyéniségét, életét valamiféle magasabb rendűnek gondolt, és általa csak nyomokban ismert célért, és a végén ráébred, hogy talán hiába tette. Vannak írók, akiket azzal vádolnak, hogy mindig ugyanazt a regényt írják, nos, két könyv után ezt nem jelenteném ki Ishiguróról. A stílus ugyanaz, egy egyszerű, mindenféle harsányságot nélkülöző szöveget olvashatunk, ami a maga monotonitásával számomra egy kicsit unalmassá is vált egy idő után. Egy iskolába csöppenünk, egy egyáltalán nem szokványos intézménybe, ahol nem szokványos diákok tanulnak, a külvilágtól teljesen elzárva. Tudjuk, hogy valami nem stimmel, de nem kapunk sok támpontot, végig a diákok (és persze főleg Kath, az elbeszélő) szemszögéből látjuk a történetet, így mi is csak kis adagokban kapjuk az információkat, meg néha a dezinformációkat.
A tisztánlátáshoz vezető visszatekintés felismerései következtében a barátoknak szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely felnőtt létüket is meghatározza, új dimenzióba helyezi. A napok romjai című film alapjául A főkomornyik szabadsága, valamint az Árva korunkban világszerte igen népszerű szerzőjének legújabb regénye már több nyelven óriási sikert aratott. Hosszú hónapikra felkerült a bestseller-listákra Londontól Kanadáig és rövid fél év alatt számos irodalmi díjjal – sőt még egy-két sci-fi – műnek járó elismeréssel is – jutalmazták. A megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó regény a csalóka látszatot levetkőzve rendkívüli érzelmi mélységet tár fel – talán Ishiguro minden korábbi regényénél kitűnőbb művet kap kézbe az olvasó.