Több mint száznyolcvan alkotásban szerepelt, a művészetét elismerő díjakat felsorolni szinte lehetetlen. 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával ismerték el, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal és Kossuth-díjjal és egyszer a Kossuth-nagydíjjal, 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon. 2000-ben a nemzet színésze lett. A Nemzeti Színház 2015 novemberében gálával és kiállítással ünnepelte a betegséggel küzdő színésznő nyolcvanadik születésnapját. Körhinta (1955) Pataki Mari ( Törőcsik Mari) és Bíró Máté (a fiatalon elhunyt Soós Imre) a szövetkezeti közös munkák alatt egymásba szeretnek. Az öreg Pataki azonban elhatározza, hogy kilép a szövetkezetből a nagygazda Fekete Sándorral együtt, és házassággal egyesítik a földeket, akár tetszik a lánynak, akár nem. Egy lakodalmi mulatságon Máté botrányt kavarva teszi közhírré vonzalmát Marihoz, aki másnap bejelenti apjának, hogy nem megy feleségül Sándorhoz.
Maár Gyula filmjének forgatókönyvét Déryné naplói nyomán Pilinszky János írta. A XIX. század legendás színésznőjének élettörténetét akkor kezdjük el követni, mikor eltávolítják a színházból és visszatér férje birtokára. Ezt az elutasítottságot, reménytelenséget jeleníti meg Törőcsik Mari zseniálisan, a vizualitásról Koltai Lajos gondoskodik; a képek elképesztő erővel jelenítik meg a színésznő élethelyzetét, útkeresését. Sok kritikus szerint ez Koltai egyik legszebben fényképezett munkája. Lojzi mama - Csapd le csacsi (1991) Tímár Péter abszurd filmjében görbe tükröt állít a rendszerváltás környékén a reménységbe kapaszkodó és a szocializmusban fuldokló országnak. Minden képkocka a magyar valóság kifigurázásából merít, épp ezért a Csapd le csacsit jó darabig nem is engedték bemutatni. A cselekmény pörgős, a poénok, és az egysorosok minden percben zúdulnak a nézőkre. 1989-ben Bea és Géza fiatal házasok, gürcöltek, amíg felépült a házuk. Egyik nap az asszony levelet kap a nemi gondozóból, ez csak annyit jelenthet, hogy a férj félrelépett.
Vagyis mi a fontosabb, a szerelem, az erkölcsös döntés, vagy a pénz és a társadalmi előrejutás? A dilemmát Törőcsiknek kellett érzékeltetnie és Herskó János filmjében bizonyította, hogy a kihívóbb, nőiesebb figurák is illenek hozzá. Az ötvenes évek végére Törőcsik Mari ezzel a filmmel lett az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színésznő, ekkor szerződött a Nemzeti Színházba is. Teréz - Csend és kiáltás (1967) 1919, Horthy átveszi a hatalmat. Egy alföldi tanyán a helyi csendőrparancsnok (Latinovits Zoltán) hallgatólagos beleegyezésével rejtegetik Istvánt (Kozák András), a volt vöröskatonát. A csendőrök az egykori katonát, a tanya gazdáját, Károlyt (Madaras József) is felügyelik a csendőrök, megalázzák és felhasználják a kommunistagyilkosságok nyomainak eltüntetésében. Károly felesége (Törőcsik Mari) és húga rendszeresen a csendőrök kedvére tesznek, hogy mentsék valahogy a helyzetet. A környék rettegésben él, a félelem és a megalázottság érzése lesz úrrá az embereken. A táj az üres puszta, a karakterek szűkszavúak, kifejezéstelenek, zene nincs, így egyrészt az elhangzó parancsok megint csak a folyamatos elnyomást erősítik, másrészt a nézőnek kell megtölteni tartalommal, saját érzelmeivel a helyzeteket.
24 videó Törőcsik Mari (Pély, 1935. november 23. ) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő. 1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. 1979 és 1980 között ő volt a győri Kisfaludy Színház (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetője. Ezután 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. A Művész Színház után 1993-1994-ben ő volt a Thália Színház igazgatója. Több alkalommal vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban. 1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított. 2002 óta a Nemzeti Színház tagja. Első férje Bodrogi Gyula volt, második férje Maár Gyula rendező.
Ez alkalomból jelentették be a nevét viselő ösztöndíj megalapítását fiatal, tehetséges színinövendékek támogatására. Így nyilatkozott korábban az Origónak Törőcsik Mari Lapunknak utolsó interjúját Törőcsik Mari 2019 júniusában adta, velemi otthonában, amely így a Velemi melódiák címet viseli, utalva a Varsói melódia című darabra, amely a színésznő értékelése alapján elhozta számára az igazi áttörést. A beszélgetésre nem sokkal azt követően került sor, hogy a két Kossuth-díja mellé Orbán Viktor miniszterelnöktől Törőcsik Mari átvehette a Kossuth-nagydíjat is, szintén a velemi lakásában. A személyes mélyinterjú itt olvasható el. Törőcsik Mari velemi otthona: Plakát és fotó a Kossuth-nagydíj és a cannes-i életműdíj alatt Forrás: STEKOVICS GÁSPÁR Ők köszöntötték Törőcsik Marit a 85. születésnapja alkalmából Orbán Viktor a 85. születésnapja alkalmából Facebook-oldalán köszöntötte Törőcsik Mari Kossuth-nagydíjas színművészt, a nemzet színészét. A kép akkor készült, amikor a miniszterelnök személyesen vitte el a Kossuth-nagydíjat Törőcsik Marinak.
A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg. Elengedhetetlen Statisztikai Megértettem
A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette.
"A nemzeti himnusz – írja egy enciklopédia – olyan dal, ének vagy induló, amely egy nép együvétartozásának tudatát, nemzeti és államiság érzését hivatott reprezentatív formában kifejezésre juttatni… a monarchiák himnuszai többnyire az uralkodó vagy az uralkodóház iránti hűséget is erőteljesen hangsúlyozzák. " A meghatározás első mondata valóban illik Kölcsey és Erkel Himnuszára, de a második rész korántsem. Nagyon érdekes, hogy a mi nemzeti imádságunk – mert valójában egy ima – néphimnusz. Kölcsey 1823. január 22-én írt verse sokkal mélyebbre megy, mint a korban divatos himnuszok világa. Nem az uralkodóra kér áldást, kíván bőséget, jókedvet, hanem az egész magyar nemzetre. Sokat mond a vers alcíme is: "A magyar nép zivataros századaiból". Kölcsey teljes tudatossággal kapcsolódott a XVI. századi magyar lírának a hagyományaihoz. Abban a korban az állandó fenyegetettség a török hadaktól, a mohácsi vész, a harácsolás, a rabszolgaszedés mind arra indította költőinket, hogy nemzeti és egyéni bűnbánat után elnyerhessék a Biblia ígéreteit.
Mindezek hiánya a büntetés, és még a táj, a természet is ellenséggé válik a haza fiai számára. Ez a sok büntetés azonban, bár valóban bűnösök vagyunk, túlzás, ezt érezteti az utolsó pár sor: Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! A sorscsapások, nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát. Annyira meghaladja, hogy nemcsak a már elkövetett bűnökért bűnhődött meg a magyarság, hanem megbűnhődött a jövőbeli bűnökért is, amiket még el sem követett. Mi a vers végső mondanivalója? Az, hogy a magyarság saját maga okozta a vesztét, maga játszotta el szabadságát, boldogságát, de oly sok csapás, szenvedés, pusztulás után ismét megérdemelné már a boldogabb jövőt. Egyetlen halvány reménysugár villan fel a mű végén: hogy jöhet még "víg esztendő", hiszen a nép annyit bűnhődött, hogy most már ismét joga van a boldog jövőhöz. A múlt és a jövő bűneinek levezeklése hatásos érv a jobb jövő kiérdemlése mellett. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
A megszólítás variatív módon történő megismétlése miatt a lezárásban a vers szerkezetileg keretes versnek, egy lezárt egésznek tekinthető. A vers kezdetén a múltba tekint, és folyamatosan változik át a beszélő jelenébe. De a jelenben is folytatódik a szenvedések sora, tehát a múlt, a bűnhődés nem lezárt folyamat; a múlt és a jelen nem válik el egymástól élesen. Modalitását tekintve az első két részben az elégikus pátosz, a magasztos hangsúly határozottan megjelenik, majd a vers intenzitásbéli csúcspontján, az 5. és 6. versszakban ez a patetikus hangnem tragikussá válik. A költő nemzetfogalmát szemlélve azt tapasztalhatjuk, hogy a magyarság, mint a mai értelemben vett kulturális, nyelvi közösség, és, amikor a múltat tekinti, a nemesi nemzetfogalom is megjelenik (ennek jelképei: Bendegúz, Árpád, Mátyás). A mű erősen metaforizált, a magyarság múltja és a szenvedések sora mind egy-egy, ellentétes tartalmú képben villannak fel. A vers beszélője, mint a közösség része, úgy véli, hogy a közösség érti ezeket az utalásokat.
5 mértékadó kvízkérdés, aminél a választ tisztességtelenül egyszerű elvéteni Egy tisztességtelenül egyszerű kvíz, amennyiben rutinos vagy ezekben a témakörökben: híres épületek, megyék, fizika, vívmányok, grammatika. Tudod a megoldást? Kvíz kitöltése
Azt írja ugyanis: "Azt hiszem, meg kellene maradnunk a harmadik osztályban az első, a negyedikben a két első szakasznál… Különben is helyesebb volna a III. és IV. osztályos tankönyvet a Szózat tal kezdeni, a Himnusz t pedig a könyvek végén közölni, mert akkor elkerülnők azt, hogy mindkét tankönyv az »Isten« szóval kezdődjék…" Hát igen, ha már Kölcsey elkövette ezt a súlyos ideológiai botlást, a marxista–leninista tankönyvszerkesztőknek kötelességük, hogy amennyire lehet, "tompítsák" a dolgot. Bár nem tudjuk, teljesen okosan járnak-e el a Himnusz és a Szózat helycseréjével. Elvégre, aki az "Isten" nevét keresi, az a könyv végén éppúgy megtalálja, mint a könyv elején. Magyar vagyok, minthogy magyarul írok, magyarul mondom ámuldozva: tej s magyarul mondom a halálos Áment, ha ingadozva hátradől e fej s az elomló test végső reszketéssel a levegőbe rázza vézna öklét s egy mozdulattal és egy bús igével egy lesz vele a rejtélyes öröklét. Hogy is vagyunk hát egymással, mi, magyarok? Tizenhárom-tizennégy millió – ennyi, szerintem, aki tán két rádióhír között azzal mond népszámlálási igen-t, hogy lábizmában érez örömöt, mert egy magyar labda megint bement; kinek szinte itten hagyott, személyes barátja Háry, és Lúdas Matyi, a sosevolt Csicsóné lányai, a kondorosi ménes, s aki megáll, – így tölt ki rovatot – azt hallván a Cityben vagy Citében vagy Szingapur vagy Tokio szivében valaki azt mondta: jónapot!