14 napos visszaküldési garancia Nem lett jó a méret? Mégsem tetszik a ruha? 14 napig mindenféle következmény nélkül visszaküldheted! Csomagod akár már 3-4 nap alatt megérkezhet hozzád! Elérhető ügyfélszolgálat Probléma van a rendeléseddel? Keress minket bátran!
Borzalmas, gagyi minőséget kaptam, pár mosás után már bolyhosodott, rossz volt a szabása. Valóban igaz, hogy a legtöbb ruhát Kínában gyártják, de nagyon nem mindegy, hogy milyen alapanyagból. A H&M és a Zara is Kínában varratja a ruháit (többek között) mert ott a legolcsóbb a munkaerő, viszont ők küldik az alapanyagot. Összehasonlíthatatlan egy tipikus "kínai kínai" minőséggel. Tény, hogy a H&M sem egy csúcskategória, de még mindig sokkal jobb mint egy kínai. Olcso ruha oldalak a z. 18:14 Hasznos számodra ez a válasz? 5/5 anonim válasza: 100% Én amiket ismerek és szeretek: - Romwe - SheIn - Asos - Zaful 2018. jún. 4. 16:43 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
Ugyanúgy vannak náluk is mint nálunk. A jobb ruhákat drágábban tudják beszerezni, a rosszabbakat olcsóbban, mint mi. A kínai ruha vásárlás nál azért figyeljük meg az anyagot is. Ha csak símán rá van vasalva a felsőre egy szép minta, azt nem éri meg megvenni, mert hamarosan tönkremegy. Reméljük, tudott kínai ruha vásárlás ismereteket szerezni az írásművünkből.
Az ilyen olvasói alkat nem teszi az olvasást feladattá, meg tudja tartani gyönyörűségnek. Legelsősorban azért olvas, mert szeret olvasni. És rendszerint sokfélét. Van ugyanis egy titkos képessége arra, hogy bármit olvas is – krimit, ókori filozófiát, szakkönyvet, legmaibb verset –, ki tudja vonni belőle, ami neki fontos. A legképtelenebb dolgokat is fel tudja használni saját belső elevensége, ide-oda kanyarodó érdeklődése, mély és nem-mély lelki rétegei – röviden: élete – táplálékaként. Az ilyen olvasóra az jellemző, hogy bükkfalisztből is tud kenyeret sütni. És beteg lesz, ha elvonják tőle a könyvet. Olvasási módok by Ágnes Nemes Nagy : hungarianliterature. Mintha ételtől-italtól fosztanák meg. Rájött egyszer, élete egy pillanatában, hogy a könyv, az úgynevezett kultúra sűrített élet, mégtöbb élet, és úgy is használja az írott betűt, mint élete egy részét. Kultúrélményeit hozzácsapja létélményeihez. Ez annyit jelent, hogy nagy az élményképző ereje. És ez persze meglátszik élete minden rétegén, nemcsak az olvasási módján. Babitsban erre az elemi erejű, természetté vált olvasási módra rakódik rá az írói érdeklődés.
Mert nem is akarnak igazán semmit. És minduntalan cserbenhagyják benső látomásukat azért, ami a kifejezésben tetszetős. De ez már persze nem Kosztolányi. Legföljebb egyik álarca. De visszakanyarodva az olvasáshoz: sokszor volt az a benyomásom, hogy a tudósnak nevezett Babits igenis civil olvasó a profi olvasó Kosztolányihoz képest. Babits először az életét táplálja a betűvel, másodszor az irodalmi gondolkodást; Kosztolányi először és másodszor a saját művét. Babits nem tud nem-olvasni; Kosztolányi célra olvas. A táltosember – Wikiforrás. És most már nagyon igazságtalan vagyok. Sikerült úgy kisarkítanom a tételt, hogy már nem igaz. Ahhoz még jogom van, hogy belevonjam a játszmába Babits esszéírói művét, hiszen abból következtetek olvasási módjára, de az már jogtalan, hogy Kosztolányi irodalmi karcolataival megütköztetem. Az, ahogy Kosztolányi olvasmányaival bánik, egész írói magatartásának tüköre. És sokszor megtévesztő is, mint írói magatartása. Amit ő irodalomról ír, az álesszé. Nem arról szól, amiről szól. Legtöbbször nem olvasmánybeszámoló, nem kritika, nem szellemi életének megfogalmazása.
Odalépett hozzá és ő is köhécselt. Aztán az ujját a kalapjához emelintette. - Aggyisten - mondotta azon a száraz, elfásult hangon, amelyen ő szokott beszélni, és amely alig több a suttogásnál. - Aggyisten - felelt az ülő hasonló suttintással. Duli Péter előre támasztotta a botját, és rányugaszkodott. - Hová valók? - kérdezte. - Fürjesre - felelt amaz. És nyitva hagyta a száját, hogy könnyebben levegőzzön. - Búcsún voltak? - Ott. - Kend is beteg, látom. Szárazbaj fogyaszt - felelt amaz a fejét lehajtva. - Engem is. Az ülő öreg fölemelte a fejét: - Gyógyítod? - Most jövök a doktortul. - Mit mondott? Ismerkedős sztorik? : hungary. - Gőzöljek. - Mivel? - Törpetyinnel. Elhallgattak. Mind a kettő úgy megfáradt ebben a beszédben, mint aki a hegy meredekén haladva megáll, hogy levegőzzön. Az előénekes asszony eközben megtalálta a tutyiját, és háttal a kocsikerékhez támaszkodik: fölhúzza. Hogy ez megtörtént, elégedetten pillantott széjjel, s részeg mozdulatokkal odavitte a csupanyak pálinkásüveget a betegnek. - Igyék kend - mondotta jószívűem -, melegítse föl vele a mejjit.
A beteg elvette az üveget. De nem ivott mingyárt, csak tartotta; mintha azon gondolkozna, hogy igyon-e, vagy ne igyon. Az asszony visszafordult, és nekitolakodott előbb az egyik ajtófélfának, aztán meg a másiknak, míg végre sikerült beirányozódni újra a kocsmába. Az öreg fölemelte akkor az pálinkásüveget. Nyelt egy kortyot. Aztán fölnyújtotta Duli Péternek. - Nem iszok - seppegte az, a fejét rázva -, soha nem ittam. - Hát mivel élsz? - kérdezte a beteg, fölemelve az arcát. - Tejjel - felelte röviden Duli Péter. Megint elhallgattak. A kocsmában az egyik búcsús az üveggel erősen kopogva sürgette a kocsmárost. Az udvarban a hamvas-ló fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg fölemelte a csupanyak üveget, és inkább csorgatva, mint ivogatva, fenékig kiüresítette. Duli Péter nem nézett oda. Maga elé merengett a semmibe, és talán nem is az öregnek, hanem csak úgy magának mondta: - Nincs gyógyulás, csak a főd... A másik nem felelt. Félig behunyt szemmel nézett maga elé, mint aki valami dallamra gondolt, amit elfelejtett, de neki kedves az mégis.
Talán nem árt aláhúzni az ironikusakat sem. A mi kevés humorral megáldott irodalmunkban a Kosztolányi-humor, a játékosság és a dühös vagy rejtett irónia ritka csemege. Mellesleg tudjuk, hogy ez a szuverén anyagkezelés, ez a szélsőséges stíluselegancia, ez a százszor fülünkbe zenélt "a megírás minden, a téma semmi" nóta mélységes és nagyon szerencsés hatást tett a magyar prózára. Kosztolányi programszerű "felületessége" kolera elleni oltás. A csakis szándékra tekintő dilettantizmus, a magasztos írástudatlanság fontos orvossága. Nem mintha osztanám Kosztolányi esztétikai véleményét. Annál kevésbé, mert igen sok művében ő sem osztja a saját véleményét. A legprimitívebb hiba az irodalmi gondolkodásban kétségtelenül az, ami ellen ő küzdött: összetéveszteni a szándékot a művészi megvalósulással. De a második számú hiba: összetéveszteni a megvalósulást a szándékkal. Vagyis azt írni, amire a tollunk képes, függetlenül attól, hogy mi a kifejezendő. Ez a második hiba főleg a virtuózoké, akik úgy érzik, hogy mindent meg tudnak csinálni, és nem veszik észre, nem is törődnek vele, hogy éppen azt nem csinálják meg, amit akarnak.