Ez a fordított reakció egyben sav-bázis reakció is, mivel a konjugált sav savvá válik, a konjugált bázis pedig bázissá válik, a protonok adományozása és elfogadása révén ugyanúgy. Ennek az elméletnek az az előnye az Arrheniusszal szemben, hogy a savak és bázisok elszámolásához nem szükséges sav disszociációja. Lewis-elmélet Gilbert Lewis fizikokémikus 1923-ban kezdte tanulmányozni a savak és bázisok új meghatározását, ugyanabban az évben, amikor Brönsted és Lowry felajánlotta saját elméletét ezekről az anyagokról. Ennek az 1938-ban közzétett javaslatnak az volt az előnye, hogy a hidrogén (vagy proton) szükségletet eltávolították a meghatározásból. Ő maga azt mondta elődeinek elméletével kapcsolatban, hogy "a savak meghatározásának korlátozása a hidrogént tartalmazó anyagokra ugyanolyan korlátozó, mint az oxidálószerek korlátozása azokra, amelyek oxigénnel rendelkeznek". Általánosságban elmondható, hogy ez az elmélet úgy határozza meg a bázisokat, mint azokat az anyagokat, amelyek adományozhatnak egy pár elektront, és a savakat, mint azokat, amelyek képesek befogadni ezt a párot.
A savak és a bázisok egyaránt vegyi anyagok, amelyek nem megfelelő kezelése vagy tárolása esetén veszélyt jelentenek egészségre. A vegyi anyagok helytelen kezelése kiömlést okozhat a laboratóriumban, tüzet, mérgező környezetet és testi károkat okozhat. Ezért mindig fontos, hogy a biztonságot a laboratóriumban lassan és óvatosan végezzük, amikor savakat és lúgokat tárolunk, és mindig viselünk védőeszközöket. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan lehet biztonságosan és hatékonyan tárolni a savakat és lúgokat. Címkézze meg a tartályt, amelyet a sav vagy bázis tárolására használ. Ügyeljen arra, hogy olvashatóan írjon, hogy az edény tartalma ne tévesszen meg. Használhatja a szalagot és a jelölőt, ha még nincs címke a tartályon. Öntsük a savot vagy a bázist a tartályba. A kifolyás elkerülése érdekében használjon egy tölcsért. Óvatosan öntse a folyadékot a tartályba, ügyelve arra, hogy öntse a teljes mennyiséget, hogy elkerülje a mérési eltéréseket. Csukja be szorosan a tartály fedelét. Sokszor a fedelek nem vannak biztonságosan lezárva a tartályon, így mérgező füstök és folyadékok távozhatnak a levegőbe.
Sajnos, Lavoisier tévesen gondolta, hogy az anyag oxein génes ez volt az oxigénatom, ahogy nevezte. A XIX. Század elején Humphry Davy (1778-1829) angol kémikus azt mutatta, hogy az oxigén nem tehető felelőssé a savasságért, mert számos sav nem tartalmazott oxigént (LESNEY, 2003). Évtizedekkel később, a hidrogén jelenlétével kapcsolatos savasság fogalmát Justus von Liebig (1803-1873) javasolta. Az 1890-es években, amikor Svante August Arrhenius (1859-1927) a tisztaságot "olyan anyagokként definiálták, amelyek hidrogén kationokat hoznak létre az oldatban" (Encyclopædia Britannica, 1998). A savak főbb jellemzői 1- Fizikai tulajdonságok A savak ízük, megéri a redundanciát, a sav és az illata gyakran az orrlyukakat égeti. Ezek ragadós vagy olajos szerkezetű folyadékok, és képesek megváltoztatni a lakmuspapír és a narancssárga színét a metilből vörösre (savak és bázisok tulajdonságai, S. F. ). 2- Képesség protonok létrehozására 1923-ban Johannes Nicolaus Brønsted dán kémikus és Thomas Martin Lowry angol kémikus bemutatta Brønsted és Lowry elméletét, amely megerősítette, hogy bármely vegyület, amely protont bármely más vegyületté vihet át, egy sav (Encyclopædia Britannica, 1998).
Eközben a gyenge bázisok kémiai képletében nincsenek hidroxilcsoportok. A vízzel reagálva a gyenge bázisok azonban OH-ionokat vagy anionokat is termelnek –. Az erős bázisok, például a nátrium-hidroxid, nagyon magas pH-értékkel rendelkeznek, közel 14-re. Míg a gyenge bázisok pH-ja alacsonyabb, mint például az ammónia, amelynek pH-ja 11. Erős alapokat használnak az otthonokban a csatornák eltömődéséhez. Ilyen a kálium-hidroxid. Eközben gyenge bázisokat használnak a tisztítási feladatokhoz, mint például a sok tisztítószerben található ammóniát. Példák alapokra Erős alapok -LiOH: lítium-hidroxid -NaOH: nátrium-hidroxid -KOH: kálium-hidroxid -RbOH: rubídium-hidroxid -CsOH: cézium-hidroxid -Sr (OH) 2: stroncium-hidroxid -Ba (OH) 2: bárium-hidroxid Gyenge alapok -NH 3: ammónia -NHEt 2: dietil-amin -NH 2 CH 3: metil-amin -C 5 H 5 N: piridin Savak és bázisok közötti különbségek A felszabadító ionok A savakból H atomok szabadulnak fel + vagy H 3 VAGY + amikor feloldódnak a vízben. Eközben a bázisok vízzel érintkezve felszabadítják vagy előállítják az OH-ionokat.
A savak, lúgok és sók különféle dolgok részét képezik, amelyeket naponta kezelünk. A savak citrusfélék savanyú ízét adják, míg az olyan bázisok, mint az ammónia sokféle tisztítószerben megtalálhatók. A sók a sav és egy bázis közötti reakció terméke. A savak vagy bázisok meghatározására szolgáló általános módszer a lakmusz-teszt, de vannak más jellemzők is, amelyek segítenek a savak, bázisok és sók azonosításában. savak A savak savanyú íze van. A citromsav adja a citrom, a narancs és más citrusfélék savanyú ízét, az ecetsav pedig az ecet savanyú ízét. Egy sav a lakmuszpapírt vörösre váltja. A lakmusz növényi festék, amely vörösre vált, amikor savra utal, és kék, ha bázist jelez. A savak kombinált hidrogént is tartalmaznak. A Journey Into Science weboldal szerint, amikor a fémeket, például a cinket egy savba helyezik, akkor reakció lép fel. A sav és a cink buborékol, és hidrogéngázt szabadít fel. A savak vízben is hidrogént bocsátanak ki. A savak villamos energiát is vezetnek és bázisokkal reagálnak, hogy vizet és sót képezzen.
Az ásványi sók közül a nátrium és a víz forgalma szorosan összefügg. A salakanyagok az életműködések és az anyagcsere-folyamatok során keletkeznek, és a keringésben levő alacsony szintjükből lehet a vesék ép méregtelenítő működésére következtetni. Elsősorban a táplálékkal bevitt és a szervezetet felépítő fehérjék lebontásából származó anyagokat (például a karbamid mennyiségét), illetve az izmok lebontásának a végtermékét (a kreatinin szintet) mérjük. A veséknek kell eltávolítania az egyes gyógyszerek lebomlása során keletkező toxikus vegyületeket is. Ezért kell veseelégtelenségben számos gyógyszer adagját csökkenteni. Egy apró, de fontos szerv: a vese. 3. A vesék olyan hormonokat (belső hírvivő anyagokat) is termelnek, melyek a vérkeringésbe jutva a szervezet fontos működéseit szabályozzák. Az eritropoetin (EPO) a vörösvértestek termelődéséhez nélkülözhetetlen a csontvelőben. A renin a vérnyomás szabályozásában vesz részt. Az aktív D-vitamin a csontok szilárdságának megőrzésében segít. A vesékben jelentős mennyiségű nitrogénoxid (NO) is termelődik, amely ugyancsak részt vesz a vérnyomás szabályozásában, valamint a vese keringésének biztosításában.
Ezek a vizeletet zavarossá változtathatják és kőképződéshez vezethetnek. A vesekőképződést számos körülmény okozza, közöttük a magas vérnyomás, cukorbetegség (inzulin rezisztencia) örökletes tényezők, táplálkozási szokások, életmód és a folyadék (víz) fogyasztás! A kő képződés szempontjából fokozott rizikót jelent a betegség fiatal korban való kezdete, családi halmozódás, a húgyrendszer olyan rendellenességei, amelyek a vizelet szabad áramlását gátolják a vesétől a külső húgycsőnyílásig. Fajtái A köveket megkülönböztethetjük nagyságuk, elhelyezkedésük – vese, húgyvezetékek, és kémiai összetételük alapján. Kalcium-oxalát és foszfát kövek (65-90%) A vesekő leggyakoribb formája, mely kálcium-oxalát és kálcium-foszfátból áll. A kiválasztás - Biológia kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com. A Leggyakoribb kőtípus világszerte, hátterében kalcium anyagcsere zavar áll. Enyhén savas vizelet kedvez képződésének. A lúgos kémhatású vizelet a karbonát ás foszfáttartalmú kő képződésének kedvez. Túlzott mennyiségű C-vitamin és alacsony szintű B-vitamin is lehet a kialakulása hátterében.
A hemodialízis gép pumpája lassan felszívja a vért, majd egy másik, dializátornak nevezett gépen keresztül áramoltatja. Ugyanaz a folyamat zajlik le, mint a vesében, hiszen itt is megszűrik a vért a salakanyagoktól. A megtisztított vér a karban lévő második tűn keresztül visszajut a véráramba. A hemodialízis kórházban, dialízis kezelő központban vagy akár otthon is elvégezhető. A dialízis központban egy foglalkozás 3-5 órán keresztül is tarthat, heti 3 alkalommal. Ha otthon történik a kezelés, 6 vagy 7 napos kezelésekre lehet szüksége, minden alkalommal 2-3 órán keresztül. Ám ezek a számok függhetnek az Ön állapotától, illetve a kezelőorvos javaslatától. Hogyan működik a peritoneális dialízis? Néhány héttel a kezelés megkezdése előtt katétert helyeznek a köldök közelébe. Ha a terület meggyógyult, megtanítják a betegnek a kezelési módszert, hiszen otthonában is elvégezhető a kezelés. Mi a vese feladata. A katéter segítségével áthelyezhető a dialízis oldat egy zsákból a hasba. Ez a speciális folyadék vizet tartalmaz sóval és egyéb adalékokkal.