Receptek képekkel, Sütemény receptek képekkel, Muffin receptek, Szárnyas ételreceptek, Torta receptek Itt vagy: címlap › Recept › Roppanós kovászos uborka Ezt a receptet már többen keresték honlaponkon. Legyél te az első aki feltölti az elkészített receptet fotóval együtt és nyerj vele (Spar, Penny vagy Tesco) vásárlási utalványt! Mi kellhet hozzá? Alapanyagok: cukor só tojás liszt margarin zöldség gyümölcs hús Hogyan készül a Roppanós kovászos uborka? Írd meg nekünk Te! Te már elkészítetted, vagy most készülsz elkészíteni ezt a receptet? Készítsd el, fotózd le és töltsd fel honlapunkra, hogy nyerhess vele! Minden 1000 új feltöltött recept után sorsolás! Kattints ide és töltsd fel recepted a saját Receptkönyvedbe!
Ha nyár és savanyúság, akkor kovászos uborka minden mennyiségben. Jól jön a sült és a rántott húsok mellé, a grillételekhez, a tésztákhoz és a szaftos fogásokhoz is. A leve önmagában kortyolgatva is kiváló szomjoltó. Érdemes rendszeresen fogyasztani, mert remek élettani hatásokkal bír: segíti az emésztőrendszer egészséges működését, továbbá felturbózza az immunrendszert. Akkor fogj hozzá a kovászoláshoz, ha tartósan meleget jósolnak, és nem ígérkezik nagyobb eső. Nem kell hozzá kertes ház, akár az erkélyre is rakhatod az uborkával megtöltött üveget. Kenyérrel vagy krumplival felgyorsíthatod az érést. Fontos, hogy csak egészséges uborkákat válogass össze. Ez a recept már sokszor bizonyított: még nagyon fiatalon kaptam egy zöldséges nénitől. Nem élt már se az anyukám, se a nagymamám, nem volt kit megkérdeznem, viszont szerettem volna elkészíteni. Kovászos uborka receptje Hozzávalók 5 literes üveghez 2, 5-2, 8 kg kovászolni való uborka 1 csomag kapor ízlés szerint fokhagyma, de legalább 8 nagyobb gerezd 4 l víz 2 evőkanál só 1 szelet kenyér Előkészítés: Az üveget alaposan mosd ki.
A kenyér helyett krumplival érlelt kovászos uborka egyik nagy előnye, hogy gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják. Bár a kovászos uborkához hagyományosan kenyeret szoktak adni, a krumpli ugyanúgy elindítja a folyamatot, az eredmény pedig egy roppanós, hűsítő nyári finomság lesz. A lényeg, hogy tavalyi, öreg krumplit használj. Az üvegbe annyi evőkanál sót tegyél, ahány liter vízzel öntöd fel a savanyúságot. Hozzávalók: 👉 2. 5 kg kovászolni való uborka 👉 4 öreg krumpli 👉 4 babérlevél 👉 2 csomag kapor 👉 1 fej fokhagyma 👉 1 szál csombor (borsikafű) 👉 1 teáskanál szemes bors 👉 só Elkészítés: Az üveget, amit fel fogsz használni, mosogasd el, és tedd ki a napra száradni. Az uborkákat alaposan mosd meg, és vágd meg őket hosszában négyfelől úgy, hogy a tetejüket és az aljukat nem érinted, tehát egyben maradjanak. A fokhagymát pucold meg, és szedd gerezdjeire. A krumplit is hámozd meg, és vágd negyedekbe. Az üveg alját béleld ki a fokhagymával, a csomborral és a fél adag kaporral, borssal és krumplival.
Bár a kovászos uborkához hagyományosan kenyeret szoktak adni, a krumpli ugyanúgy elindítja a folyamatot, az eredmény pedig egy roppanós, hűsítő nyári finomság lesz. A lényeg, hogy tavalyi, öreg krumplit használj. Az üvegbe annyi evőkanál sót tegyél, ahány liter vízzel öntöd fel a savanyúságot. Az üveget, amit fel fogsz használni, mosogasd el, és tedd ki a napra száradni. Az uborkákat alaposan mosd meg, és vágd meg őket hosszában négyfelől úgy, hogy a tetejüket és az aljukat nem érinted, tehát egyben maradjanak. A fokhagymát pucold meg, és szedd gerezdjeire. A krumplit is hámozd meg, és vágd negyedekbe. Az üveg alját béleld ki a fokhagymával, a csomborral és a fél adag kaporral, borssal és krumplival. Helyezd rá állítva az uborkákat, majd öntsd fel langyos, sós vízzel. A tetejére helyezd a babérleveleket és a maradék kaprot, borsot és krumplit. Takard le alufóliával, tegyél a tetejére egy tányért nehezéknek, és állítsd a napra. Két-három nap múlva fogyasztható. Az uborkákat ekkor helyezd egy másik üvegbe, öntsd fel a leszűrt lével, és hűtőben tárold.
Elkészítés 1. lépés Alaposan moss el egy ötliteres üveget mosószerrel, öblítsd le, majd csepegtesd le. Az uborkákat is jól tisztítsd meg, a legjobb, ha 10-15 percre vízbe áztatod, majd körömkefével megdörzsölöd, a végeket pedig vágd le. Érdemes hosszában bevagdosni, hogy a lé átjárja. Forralj fel három liter vizet, keverd hozzá a sót, majd hűtsd pár percig. 2. lépés Egy üveg aljára tegyél egy csokor kaprot, szórd hozzá a borsot, tedd hozzá a fokhagyma felét, majd szépen rendezd el az uborkákat. Rakd a tetejére a másik csokor kaprot és a maradék fokhagymát, majd öntsd le a sós vízzel. Tegyél rá akkora szelet kenyeret, hogy beleférjen az üvegbe. Az a legjobb, ha kovászos. 3. lépés Egy tányérral fedd le, rakd meleg helyre, majd érleld három-négy napig. Néhány óra elteltével a lé színe megváltozik, zavarossá válik. Fontos, hogy mindig pótold a vizet. A kész kovászos uborkát töltsd át kisebb üvegekbe. Hűtőben tárolva jó két hétig eláll. A görögök híres uborkasalátáját, a tzatzikit is könnyen elkészítheted otthon.
Történelme Kultúra Építészet Festészet Szobrászat Római építészet A császárkorra kialakult a sajátos római építészet. A jellegzetes városi létesítmények elnyerik végső formájukat: a központi fórum körül álló templomok, a curia, basilika, paloták. A lakosság szórakoztatásáról amphiteátrumok, cirkuszok, színházak és fürdők gondoskodtak. Színház: félkör alakú orkhesztra, több emeletes szkéné, ami díszes homlokzatú és a nézőtér falával azonos magasságú volt, az előtte emelt színpadon játszottak. Amphiteatrum: föld illetve kő padsorokkal övezett elliptikus szabad tér, gladiátor- és állatviadalok, sportolás színhelye. Pl. Colosseum Cirkusz: kocsiversenyek, szárazföldi és tengeri harcjátékok bemutatására szolgálták, tulajdonképpen az amphiteátrumok szerkezetéből indultak ki. Pl. Ókori római építészet Stock fotók, Ókori római építészet Jogdíjmentes képek | Depositphotos®. Circus Maximus Basilika: nagy csarnok, amely a vásárcsarnok és a törvényszék céljait egyesíti. Legtöbbször háromhajós, a főhajó magasabb és a mellékhajók fölé emelkedő falaiban vannak az ablakok. A legrégibb még kinyomozható ilyen épület a Bazilika Porcia A római mérnökök belső termeket is be tudtak fedni a boltív törvényei szerint: boltozattal, mely lényegében sűrűn egymás mellé rakott boltívek összefüggő rendszere.
Több évszázadon át császárok, és egyszerű polgárok egész arcképcsarnokát formázták meg. A portrék közvetlenek és reálisak. Realizmusuk a görög és etruszk hagyományokból, és abból a régi római szokásból gyökerezik, hogy az elhunyt arcának viaszlenyomatát is megőrizték. Az olyan szobrok, mint Augustus császáré, a megmintázott személy tulajdonságait tükrözik, de egyben azt az eszmét is, hogy az uralkodó isteni eredetű. Habár az egész szobor idealizált, a részletek, például az öltözék, a római művészi szellemiségről tanúskodnak. Vespasianus mellszobrán azonban semmi sem árulja el, hogy isteni eredetű. Lehetne hatalmas bankár is, vagy hajózási vállalat tulajdonosa. De az arca mégsem közönséges. Ezek az élethű portrészobrok ha pontosan utánozzák is a valóságot, sosem hétköznapiak. Ugyanez a realizmus jellemző a történelmi eseményeket ábrázoló római domborművekre is. És van még egy fajtája a művészetnek, ami tipikusan római. Római Birodalom - Római építészet. Győzedelmes hadjárataikat domborművekben hagyták az utókorra. A Traianus-oszlopon, melyet a római Forum Romanumon emeltek 113 -ban, vésett képszalag fut körbe, és a császár két sikeres hadjáratát örökíti meg.
Csak kevéssel becsülték kevesebbre az isteneknek való hálaadást, amit a győztes hadvezér nevében a senatus rendelt el. Kétségtelenül indítottak olyan hadjáratokat már a Kr. század előtt is, amikor a senatus elvesztette ellenőrzését, amelyeket a hadvezérek csak azért provokáltak ki, hogy elnyerjék a diadalmenet lehetőségét. Egyik levelezőpartnere a "diadalmenethez elégséges hadakozást" kívánt a nem túl harcias Cicerónak, aki akkor Cilicia kormányzója volt, s ő maga szégyentelenül sóvárgott rá. Közismert, hogy ugyanakkor a hadvezérek sokszor azért szerették volna befejezni a háborút, hogy hazavihessék csapataikat, s megünnepelhessék az eseményt. Római művészet – Wikipédia. Ha az oligarchia elég tagjának volt lehetősége rá, hogy kitüntesse magát - s nagy nyomás nehezedett az arisztokraták fiaira, hogy versenyre keljenek őseikkel -, a háborúnak szinte folyamatossá kellett válnia. Ellenérzés támadt azokkal szemben, akik Scipióhoz hasonlóan, évekre elhappolták előlük a magas parancsnoki tisztségeket, s minden befolyást latba vetettek a kinevezésért, amikor jó háború volt kilátásban.
századi hadvezérek és publicanusok befolyásolták a politikát, s a római uralmat kapzsiságuk miatt megvetették. E kép egészében véve nem tartható fenn. Róma már egy korai időponttól kezdve kapcsolatban állt a görög világgal. Polübiosz mindenekelőtt nagyon fegyelmezett és kegyetlen katonáknak festi a rómaiakat: amikor elpusztítanak egy várost, még az állatokat is megölik. A senatus szerette edzésben tartani a hadsereget. A fiatal arisztokratáktól Polübiosz idejében elvárták, hogy tíz hadjáratban szolgáljanak, mielőtt tisztségekre pályáznának; a legfőbb tisztségek elsősorban katonaiak voltak. A katonai bátorságot mindennél magasabbra értékelték - a virtus elsődlegesen vitézséget jelent. A becsvágy legmagasabb célja a diadalmenet volt - jelentős győzelmek pompázatos ünneplése, amikor nagy díszfelvonuláson mutatták be a háborúban szerzett zsákmányt, s a győztes egy napra szinte egyenlővé vált az istenekkel. (A diadalmenetek a Kr. században annyira elszaporodtak, hogy szabályozni kellett őket. )
(Az ilyen tevékenységet különben is alacsonyrendűnek tekintették. ) Hamarosan feszültség támadt a senatus és a contractorok, publicanusok között, akik zömmel a később equites vagy lovagrendként ismert gazdag osztályból származtak, s akiknek érdekeit a senatus megsértette; Makedónia bányái közül Kr. 167 után többet bezártak, annak megakadályozására, hogy a publicanusok aknázzák ki ezeket. Ráadásul a pénzkölcsönzéssel, bankügyletekkel, kereskedelemmel, sőt mezőgazdasággal is foglalkozó negotiatores ("üzletemberek") zöme, akikről irodalmi és feliratos forrásokból tudjuk, hogy a Kr. 2. században az egész Mediterraneumban megtelepedtek, egészen a szövetséges háborúig nem volt polgár, hanem itáliai szövetséges - vagy legalábbis ilyennek tartották őket -, s ezekkel szemben Róma csekély felelősséget érzett. Valóban sokuk neve nem latin, s az oscusul beszélő Dél-Itáliára utal, különösen Campaniára (például Stlaccius, Délosz szigetének piacterén). Amellett is érveltek, hogy a kereskedelem zöme, már ami egyáltalán volt (s azt még ma is sokszor lebecsülik), a római hadseregek és a római telepesek ellátására szolgált, nem arra, hogy hasznot húzzanak a bennszülöttekből, jóllehet elfogadják, hogy a Kr.