2004-ben szinkronizálhatta Markl-t A vándorló palota című híres mesefilmben, 2005-ben pedig már hollywoodi filmekben is szerepet kapott. Első főszerepe is egy 2005-ben megjelent filmhez köthető, ami a Zathura - Az űrfogócska címet viseli, Josh pedig egy Walter nevű fiút alakított benne, akinek a nővérét ebben a filmben a későbbi Alkonyat-szériával világhírnévre szert tevő Kristen Stewart alakította. A fiatal tehetség karrierje innentől beindult, 2007-ben ő játszotta Jesse Aarons-t a Híd Terabithia földjére című filmben, melyért elnyerte a Young Artist Awardot, vagyis a legfiatalabb színésznek járó díjat. A 2008-as Utazás a Föld középpontja felé című kalandfilmben - az akkor még karrierje teljében lévő - Brandan Fraser oldalán bizonyíthatott. Boldog születésnapot peta.org. Igazán beszédes, hogy a négy évvel későbbi folytatásban már csak Josh Hutcherson maradt benne a produkcióban. Tehetségét az is megmutatja, hogy nemcsak a jófiúk szerepében állta meg a helyét, hanem a 2009-ben megjelent Rémségek cirkuszában antagonistaként is láthattuk a vásznon.
A Vas megyei, illetve vasi kötődésű olimpikonok közül az idén elsőként kerek születésnapja alkalmából Makray Katalint köszöntjük. A ma 75 éves kiváló tornásznő 1964-ben a tokiói olimpián a rendkívül erős mezőnyben felemáskorláton ezüstérmet szerzett. Makray Katalin 1945. április 5-én Vasváron született. Bár születésekor családja csak átutazóban járt a vasi kisvárosban, ennek ellenére mindig is büszkék voltak a vasváriak híres szülöttükre, mely a 2011-ben adományozott díszpolgári címben csúcsosodott ki. A Makray család ezer szállal kötődött Szombathelyhez, Kati is a Széll Kálmán utcában töltötte életének első másfél évét. Édesapja ludovikás múltja miatt a háború után nem kapott megfelelő munkát, a családnak az öt gyerekkel (Katinak négy fiútestvére van) nem volt egyszerű dolog boldogulnia az ötvenes években. Már Budapesten, 10 éves korában kötött örök barátságot a tornával. Boldog szülinapot! - SEPSI OSK PAGINA OFICIALA - HIVATALOS WEBOLDAL Sepsiszentgyorgy-Sfantu Gheorghe Jud Covasna-Kovaszna megye. A remek pedagógusok és edzők munkája és Kati szorgalma hamarosan az eredményekben is megmutatkozott. Már 1963-ban, az Universiádén is sikert sikerre halmozott, de pályafutása csúcsát a Tokióban megszerzett olimpiai ezüstérem jelentette.
Ezeken túl csupán rövidfilmeket vállalt, illetve egy dokumentumfilmet, a francia vitorlázóról, Éric Tabarlyról szóló Tabarly t. Amellett tehát, hogy az ilyen jellegű projektek hozták meg számára a hírnevet, a mozgóképek kíséretei csupán egy kis szeletét képezik munkásságának, s amikor filmzeneszerzőként aposztrofálják, ezt szokta mondani magáról: "Nem vagyok zeneszerző, nem rendelkezem klasszikus képzettséggel". Yann Tiersen figyelme elsősorban stúdióalbumaira és koncertkörútjaira összpontosul, s amellett, hogy kézjegyét hamar felismerni, stílusa nehezen kategorizálható: a kritikusok legtöbbször Philip Glass-szel és Michael Nymannel szokták egy lapon említeni – gyakorta emlegetik úgy, mint a gall Michael Nyman. Sokoldalúságát jelzi, hogy nemcsak zeneírással foglalkozik, hanem zenei rendezőként is jegyzi albumait, hangszeralkalmazása pedig a mellotrontól kezdve a cimbalmon, a buzukin, a marimbán és egyéb különleges hangú instrumentumokon át a megannyi elektronikus eszközig bezárólag rendkívül színes skálán mozog, ugyanakkor zenélt már írógépen, edényeken, biciklin, autón és székeken is.
Yann Tiersen valószínűleg soha nem lesz képes elválasztani nevét az Amélie csodálatos élete és a Good Bye Lenin! című filmjeihez illesztett dalaitól, azok minimalista lélekemelésétől, de ezt talán még ő sem bánja. A francia zeneszerző tökéletes arányokban keveri Chopin, Erik Satie, Philip Glass és Michael Nyman világait. Zenéje színgazdag és változatos képeket rajzol, hangról hangra mesélve, fontos, könnyed és komoly pillanatokról, meg úgy általában az emberről magáról, miközben egyszerre játszik tangóharmonikán és zongorán, ha éppen arra van szükség. Brestben született 1970-ben. Fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, és ez tanulmányi eredményét is lerontotta. Gyermekkorát Rennes-ben töltötte, ahol megtanult zongorán és hegedűn játszani és vezényelni. Később a rockhoz kezdett vonzódni, és a nyolcvanas években több rennes-i rockegyüttesben is játszott. Mielőtt megjelent volna első saját lemeze, több színpadi darabhoz és rövidfilmhez is komponált háttérzenét. Első lemezét 1995-ben adták ki, La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, ebben korábbi műveiből hallható válogatás.
Bár három évvel később, a második albumának ( La Phare- A fényszóró) megjelenése után Franciaországban már kezdett kikecmeregni az őt övező homályból, nemzetközileg csak 2001-ben került be a Yann Tiersen név a köztudatba. Nem véletlenül, hiszen ekkor debütált az Amélie csodálatos élete c. film, ami egy csapásra világhírűvé tette, több díjat is bezsebelt vele. Két évvel később ő komponálta a Good Bye, Lenin! zenéjét is. Yann Tiersen esetében sem tartom fontosnak a biográfiát. Csinált, amit csinált, írt, amit írt. Illik megjegyezni a két filmet, nem árt tudni, hogy ő vetette papírra azt a sok hangjegyet, ami tényleg nem kis teljesítmény, de ennyi. Amit igazán érdemlegesnek és érdekesnek, az az ember, aki az egész mögött áll. Az életút, amit bejárt. Nem, most sem állok neki ömlengeni arról, hogy mekkora tehetséget kapott a világ az ő személyében, vagy hogy mennyit dolgozott a sikerért. Igen, nyilvánvaló, hogy így van és így volt, de engem nem ezek a dolgok fogtak meg. Hihetetlen ironikus, de mindenekelőtt inkább emberi, amit ő végigcsinált.
"A klasszikus és a populáris zene között nincsenek határok, kedvedre alkothatsz szabadon. Számomra természetes, hogy különböző hangszereket, textúrákat, hangzásokat és zajokat alkalmazok, hiszen az élet is ilyen. " Elsősorban a minimalizmus és az avantgárd jellemző Tiersen műveire, önálló lemezei mellett pedig a Jean-Pierre Jeunet rendezte Amélie csodálatos élete kísérete számít a legismertebbnek tőle. A hazánkban is több alkalommal színpadra lépő, rendkívül sokoldalú művész négyévesen kezdett zongorázni, amit két évvel később hegedűórák követtek. Iskolaéveit Rennes-ben, Nantes-ban, valamint Boulogne-ban folytatta, tizenhárom éves korában azonban szakított a komolyzenei vonallal: megérintette őt a punk irányzat, és az olyan rockzenekarok hatására, mint például a The Stooges vagy a Joy Division, elektromos gitárra cserélte hegedűjét, majd zenekart alapított. Néhány évvel később a csapat feloszlott, Tiersen pedig önálló karrierépítésbe kezdett. Mielőtt a világhírnevet hozó Amélie csodálatos élete bemutatásra került volna, a szerző számos rövidfilmet vállalt el, emellett három szólóalbumot is megjelentetett.