A Fekete Halál - YouTube
Az 1347 és 1351 között Európán futótűzként végigsöprő betegség minden idők legpusztítóbb járványa volt. Megölte a népesség egyharmadát, több mint 25 millió embert. Az áldozatoknak nagy fájdalmuk, lázuk volt, bőrükön gennyes foltok jelentek meg, vért hánytak, aztán általában három napon belül meghaltak. A korabeli orvosok csak így emlegették: a fekete halál. Kevés olyan esemény történt a középkori Európában, amelynek olyan súlyos következményei lettek volna, mint a fekete halálnak. Nyugat-Európa népessége egészen a XVI. századig nem érte el az 1348 előtti szintet. Egészen mostanáig általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy fekete halál bubópestis volt, egy bolhák terjesztette betegség, mely rágcsálókról terjedt át az emberre. Két liverpooli járványkutató szerint azonban ez tévedés. Ha a járvány terjedését vizsgáljuk, igen kevéssé valószínű, hogy tényleg bubópestis volt, mondja egyikük. A bubópestis-elmélet a XIX. század végén bukkant fel, amikor egy francia bakteriológus, A. Yersin leírta a bubópestis komplex biológiáját, megjegyezve, hogy alaptünetei megegyeznek a fekete haláléval.
[17] [18] Korábban a legtöbb európai nyelv a járványt a latin változatának vagy elnevezésének nevezte: magna mortalitas, lit. 'Nagy halál'. [13] A Yersinia pestis baktériummal fertőzött keleti patkánybolha ( Xenopsylla cheopis), amely sötét bélben jelenik meg. Ennek a bolhának az előbélét ( proventriculus) egy Y. pestis biofilm blokkolja; amikor a bolha hírcsatornák nem fertőzött gazda Y. pestis van regurgitated a sebbe, ami fertőzést. A csontvázak a tömegsírban 1720 és 1721 között Martigues -ban, a dél -franciaországi Marseille közelében molekuláris bizonyítékokat szolgáltattak a buborékpestisért felelős Yersinia pestis orientalis törzséről. A buborékos pestis második világjárványa 1347 -től, a fekete halál kezdetétől, 1750 -ig volt aktív Európában. A pestis terjedése Nyugat -Eurázsiában, 1346–1353. Inguinalis bubo a bubónikus pestissel fertőzött személy felső combján. Duzzadt nyirokcsomók ( lágyéki nyirokcsomók) gyakran előfordulnak a nyak, a hónalj és az ágyék ( lágyéki) régiókat a pestis áldozatainak.
A pestist a Yersinia pestis nevű baktérium váltja ki. A kórokozó főként a patkánybolháról kerülhet át emberre, de a betegség cseppfertőzéssel is terjed. Miután a bőr oxigénfelvételében zavar keletkezik, gyakran sötétkék színt kap, innen ered a "fekete halál" kifejezés. Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, ekkor Konstantinápoly félmilliós lakosságából körülbelül százezren maradtak életben. A járvány a 14. században újból kitört Európában, kisebb-nagyobb hullámai még a 17. században is sújtották kontinensüket. E járványokban az európai lakosság egyharmada-fele pusztult el. Distinct Clones of Yersinia pestis Caused the Black Death Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek.
A sárgarépát a legkülönfélébb módokon elkészítve lehet fogyasztani. A nyers sárgarépából a β-karotin tartalomnak csak 3%-a szabadul fel az emésztés során, ez az elkészítéssel, pépesítéssel, főzéssel, étkezési olaj hozzáadásával 39%-ra is feljavítható. Felhasználható apró darabokra vágva sütni, párolni, főzni, levesekbe és szószokba, bébiételekbe és állateledelbe. A sárgarépa zöldje is ehető, bár emberi fogyasztása nem túl gyakori. Erre a célra a sűrű vetések egyelésénél kihúzgált (még vastag gyökeret nem fejlesztett) növények alkalmasak. Általában sültek mellé, salátába teszik. Az 1980-as évek óta lehet kapni bébirépákat (amelyek meg vannak hámozva és egyforma méretű hengerekre vágva). Pépesítve bébiételek készülnek belőle; víztelenítve chips, pehely, por; kockára vágva kandírozzák; vékonyan szeletelve olajban ki lehet sütni, mint a burgonyát. A sárgarépa édes íze lehetővé teszi, hogy édességek is készüljenek belőle, mint sütemény, puding, gyümölcslekvár része. A sárgarépalé széles körben forgalmazott egészségvédő italként önmagában vagy mással keverve (pl.
5/13 A kérdező kommentje: Köszi a válaszokat, de nem arra voltam kíváncsi, hogy ti szeretitek-e vagy sem. Hanem hogy okoz-e bajt, ha valaki belefőzi a levesbe és megeszi?! Én konkrétan imádom a sárgarépa zöldjét húslevesbe főzve. És még meg is eszem a zellerrel egyetemben. De egyesek azt beszélik, hogy mérgező. Nos, még nem haltam meg, viszont ha valóban tartalmaz mérgező anyagokat, akkor mellőzném a jövőben... Ha valaki okos is idekavarodik, aki tud erre tudományos választ, annak előre is köszi! 6/13 anonim válasza: Én minden esetben éppen úgy használom, mint a petrezselymet, összevágom apróra és belefôzöm a fôzelékekbe, levesekbe. Az a különbség a petrezselymmel, hogy azt nyersen is lehet egy salátára rászórni, a sárgarépa zöldje viszont csak fôtt ételben jó, mert nehezebben rágható. Ugyanígy a karalábé zöldjét sem dobom el soha, mert az is használható zöldség. 27. 21:10 Hasznos számodra ez a válasz? 7/13 anonim válasza: A sárgarépa zöldje NEM tartalmat semmiféle mérgezö anyagot, csak a legtöbb ember számára nem jó izü.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Sárgarépa ( Daucus carota subsp. sativus, Syn:) Más neve(i): - Magyar elnevezése a narancssárga színnel azonosítja, bár lila, piros, fehér, sárga színű változatai is elterjedtek, főként Ázsiában. A XVII. században jelent meg a narancssárga nemesített fajta. Erdély egyes vidékein murok a neve. A sárgarépa puhább és finomabb lesz, ha a főzővízbe kevés vajat is teszel. A nyers sárgarépából a β-karotin tartalomnak csak 3%-a szabadul fel az emésztés során, ez az elkészítéssel, pépesítéssel, főzéssel, étkezési olaj hozzáadásával 39%-ra is feljavítható. Felhasználható apró darabokra vágva sütni, párolni, főzni, levesekbe és szószokba, bébiételekbe és állateledelbe. A sárgarépa zöldje is ehető, bár emberi fogyasztása nem túl gyakori. Erre a célra a sűrű vetések egyelésénél kihúzgált (még vastag gyökeret nem fejlesztett) növények alkalmasak. Általában sültek mellé, salátába teszik. Az 1980-as évek óta lehet kapni bébirépákat (amelyek meg vannak hámozva és egyforma méretű hengerekre vágva).
Szár- és tőlevelei egyaránt szárnyaltak, erősen szabdaltak. Termése ikerkaszat. Nem megfelelő vetőmag esetén első évben is virágozhat. [1] Története Származási helye (géncentruma) Nyugat-Ázsia (a mai Afganisztán és Irán területe). Évszázadok során nemesítették a mai változatokra, azzal a céllal, hogy édesebb legyen, ill. csökkenjen a gyökér fásodása. Első "klasszikus" utalások a gyökér felhasználására az 1. századból valók (Dioszkoridész: De materia medica). Európába a 8. században mórok közvetítésével jutott el az Ibériai-félszigetre, innen terjedt el Észak-Európa felé. A 12. századi andalúziai arab tudós földműves, Ibn al-'Awwam átfogó művében, a Könyv a mezőgazdaságról (Kitab al-Filaha) említ piros és sárga színű répatesteket. A jelenlegi narancssárga színűre holland kertészek nemesítették a 17. században. Magyar leírás elsőként 1664-ből származik a sárgarépárról Lippay Jánostól (1606–1666). A termesztett sárgarépa kb. 88% vizet, 7% cukrot, 1% fehérjét, 1% rostot, 1% hamut és 0, 2% zsírt tartalmaz.