Ференц Ђурчањ Стабљика Утакмица речи A pénzügyi válságra a magyar politikusok által adott válaszokat utánkövető posztjában Eva Balogh ezt írja [en] a Fidesz "7 pontos követeléséről" és a[z akkori] miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc "tizenkét pontos tervéről": U pratećem postu na Odgovor Mađarskih političara na finansijsku krizu, Eva Balogh piše o 'listi od 7 zahteva' koju je izneo Fidesz, i 'plan od 12 tačaka' Premijera Ferenc Gyurcsány -ja: gv2019 Листа најпопуларнијих упита: 1K, ~2K, ~3K, ~4K, ~5K, ~5-10K, ~10-20K, ~20-50K, ~50-100K, ~100k-200K, ~200-500K, ~1M
Rozs Szabolcs senkinek nem nyilatkozik többé, a helyiek szerint édesanyját belerángatták az ügybe. Füreden egyébként senki nem lepődött meg az eseten. A Balatonfüreden eddig is jól ismert Rozs család ismét a figyelem középpontjába került. A Hír TV Célpont című műsora ugyanis a bírálat alapján próbálta rekonstruálni Gyurcsány Ferenc dolgozatát, s arra a következtetésre jutott: a volt miniszterelnök valószínűleg egykori sógorától, a balatonfüredi Rozs Szabolcstól plagizálta a diplomamunkáját. Rozs Szabolcs is megszólalt a volt miniszterelnök szakdolgozata ügyében. Igaz, kizárólag a Hír TV-nek nyilatkozott, s arról beszélt: nem tudja mire vélni, hogy Gyurcsány is azt a témát választotta, amit ő. Állította: dolgozata saját kutatásaira épült, s azt sem hallgatta el, hogy a politikus a család rokonaként annak idején azt akár olvashatta is a házukban. Ebben a családi házban most Rozs Elemérné, a volt miniszterelnök egykori anyósa lakik. Ő sokakat tanított Balatonfüreden a polgári iskolában, szeretik is a városban.
A kertkapun csengő nincs, az utcaajtó kulcsra zárva, az ablak és a lakás bejárati ajtaja viszont félig nyitva van, nyilván szellőztetés céljából. A kiabálásra nem jön ki senki, Rozsné a telefonját sem veszi fel. A plágiumügyben eddig egy közszereplést vállalt: az MTI Hírcentrumnak bemutatta fia szakdolgozatának a munkapéldányát. – Szegény asszonyt jól belerángatták az ügybe, úgy kellett neki, mint ablakos tótnak a hanyatt esés – mondja egy környékbeli idősebb férfi. – Ki rángatta bele? – kérdezzük. – Nyilván a fia, a Szabolcs – válaszolja. – Csúnya válás volt a Beáé – jön oda egy asszony, s felidézi Gyurcsány Ferenc és a jelenleg Pécsett élő Rozs Beatrix szakítását. Hozzáteszi: most itt volt az alkalom, hogy Rozsék visszavágjanak, biztos kellett nekik egy kis buzdítás, de gondolom, örömmel megtették – bizonygatja az asszony. – Ugyan már, ennyi év után? – hitetlenkedik egy járókelő, de nem áll meg beszélgetni. A megkérdezett helybeliek többsége úgy gondolja, Rozs Szabolcs dobta föl a plágiumügyet.
19 15:20 Bár gondosan titkolt telefonszámát és budai irodáját is megtalálták a Metropol munkatársai, hetek óta hiába próbálják elérni az ügyvédi kamara bejegyzett tagját. Elvben továbbra is ügyvédként dolgozik, de úgy próbál tenni, mintha nem is létezne –… Hetek óta bujkál a nyilvánosság elől Mártha Imre strómanja Hetek óta bujkál a nyilvánosság elől Mártha Imre strómanja – Mitől fél ennyire a Gyurcsány-fióka ügyvédje? Hetek óta bujkál a nyilvánosság elől Mártha Imre strómanja A(z) "Gyurcsány Ferenc" oldalunk a könnyebb áttekinthetőség érdekében nem tartalmaz minden hírt csak azokat, melyekről több forrás is írt. A részletes keresésért kattints ide: Keresés
Már hogy lenne igaza bármelyiknek is? Megadják Rozs Szabolcs mobilszámát. Egyikük hozzáteszi. – Úgyis hiába keresi, érdek nélkül ő nem fog mondani semmit. Hívom, föl is veszi a telefont. – Részemről ezt az ügyet lezártam, már senkinek sem nyilatkozom többet – jelenti ki, és leteszi a kagylót. Balatonfüreden senki sem lepődik meg azon, hogy Rozs Szabolcs és Gyurcsány Ferenc szakdolgozata is eltűnt a pécsi egyetemről. – Ez a legkevesebb, ami megtörténhet ebben az országban – kommentálják felháborodás nélkül. – Amikor a politika érdekei úgy kívánják, úgyis előkerülnek, véletlenül, valamelyik postaládából. A helybeliek szerint még előkerülhet a szakdolgozat
Egyedül az ég aki most rám figyel Érti sóhajom, mert ő nincs már nekem. Egyszer minden véget ér és csak állunk szótlanul, Minden hullócsillag, könnycsepp az égen, mi értünk hull. Én is sírtam érted még, Én is minden percben meghalnék. Minden más|| Befejezett || - Bennem élsz - Wattpad. Jégből épült álomkép, elolvadt rég Amíg élek mindig bennem élsz, Amíg érzek mindig fájni fog, mert megszerettelek téged. Mindig bennem élsz, amíg érzek, Mindig fájni fog, mert nem szerethettelek Téged-téged... Ahogy a csillagok vágynak az éj után, Mert csak így látható, ha velük ragyog az ég. Én is úgy várlak még, hogy ne legyen reggel Mert kihullt a fény, had higgyem el, hogy örökké ég. Én is sírok, de élek még, Pedig minden percben meghalnék. Jégből épült álomkép, elolvadt rég. Amíg élek mindig bennem élsz Mindig bennem élsz amíg érzek, Mindig fájni fog, mert nem szerethettelek Téged...
Úgy szerettem beléd, hogy nem is akartam. Csak teltek-múltak a napok és mindegyik más volt és mégis hasonló. Egyikben sem voltam boldog, talán boldogtalan sem, mert nem vettem észre, hogy számítok valakinek ezen a világon. Nem voltam egy szál különleges rózsája senkinek sem, nem akart megvédeni engem a széltől, de még a villámcsapástól sem senki. Megtanultam önmagammal törődni, nevetni nappal, ha sírtam éjjel. Egyre könnyebben ment és hidd el, nem volt ez hazugság. Nyitott szívvel fogadtam a jót és a rosszat, és úgy hittem, rendben vagy így minden. És akkor jöttél te. Csak lassan, óvatosan közelítettél, de én már akkor tudtam, hogy akarlak, amikor még csak kósza vágy voltam nálad. Mindig bennem else matters. Istenem, mindig nevetnem kellett, amikor együtt voltunk! Olyan lettem melletted, mint aki kiszabadul egy sötét kamrából, ahová önmagát zárta, és messzire dobta a kulcsot. Ahogy ébredeztem, úgy fénylett fel nekem a világ. Veled. Hogy ez szokványos történet? Meglehet. Hogy megesik másokkal is a nap minden percében szerte a világon?
Igen, így van. De belőled egy van, meg belőlem is, és a mi párosunkból szintén nem lehetett több. Ezért nem hiszem, hogy valaki ugyanazt érezhette, gondolhatta, megélhette, amit te meg én. A történet vége is pontosan olyan lett, mint százaké, ezreké. Egyikünk megelégelte. Máig úgy hiszem, hogy én nem jutottam volna el arra a pontra, amire te. Az a pont volt az útvégi fa, ahol elágazik az ösvény. Biztosan tudom, én veled mentem volna még akkor is, ha te nem akartad volna. Ostobaság, már tudom, de akkor nem hittem. És egy évvel később még mindig fontos vagy nekem. Már rég nem keresel, nem ébredek az üzenetedre, nem vagy kíváncsi, mit is érzek, mert már nem fontos az én életem neked. Mindig bennem else 2.0. A legrosszabb az, hogy én nem tudom ezt elmondani. Ne hidd, nem sírok magamba roskadva, sőt hangosan nevetek újra, mégis rád gondolok a nap sokkal több pillanatában, mint kellene. Örömmel tölt el, ha látom, hogy boldogulsz, hogy jókedvű vagy és sikereid vannak. Ilyenkor becsukom a szemem és megpróbálok emlékezni egy-egy olyan percre, amelyben én érintettelek meg téged.
Mert várnak. Egészen addig maradnak, amíg fel nem dolgozom őket. Ezen az éjszakán nemcsak magamhoz találtam vissza, hanem teljesen új irányt is vett az életem. Scrap Soul Garden Egészen addig a napig blődségnek tartottam ezt az egész "pszichóblabla" dolgot, azt a nézetet vallottam, hogy egy erős ember nem "picsog" a lelkivilága miatt. Én vagyok az, aki például simán elfelejtett biciklizni – mivel egy olyan ember tanított meg, aki a gyermekkoromban ért traumákért jórészben felelős volt. Olyan mélyre temettem el ezt a tudást, hogy most felnőttként simán elborulok egy biciklivel, olyan, mintha mindig először ülnék fel rá. Soha nem gondoltam volna, hogy az elnyomás, a trauma magunkban való eltemetése egyszer bizony vissza fog ütni, nem is kis erővel. Mindig velem, Uram | csecsy.hu. Azon az éjszakán elkezdtem kinyitogatni azokat a szekrényeket, fiókokat, aktákat, amikről azt hittem, réges-rég nem befolyásolják már az életemet. Minél többet foglalkoztam a témával, minél mélyebbre mentem magamban, annál jobban körvonalazódott bennem, hogyan tudok ebből egy új és használható módszert alkotni.
Azt hittem, emléked már régen eltemettem. Oly sokat jelentettél egykoron, még gyermekként, és minden irántad érzett múltbéli, elraktározott érzésem pont ennek szépségét őrizi. Ám, az álmaim mást súgtak és rájöttem: még bennem élsz. Majdnem tíz éve volt, hogy utoljára találkoztunk. Régen volt és néhány emlékkép már csak halványan maradt meg bennem. Mégis, néhány érzés mit sem változott, mindig ilyen volt a rám gyakorolt hatásod. Mindent elsöprő érzelem cunamit zúdítottál rám, olyan intenzívet, amilyennel azóta sem találkoztam, talán nem is fogok már. Örökös vágyként égtél belém. Mindig bennem elsa triolet. Te maradtál a férfi, akivel szerelmünk sosem teljesedhetett ki, és akihez minden volt párom után visszatért a lelkem. Minden szakításom után azt gondoltam, végre eljött a mi időnk. Sokára értettem meg: csupán görcsösen ragaszkodom a múlt egy szeletjébe. Egyetlen hely maradt, ahol időről-időre átélhetem az általad megízlelt mámort, ahol újra találkozhatunk és eggyé válhatunk: az álmaimban. Ahol megszűnik tér és idő, s habár tudom, az együtt töltött édes pillanatokból csak néhány másodpercnyi jut, mégis ezek az örökkévalóval érnek fel.
A gyökér részhez érve a gyakorlattársam elakadt, zavarba jött, amit a trénerünk családdal kapcsolatos kérdésekkel próbált oldani. Annyira szerettem volna védeni a társam, hogy minden fókuszomat ráirányítottam, és akkor történt valami, ami mindent megváltoztatott… "Kérlek, segíts! " Hirtelen megláttam saját magamat, amint letérdelek egy kislányhoz, aki sírva könyörög, hogy segítsek neki. "Kérlek, segíts! " – még mindig kristálytisztán látom magam előtt, hallom a hangját, érzem a fájdalmát. Egyből tudtam, hogy mindkettő én vagyok. Roger testvér: Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete! | kereszTezo.hu. Én vagyok a segítséget kérő kislány, és én vagyok a felnőtt, akitől segítséget kér. Az egész nem volt több két pillanatnál, utána viszont még órákig sokkos állapotban voltam. Abban a pár pillanatban harminc évnyi fal omlott darabjaira, harminc évnyi elfojtott érzés szakadt rám elképesztő súllyal. Ahogy hazaértem, előkerestem egy régi, lementett fotót, amire eddig teljesen más szemmel néztem – most viszont tökéletesen beleillett a képbe. Egész éjszaka festettem, és kerestem magamban azt a kislányt, azokat a réges-régen eltemetett, fájdalmas eseményeket, amik rám várnak.