Elhatározza, hogy nem nádorként (ez a hazához kötő lánc) és nem is férjként (ez a Melindához kötő lánc) fog cselekedni, hanem csak emberként, és csak a lelkiismerete irányítását fogja követni. Azt fogja tenni, ami a hazának a legjobb és amit a tisztesség parancsa megkövetel, függetlenül attól, hogy személy szerint neki, Bánk bánnak mi a jó. Monológjában Bánk elmondja, hogy akár meg is halna hazájáért és becsületéért, sőt, ezekért örömmel halna meg. Életét elvehetik, de nem engedi veszni a jó hírét (mert egy lovag legfőbb erénye a becsülete). A Bánk bán olvasónapló még nem ért véget, kattints a folytatáshoz!
Már mindenkit sikerül is lebeszélni, csak Petúrt nem, mire dulakodni kezd egymással a két bán, de Petúr amint meghallja Endre király nevét, meghátrál. Ekkor megjelenik Biberach, aki szintén tudja a jelszót és mindent elmond Bánk bánnak, aki Melindához indul, és attól fél, hogy rajtakapja Ottóval. III. fejezet: Bánk bán felelősségre vonja feleségét, aki térden csúszva, teljesen megalázkodva bizonygatja, hogy ártatlan. Megint a királynőt okolják mindenért. Bánk bán elbizonytalanodik, nem tudja kinek higgyen. Ottó megint Biberach-hoz fordul segítségért, de nem kap. Erre megfenyegeti a lovagot és mivel ő még ezek után sem hajlandó segíteni, egy késsel leszúrja. Biberach megesküszik Myska bánnak, hogy ha segít neki felépülni sok titkot árul el neki. IV. fejezet: Gertrúdis mindenről értesül Izidórától. Megtudja, hogy Bánk bán hazatért, hogy öccse, Ottó gyilkos lett és altatót kevert italába. Izidóra engedélyt kér arra is, hogy hazamehessen, ugyanis szeretné elhagyni az országot. Melinda és Gertrúdis találkozása: a királynő elbocsájtja Melindát, aki minden dühét kiengedi és mindenért a királynőt teszi felelőssé.
A haldokló Bíberách elmondja Myska bánnak, hogy Ottó szúrta le őt hátulról, és megígéri, hogy súlyos titkokat fog elárulni a királynéval és az országgal kapcsolatban, ha Myska segít neki (Bíberách azt reméli, meg tudják gyógyítani). Erre Myska bán és emberei magukkal viszik a lovagot. A Bánk bán olvasónapló még nem ért véget, kattints a folytatáshoz!
Ottó megtudja Biberach-tól, hogy Melinda hajlandó beszélni vele. Amikor találkoznak, a herceg folyamatosan ostromolja annak ellenére, hogy Melinda határozottan ajtót mutat neki. Hirtelen megjelenik a királynő, aki rögtön átlátja a helyzetet és nagyon mérges lesz Ottóra, aki ezek után még tőle kér segítséget. Melinda a királynő érkezése után szinte rögtön lehagyja a termet. Végül Biberach segít Ottón, és kétféle port ad neki. Melinda részére ajzószert, a királynénak pedig altatót. Bánk bán mindenért Gertrúdist okolja, akiről csak rosszat hall, bármerre is jár. II. fejezet: Petúr bán és követői Gertrúdist bírálják és szidják, leváltásán gondolkodnak. A következő éjjel akarják tervüket megvalósítani, de Mikhál és Bánk bán nem támogatja a tervet. Már mindenkit sikerül is lebeszélni, csak Petúrt nem, mire dulakodni kezd egymással a két bán, de Petúr amint meghallja Endre király nevét, meghátrál. Ekkor megjelenik Biberach, aki szintén tudja a jelszót és mindent elmond Bánk bánnak, aki Melindához indul, és attól fél, hogy rajtakapja Ottóval.
A végtelenbe és tovább Frissítve 2017. január 12. 13:27 Publikálva 2017. 14:00 Az Utazók forgatókönyve már hosszú ideje keringett Hollywoodban. 2007-ben szerepelt a Blacklisten, azaz egyike volt azoknak a szkripteknek, melyek bár a szakértők szerint jók, mégsem készült még film belőlük. Mostanáig. A projekt ez alatt a 10 év alatt nem csak stúdiót váltott (a Universaltól a Sonyhoz került), hanem szinte minden fronton átalakult: eredetileg egy sokkal kisebb költségvetésű filmként szerették volna megvalósítani Keanu Reeves és Emily Blunt főszereplésével, és volt idő, amikor még David Fincher is szóba jött, mint lehetséges rendező, de ő végül aztán lelépett. Helyét pedig egy nemkülönben tehetséges európai filmes, Morten Tyldum (Fejvadászok, Kódjátszma) vette át, akinek sajnos sok sorstársához hasonlóan beletört a bicskája a feladatba. No, a helyzet azért nem annyira vészes, mint arra az iménti mondatom következtetni enged, de papíron az Utazók az év egyik legnagyobb és legjobb blockbustere kellett volna, hogy legyen: zsíros büdzsé, jól megírt alapanyag egy hozzáértő rendező kezében, korunk talán két legnagyobb sztárjával a főszerepben, akik összesen kaptak közel akkora gázsit, mint amennyit az egész filmre szánt korábban a stúdió.
Összeillő párost alkotnak, akiket jó együtt látni (mondjuk két ilyen szép embernél ez a minimum), és bár nem megyünk át párkapcsolati drámába, azért így is kapunk némi ízelítőt együttlétük jó és rossz oldalából egyaránt. Csak hát ugye van egy sztori is, amit el kell mesélni..... igazából nincs is nagy hiba, a legtöbbször működik a maga egyszerű módján. Az egyedüli dolog, amit kifogásolni lehet, hogy a Jon Spaihts forgatókönyve által megteremtett világ nincs jól átgondolva, így megannyi kérdés merülhet fel a nézőben: miért csak ennyien mennek kolonizálni egy ekkora hajóval? Hogyan éri meg ez egy cégnek? Ennyi emberre miért csak egy gyógyító berendezés van? Ha visszaútra tervezték a hajót, miért nincs lehetőségük visszahibernálni magukat? Ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi. Mert maga az alapgondolat, azaz hogy két utazó 90 évvel az úticélja előtt felkel, kifejezetten érdekesnek tűnik, de sajnos ez a kidolgozatlanság sokat ront az összképen. Az Utazókat január 12-től játsszák a magyar mozik. Pozitívum Működik a kémia A látvány is ott van a szeren Merész kérdéseket feszeget... Negatívum.. nem bontja ki kellőképpen őket Volna miért, mégsem lehet izgulni rajta Végszó Pusztán romantikus filmként hibátlanul működhetne az Utazók, de legnagyobb bánatomra a stúdiónak 35 helyett 110 millió dollárja volt rá.
A rendezőnek, Morten Tyldumnak már előző filmjébe, az ész nélkül díjakra jelölt Kódjátszmába is beletört a bicskája - azt a sztorit sokkal, de sokkal jobban is meg lehetett volna valósítani. Az Utazókban a rendező legnagyobb hibája az, hogy a film első felét vagy harmadát nem tudja, hogy milyen hangnemben kívánja prezentálni. Egyes jelenetek ugyanis nagyon bénán egyensúlyoznak a komolyság és a nevetségesség határán, és van egy olyan érzésünk, hogy nem ez volt a készítői szándék. (Ellentétben mondjuk az olykor komikusabb, Ridley Scott-féle Mentőexpedícióval. ) Ezt erősíti az is, hogy ha valaki nem ismeri a film elkészítésének a körülményeit, akkor is biztos lehet abban a megtekintése után, hogy nem a mostani volt az eredeti befejezés. Interjúkból kiderül, hogy a lezárást számtalanszor átírták, így kapunk egy összecsapottan lifegő valamit - ki tudja, hogy az eredeti szkript hű vászonra vitele jobbá tette volna-e a végeredményt. Van, aki hepiendet, más pedig tragikus színezetű lezárást vár - a befejezés "iránya" még így is abszolút elfogadható, de az már kevéssé, hogy mindössze egyetlen snittet kapunk epilógusképp, minden más következtetést ránk bíznak.
Az út hossza százhúsz év, amit mindenki mélyálomban tölt el az érkezés előtti negyedik hónapig, amikor viszont minden hibernációs kapszula felébreszti utasait, akik az érkezésig mindenféle kényelemben részesülhetnek. Az alvásra tervezett hibernációs kapszulák állítólag soha nem romlanak el. Mégis az utazás harmincadik évében az Avalon űrhajó egy hatalmas meteorral ütközik, amely műszaki hibákat idéz elő egy csomó helyen, és az egyik elromlott hibernáló kapszula felébreszti utasát, Jim Preston gépészt ( Chris Pratt). A 37 éves Jim eleinte örül is neki, hogy felébredt, hiszen ez azt jelenti, hogy rövid időn belül már az új bolygón tervezheti és valósíthatja meg álmait. Azonban rövid időn belül rájön, hogy cseppet sem úgy van, ahogy azt elsőre gondolni vélte, hiszen senkit sem talál ébren a hajón, kivéve Arturt ( Michael Sheen) a bármixer pultnál. Első látásra úgy néz ki, mint egy ember, de Jim a pult mögé pillantva rájön, hogy Artur csak egy android robot. Akkor válik számára világossá, hogy egyedül ő ébredt fel az ötezer utas közül, és hogy kereken kilencven évig egyedül is marad – ő már nem térhet vissza mélyálomba, mert a hibernálást speciális, hozzáértő szakorvosok végezték el, a kapszulát pedig csak átalvásra tervezték.
Az Avalon 5000 utasával és személyzetével 120 éves útra indul a Homestead II-re keresztelt, kolonizálásra alkalmas bolygóra, ám 90 évvel a cél előtt egy meteoreső következtében valami meghibásodik, aminek "köszönhetően" az egyik utas, Jim Preston (Chris Pratt) felébred a hibernációból. Mivel visszaaltatni nem tudja magát, hosszas vívódás után úgy dönt, hogy felébreszti egyik utastársát, Aurora Lane-t (Jennifer Lawrence) is, mert egyszerűen nem tudja feldolgozni a tényt, hogy magányosan kell leélnie az életét. Nemsokára az is kiderül, hogy a meteoreső okozta meghibásodás egy láncreakciót indított el az atombiztosnak hitt vezérlőrendszerben, így ha azt szeretnék, hogy a küldetés sikerrel járjon, meg kell javítaniuk a hajót, mielőtt túl késő volna. Nos valóban, az itt felvetett morális dilemma nem kimondottan blockbusterbe való, és ezt a Sony marketingesei is érezték, akik próbálták úgy beállítani a filmet, mint egy egyszerű szerelmi történetet, ami történetesen az űrben játszódik. Ennél azért lényegesebben többről van szó.