Komolyabban érdekel az IT? Informatikai, infokommunikációs döntéshozóknak szóló híreinket és elemzéseinket itt találod. Oldalak: 1 2
Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek, Ingatlan, Autó, Állás, Bútor
Hogyan zárjunk be egy folyamatot Windows 10-ben 9 ápr in Szoftver 1. Nyissuk meg a feladatkezelőt A Feladatkezelő indításához hajtsuk végre az alábbi műveletek valamelyikét: Nyomjuk le a CTRL+ALT+DELETE billentyűkombinációt, és kattintsunk a Feladatkezelő gombra. – vagy – Nyomjuk le a CTRL+SHIFT+ESC billentyűkombinációt. Kattintsunk a jobb gombbal egy üres területre a tálcán, majd kattintsunk a Feladatkezelő parancsra. 2. Kattintsunk a " Több részlet " gombra a teljes nézethez. Hogyan zárjunk be egy folyamatot Windows 10-ben – Optimer KFT Honlapja. 3. Válasszuk ki a kívánt alkalmazást a listából. 4. Kattintsunk a " Feladat befejezése " gombra vagy üssünk egy DEL gombot a billentyűzeten. Készen is vagyunk. Ez a legismertebb módszer. Ugyanezt érjük el, ha a feladatkezelő " Részletek " fülre kattintunk és ott választjuk ki a folyamatot, majd megnyomjuk a Feladat befejezése gombot vagy a DEL billentyűt. A Feladat befejezése gomb megnyomása után a Windows megbróbálja bezárni a programot, ha ez bizonyos időn belül nem történik meg, mert a folyamat nem válaszol, akkor összegyűjti a folyamat adatait egy logba és bezárja a programot.
2009. június 10. 15:10:52 | Ebben a tippben megtudhatjuk azt, hogy hogyan is kell a lomtárat kitenni a tálcára Windows 7-ben, ami egy kicsit trükkös dolog. Amire szükségünk lesz Alapesetben ha az Asztalon a lomtárra klikkelünk, nem tudjuk azt a Start menübe és a tálcára kirakni. Ezen úgy segíthetünk, hogy létrehozunk egy fájlt a következőkkel: shell: RecycleBinFolder Az Asztalon kattintsunk bárhova jobb klikkel, majd a New/Shortcutra kattintsunk. Windows tálca angolul minecraft. A felbukkanó ablakba másoljuk be a fenti szöveget. Kattintsunk a Nextre, nevezzük el, nyomjuk meg a Finisht. Az ikont létre is hoztuk, kattintsuk jobb klikkel a Properties résznél, majd a Change iconra kattintva tallózzuk ki a Windows/System32 könyvtárból válasszuk ki a fájlt. Keressük meg a lomtár ikonját, majd alkalmazzuk, így el is készült a lomtárunk.
Koncepció lehetett, hogy elthrilleresítsék a Hatalmas kis hazugságok at, és a magánéleti vívódások helyett a krimire koncentráljanak, de a hangsúlyváltással sikerült kilúgozni mindazt, ami Kelley előző sorozatát működtette: a látszólagos felszínességük ellenére is érdekfeszítő női sorsokat, a gazdagok életének többdimenziósságát. A Tudhattad volna egyetlen srófra jár: lehet-e szociopata gyilkos az egész életét gyermekek gyógyítására áldozó onkológus? Ravasz castingja mellett (a setesuta romantikusként ismert Hugh Grantet látjuk "gonoszkodni") margaréta-dramaturgiája is erre játszik rá: ő tette, nem ő tette, ő tette, nem ő tette... Ki tette? Kelley kötelezőnek érzi, hogy mindenkit gyanúba keverjen, de ezek mind ostobán félrevezető gyanúsítgatások, messziről bűzlő vörös heringek: az esténként pont a gyilkosság helyszíne felé sétáló nő, a gyilkos eszközt rejtegető fiú. És miközben szenzációsnak szánt cliffhangerekre futtatja ki az egyes epizódokat, elfeledkezik arról, amitől ez az egész a puszta találgatáson túl érzelmileg is involválná a nézőt: a figurák felépítéséről.
Ahogy a #metoo előtt-alatt befutott Hatalmas kis hazugságok is ráérzett a levegőben lógó, bántalmazásról, beleegyezésről, kiállásról szóló témákra, úgy a Tudhattad volna is húsba vágó kérdést pendít meg: hogyan egyeztethető össze az imádott emberről alkotott képünk a felszínre kerülő borzalmas titkokkal? Melyik arca az igazi, az empatikus és érzékeny, vagy az aljas és zsarnoki, és hogyan béküljünk meg vele, ha mindkettő? Nagy erejű, ráadásul aktuális dráma rejlik ezekben a felvetésekben, amelyek aztán teljes mértékben elsikkadnak a végig a felszínen szánkázó sorozatban. A Tudhattad volna olyan érzést kelt, mintha elponyvásítottak volna egy karaktertanulmányt, és mivel Kelley csak kiindulópontnak használta Jean Hanff Korelitz könyvét, élünk is a gyanúperrel, hogy pontosan ez történt. Amivel alapvetően semmi baj nem lenne, ha nem akarták volna mind forgalmazásában (az HBO -n látható), alkotógárdájával (a dán Dogma-melodrámák nagyasszonya rendezte) és kiállításában (New Yorkot Lars von Trier és Danny Boyle operatőre, Anthony Dod Mantle fényképezte szépségesen ridegre) presztízsprodukcióként eladni, amely a puszta rejtélymegoldáson felül valami mélyebbet, valami tartalmasabbat is kínál, és amikor ez elmarad, akaratlanul is csalódást kelt.
És persze akkor sem lenne vele baj, ha a Tudhattad volna flottul működne ponyvaként. De csak elvétve, ideig-óráig működik – leginkább a tárgyalótermi szakaszban, amikor az annak idején jogi sorozatok ( Ally McBeal, Ügyvédek) specialistájaként ismert David E. Kelley hazai terepre viszi az eseményeket. Susanne Bier viszont mindvégig idegen terepen mozog, hiába kóstolt bele az elmúlt években a brit sorozatokba ( Éjszakai szolgálat), és a netflixes sikerfilmgyártásba is a Madarak a dobozban poszt-apokaliptikus horrorjával. Ő ugyanúgy a sablonjait durrogtatja, mint Kelley, és (szuper)közelikben fotografálja (anti)hősei legapróbb rezdüléseit is, csakhogy az Esküvő után nal vagy a Hogy szeretsz? -szel ellentétben most nem pszichológiai melodrámát rendezett. Sztereotípiáknál ez a mélyfúrás – Kidman nagytotálban rebbenő tekintete, Grant kinagyított grimaszolása – már-már parodisztikusan hat, arról nem is beszélve, hogy a premier plánok a legelőnytelenebb (viasz)arcát mutatják Nicole Kidmannek, amikor a mimika hiányára irányítják a figyelmünket.
TUDHATTAD VOLNA hatrészes HBO krimi minisorozat dec 25, 2020
Hagyján, hogy a gyilkossági rejtélyt mozgató mellékalakokról hatórányi játékidő után sem tudunk leírni egy bővített mondatot – az áldozatot két tekintélyes mellre, a férjét vérben úszó, szúrós tekintetekre redukálják –, de azt semmi sem indokolja, hogy a hősnő is partvonalra szoruljon a saját történetében. Grace, a sikeres párterapeuta elől a gyilkossággal gyanúsított férje lopja el a show-t, mert bár papíron ez a sorozat is egy nő belső útjáról és önbecsapásainak felismeréséről szól, legtöbbet a hol ördöginek, hol angyalinak láttatott férjről, az ő kapcsolatairól, múltjáról, érzéseiről tudunk meg a sorozatból. Donald Sutherland és Nicole Kidman "Grace, talán nem kellene ilyet kérdeznem, de mi jár valójában a fejedben? " "Hát igen. Tényleg ne kérdezd! " Kelley zárkózottnak írta meg, Susanne Bier pedig Nicole Kidman kiismerhetetlenné plasztikázott, érzelemmentes arca mögé börtönözte be azt a minden bizonnyal összetett karaktert, akit félrevezetett a boldogsága: nem volt hajlandó észrevenni, hogy talán egy narcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfihoz ment feleségül.
Beleértve Henry fiukat is, nagyapját a Central Parkra néző luxus apartmanban hegedüléssel örvendeztető elitiskolai növendéket. A feleséget újabb és újabb apró információk formájában egyre érik a csapások és meginog. Elvonul a nyaralójukba, ahol rémületére felbukkan a körözött férje. Mégis ő lenne a gyilkos? Ijedtségében ráhívja a zsarukat. A vádakban ennek dacára kételkedik és a családját egyben szeretné tartani. Vívódik. Apja korholja őt is de magát is, mert nemrég – a lánya tudtán kívül – a férj kért és kapott 500. 000 US$ összeget. Bírósági tárgyalás indul, sztárügyvédet szerződtetnek, a 2 milliós óvadékot letéve a vádlott férj szabadlábon védekezhet. Gazdagéknál az igazság minden pénzt megér, de még annál is többet, ha egyes érintettek sötét ügyeit sikerül eltussolni. A film 2020-as HBO mozi. Eredeti címe The Undoing, ami magyarul 'visszacsinálás', 'csomó kibogozása', de jelenti valakinek a 'kicsinálását' is. A gyilkos kiléte a végére hogyan világosodik meg, azt a nézők találékonyabbja előre tudhatta volna.