Ahol a filozófia nem tette meg a károkat, mindazonáltal időnként hamis ötleteket terjesztett elő és haszontalan vitákat váltott ki. Így a lelkek és az angyalok elméletének túlzott szisztematikus megközelítése olyan kérdéseket vetett fel, mint például: "Hány angyal táncolhat egy toll fején? " A filozófia mint hozzáállás Egyesek más utat választanak. A filozófia lényege nem a válaszokban, hanem a kérdésekben rejlik. A filozófiai csoda módszer. Nem számít, hogy melyik témakör kerül megvitatásra és arról, hogy mit csinálunk; a filozófia arról szól, hogy milyen irányba haladunk. A filozófia az a magatartás, amely a legnyilvánvalóbb kérdést is megkérdőjelezi. Miért vannak olyan foltok a hold felszínén? Mi dagály? Mi a különbség egy élő és egy nem élő lény között? Egyszer régen ezek filozófiai kérdések voltak, és a csoda, amelyből kiderült, filozófiai csoda. Mi a filozófus? Napjainkban a legtöbb filozófus megtalálható az akadémiai világban. De persze nem kell professzor, hogy filozófus legyen.
Ugyanígy a szisztematikus filozófusok olyan kulcsfontosságú elveket tartalmaznak, amelyek körül világnézetet építenek. Például Hegel jól ismerte a három lépcsős dialektikáját: tézis-antithesis-synthesis (bár soha nem használta ezeket a kifejezéseket). Néhány alapelv a fióktelepre jellemző. Mint a megfelelő ok elve: "Mindennek van oka" - ami a metafizikára jellemző. Az etika ellentmondásos elve a "hasznosság alapelve", amelyet az úgynevezett következményességek hívnak fel: "A helyes dolog az, amelyik a legnagyobb hasznot hozza. " A tudás elmélete az episztemikus zárási elv köré összpontosul: "Ha egy személy tudja, hogy A, és A a B-t, akkor az a személy is tudja, hogy B is. " A rossz válaszok? A rendszeres filozófia kudarcra van ítélve? Egyesek így hisznek. Az egyik, a filozófiai rendszerek sok kárt okoztak. Például Hegel történelmi elméletét használják a rasszista politika és a nacionalista államok igazolására; amikor Platón megpróbálta alkalmazni a Tanulmányok által a Syracuse-i városban felfedezett tantételeket, szembesült a puszta kudarccal.
A bölcsesség, amit a filozófia célba vesz, vonatkozhat az emberi világ feletti, szinte felfoghatatlanul magasztos dolgokra, amelyekhez a köznapi értelem nemigen érhet fel. A vágyott bölcsesség tehát lehet 'szent bölcsesség' vagy 'isteni bölcsesség'. Ez olyan lehetőség, amely a történelem során sok filozófiai koncepció szemléletmódját meghatározta. Sok filozófiai koncepció veszi célba kifejezetten ezt a szent bölcsességet (jó példát jelentenek erre a keresztény filozófiák). Manapság is lehet jó oka valakinek, hogy azt a Szent Ágostonnal felvetődő kérdést szegezze a filozófusoknak, hogy "Isten bölcsességén kívül mi mást nevezhetnénk bölcsességnek? ". A bölcsesség azonban jelenthet itt 'gyakorlati bölcsességet' is, amelynek kifejezetten evilági jellege van, mert arra teszi képessé az embert, hogy jól eligazodjon az emberi világban. Aki ezzel a bölcsességgel rendelkezik, az tudja, mire érdemes törekedni, és mire nem, tudja, hogyan kell viszonyulni másokhoz, képes bárkinek értelmes eligazítást adni.
Első pillantásra logikusnak tűnik, hogy a különböző tudományok és tudományágak által vizsgált ilyen izolált tantárgyak egyesülhetnek egy filozófiai ágban, mit lehet egyesíteni? és mi különbözteti meg őket a többi tudománytól? A válasz ezekre a kérdésekre az "ember" (az ember) egyszerű mondani, de nehéz megmagyarázni. Az ember (az ember) A filozófiai antropológiában lévő ember az univerzum kontextusában található, ahonnan jön. Miután ezt az univerzumot az ember segítette, hogy virágozzon és fejlődjön. Ezt a harmóniát is kezelik, amely nyitva áll más valóságokkal, amelyek: a világ, más emberek és a szent. Emiatt azt mondják, hogy az ember három valóságban van. Egy lény a világban, egy lény, másokkal és egy lény az "Abszolút" számára. Ezután röviden ismertetjük a filozófiai antropológiát, és az emberi lényt különböző kontextusban helyezzük el. Az ember a világban Ebben az összefüggésben azt vizsgáljuk, hogy az ember hogyan kapcsolódik az ahhoz a világhoz, amelyben él. Itt az egyes kultúrák különböző meggyőződése szerint lép be az ember tanulmányozásába, és hogyan mozog az elmúlt évek elteltével a mitikus tudatból.
Most először történt, hogy a tudományos irodalomban megjelent egy olyan eset leírása, amikor ezt a jelenséget egy vak embernél tapasztalták. Ennek azért nagy a jelentősége, mert megdőlt az eddigi teória, az optikai út késleltetésének elmélete. | deja vu 2006-12-05 17:10:57
Mindazonáltal ma a tudományos közösség hivatalosan elismeri a "deja" tapasztalat 31 változatát (a Neppe által javasolt 34-ből). Miért tapasztalják a szórakozott emberek gyakrabban a déjà vu-t, mint mások? A déjà vu érzés misztikus élménynek tűnhet. A tudósok szerint azonban ennek semmi köze a jövő előrelátásának képességéhez. Valószínűleg abban a pillanatban, amikor déjà vu-t tapasztalsz, az agyad egyszerűen egy kicsit lassabban működik, mint általában. Nem tud megbirkózni a feldolgozandó információáramlással. A kutatások is alátámasztják ezt az elméletet. Alan Brown, a Southern Methodist University pszichológia professzora szerint a figyelmetlen emberek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek déjà vu élményekkel. "Mivel gyakran "autopilótán" élünk, környezetünk nagy részét tudattalan szinten érzékeljük – magyarázza. 15 érdekes tény a "deja vu" jelenségről. "Amikor bekapcsoljuk a "teljes tudatosság" módot, a "kettős észlelés" élményét tapasztaljuk. Érezhetjük, hogy a környezet már ismerős számunkra, mert valamikor korábban láttuk, de öntudatlanul.
A szorongás tehát kifejezetten előidézheti a déjà vu-t - ahogyan a konferencián az egyik kutató rámutatott, valószínűleg ebben az is szerepet játszik, hogy a depresszióval és szorongással küzdő emberek sokkal többet analizálják a körülöttük zajló történéseket, így több olyan emlékük lehet, ami öntudatlanul, de rosszul hívódik vissza. A déjà vu időtartamában azonban semmiféle különbség nem volt a szorongó és az egészséges csoportok között. A kutatók most a déjà vu időtartama felé fordulnak majd, és azt vizsgálják, hogy mitől függ, mennyi ideig éljük át ezt a mai napig némileg rejtélyként kezelt memóriatorzulást.