A honlapon a 2021. 04. 30-i érvényes árak láthatóak! 3700 Kazincbarcika, Hadak útja 4/a. Telefon: 48/ 413-616, Mobil: 30/ 870-8253
Nézz körbe helyette az összes kategóriában. 1. oldal / 2 összesen 1 2 4 6 3 5 Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka E-mail értesítőt is kérek: Újraindított aukciók is:
Utánfutó lámpa egyesített, retro IFA lámpa párban! Az ár párra értendő Az egyik sima, a másik rendszámvilágítós lámpa Webáruház: Autósbolt Budafok. Autós felszerelések, autóalkatrészek forgalmazása. Az ár: 11 990 Ft megvesz Utánfutó helyzetjelző LED tecnológiával Radex 920 (1 db) Méretei: 96, 5 mm*30mm*25, 5mm. Tartozékokkal együtt a csomagban a képen látható felszereltséggel kapható. 1 db-os kiszerelés. Utánfutó lámpa - Csőfogók, vízpumpafogók - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Az ár: 4 250 Ft Szélességjelző lámpa Led Fristom FT-009C bal oldal Az ár 1db lámpára vonatkozik! Műszaki specifikáció: - Tápfeszültség: 12-36V DC - Működési hőmérséklet: - 40 ° C és + 55 ° C - Lámpa ellenáll bármilyen időjárási körülmények között - Lámpa teljesen légmentes Energiafelhasználás: - 12V/24V = 0, 04A/0, Az ár: 4 500 Ft Szélességjelző lámpa Led Fristom FT-009C jobb oldal Utánfutó lámpa bal oldali és szerelt Radex 5900-10 E jellel rendelkező, minőségi olasz utánfutó lámpa. Bal és jobb oldali kivitelben forgalmazzuk. Méretek: 220 mm x 140 mm x 60 mm Az ár: 5 250 Ft Utánfutó lámpa jobb oldali és szerelt Radex 5900-11 Utánfutó lámpa jobb oldali tolatós, komplett Radex 5001-13 E jellel rendelkező minőségi utánfutó lámpa.
A díjátadón résztvevők tiltakoztak az Ukrajna ellen folyó orosz katonai invázió ellen. Kristen Stewart, az idei díjátadó tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta szolidaritásukat az ukránokkal. "Kiállunk a háború elől menekülők százezrei mellett" – fűzte hozzá. A Spirit Awards díjait rendszerint az Oscar-gála előtti szombaton adják át, idén azonban pár héttel előbbre hozták a ceremóniát. A legjobb dokumentumfilm díját az 1969-es, már szinte teljesen elfeledett Harlemi Kulturális Fesztivált felidéző Summer Soul kapta. A múlt hét végén a hollywoodi színészcéh (SAG) díjával elismert Troy Kotsur a CODA mellékszereplőjeként a független filmes gálán is díjazott lett. Ugyancsak duplázott a Nyerd meg az életed című dél-koreai Netflix-sorozat férfi főszereplője, I Dzsongdzse is. A legjobb női mellékszereplő díját Ruth Negga vehette át Rebecca Hall A látszat ára című filmjében nyújtott játékáért. A fekete-fehérben forgatott Netflix-drámával Eduard Grau a legjobb operatőri munka díját is elvitte. A független filmes díjakért olyan produkciók versenyezhetnek, amelyek költségvetése nem haladja meg a 22, 5 millió dollárt (8 milliárd forintot).
Az amerikai színésznő, Rebecca Hall rendezői debütálása felülmúlta az elvárásokat. A Sundance fesztiválon bemutatott, majd a Netflixre költözött A látszat ára ( Passing) a rasszizmus és az irigység témáját kapcsolja össze társadalmi-érzelmi szinten, ezáltal pedig fontos korrelációkra világít rá. Talán napjainkban sem fogadják el fenntartások nélkül azt az állítást, mely szerint a film médiuma – túl művészi vagy kereskedelmi aspektusain – remek szociológiai forrásanyagnak bizonyulhat. Egy ország filmtörténete megdöbbentő mélységgel képes ábrázolni azokat a társadalmi folyamatokat, melyeken keresztülmehettek a polgárok egy-egy film elkészültének idején. Ezen axióma alól Amerika sem tud kibújni – bármennyire próbálja elrejteni filmes múltjának kevésbé polkorrekt fejezeteit. Az amerikai filmtörténetben a feketék filmes ábrázolása éppen ugyanannyira árulkodó, mint az ábrázolás hiánya (lásd a némafilmkorszak blackface -divatját) vagy hiányossága (lásd a black sidekick és Magical Negro sztereotípiáit).
A Nella Larsen 1929-ben megjelent regényén alapuló film, A látszat ára az 1920-as évek New Yorkjába kalauzolja el a nézőt, egy fekete nő világába. Az ő szemével láthatjuk, milyen megkülönböztetésben, szégyenben, félelemben élni a fehérek között. A történet két gyermekkori barátnőről szól, akiben egyvalami közös: egész világos bőrűek, noha valójában - származásuknál fogva - feketék. Irene (Tessa Thompson) jómódú feleség és családanya, aki Harlemben él orvos férjével és gyermekeivel. Olykor, maga sem tudja, miért, de fehérnek öltözik, és a fehérek lakta elegáns negyedekbe megy vásárolni, kávézni, esetleg ebédelni. Máskor lesütött szemmel, elegáns kalapja mögé bújva sétál, és háborítatlanul élvezi a fehérek félelem nélküli, tökéletesnek tűnő világát. Hiszen itt senkit sem bántanak a bőre színe miatt, itt nincs "niggerezés", nincs lenézés, mindenki egyenlő és mindenkivel tisztelettel bánnak. Ez egy másik világ, egy olyan csoda, ahová a feketék be sem tehetik a lábukat. Nos, Irene mégis beteszi a lábát... miközben nem is sejti, micsoda lavinát indít meg ezzel.
Az elsőfilmes rendező, Maggie Gyllenhaal Az elveszett lány című drámája kapta a 37. Independent Spirit Awards fődíját a független filmek Santa Monicában megrendezett díjátadó gáláján. A ceremóniát, amelynek házigazdája Nick Offerman és Megan Mullay volt, egy tengerparton felállított sátorban tartották. Gyllenhaal a legjobb film, rendező és forgatókönyv díját is átvehette. A színésznő-rendező Elena Ferrante azonos című regényéből írta filmje forgatókönyvét. Ti vagytok az elsők, akik azt mondták nekem, hogy rendező vagyok - mondta a meghatott Gyllenhaal, aki a filmet forgalmazó Netflixnek is köszönetet mondott támogatásáért. A japán Oscar-favorit, a Drive My Car című film a legjobb idegen nyelvű alkotás trófeáját kapta. A legjobb színésznőnek járó díjat Taylour Paige-nek ítélték oda a Zola főszerepéért. Simon Rex pedig a Red Rocket ex-pornósztárjának szerepéért kapta a legjobb színész elismerését. A díjátadón résztvevők tiltakoztak az Ukrajna ellen folyó orosz katonai invázió ellen. Kristen Stewart, az idei díjátadó tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta szolidaritásukat az ukránokkal.
Sőt Hallnál ugyanazon kispolgári-hétköznapi közösség, azaz az ismerősi viszonyban álló afroamerikaiak relációi bomlanak fel, ezáltal pedig az összetartozáson nyugvó, hagyományos feketeábrázolás kap gellert, amit csak tovább bonyolít a fehérekhez tartozás hamis vágya. Ezt kommunikálja a mozi formanyelve is: Edu Grau 4:3-as képarányú snittjei a saját érzelmeik börtönében veszteglő Irene és Clare szituációjára mutatnak rá. Az operatőr lírai realista, például lombok között átszűrődő fényeket pásztázó beállításai a karakterek szenzitív, törékeny lelkivilágát jelenítik meg. Dev Hynes jazz-zongorafutamai pedig a pillanatok alatt változó identitást húzzák alá improvizatív dallamokkal, ahogy a legalább háromszor beemelt fehér áttűnés sem megvilágosodást, hanem lélekrontó impressziókat jelöl. Hall kifejezőeszközei teljes vértezetükben ragyogva kérdőjeleznek meg férj-feleség kapcsolatot, gyereknevelést, szerelmet. Sőt az utolsó harminc percben Irene leszállóágára fókuszálva szétcsúszó valóságképről, percepcióról beszél – nem véletlen, hogy Grau karcos vágóképeken örökíti meg a nő paranoid zavarodottságát.
A film legfőbb erénye, hogy a rasszizmus tematikájához ezúttal az irigység érzelmi kálváriáját rendelte. És valóban kérdéses, hogy a Másik negatív megítélésében, a sztereotípiák megalkotásában mekkora szerepet játszhat irigységünk. Hiszen – ha titokban is, de –mindannyian elképzeltük már, hogy milyen lenne a Másik bőrében lenni.