A fent látható kép(ek) illusztráció. A termék a valóságban eltérő lehet.
Jelezze nekünk! Intel®Core i5-6300U Processzor(3, 0 GHz), Dual-Core 35, 6 cm (14") 16:9 LED Display (matt), Webcam 16 GB RAM, 256 GB SSD, Docking, Fingerprint Intel HD 520 videókártya, HDMI, USB 3. 0, WLAN-ac, BT, LTE Windows 7 + 10 Professional 64 Bit, készenléti idő 10 h, 1, 5 kg Billentyűzet: magyar(nem matricázott, háttérvilágítás nélkül) Operációs rendszer: magyar Garancia: Gyártói (12 hónap HP márkaszerviz) ÚJ készülék Mindegy gyári tartozékkal Így is ismerheti: EliteBook Folio 1040 G 3 V 1 B 14 EA, EliteBookFolio1040G3V1B14EA, EliteBook Folio 1040 G3 V1B14 EA Galéria Vélemények Oldalainkon a partnereink által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, melyek esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat. A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
Ingyenes szállítás 10. 000 Ft feletti rendelés esetén Ezt a használt, felújított terméket a szakszerűen megvizsgáltuk, teszteltük és tisztítottuk. Az átvételtől számított 30 napon belül cserélhető vagy visszatérítjük az árát, ha nem vagy elégedett. Kérdéseid vannak? Hívj bennünket: 06 70 772 7784 Ár: 199. 000 Ft (156. 693 Ft + ÁFA) Minőségi besorolás Intel®Core™ i5 6300u|8GB DDR4|128GB SSD|14″ FHD 1920x1080 Elérhetőség: Elfogyott Szállítási díj: Ingyenes Hasznos információk Amit érdemes tudod: • 20.
S bár a mű keletkezéstörténete egy egészen más interpretációra ad lehetőséget, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Lamartine-hoz kapcsolható gondolatot maga Liszt helyezte az értelmezés előterébe. A Les Préludes zenéjét eredetileg Joseph Autran (1813-1877) költeményei inspirálták. Liszt és Autran 1844-ben ismerkedett meg egymással Marseille-ben. Szereti Ön? – Liszt by Magyar Állami Hangversenyzenekar, Németh Gyula, Ránki Dezső, Gregor József, Fellegi Ádám, Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Férfiakara, Kis István, Kiss Gyula & Ferencsik János on Apple Music. Autran lelkesen méltatta a helyi újságban Liszt művészetét, még alkalmi költeménnyel is kedveskedett a zongoraművésznek. A vers – Les Aquilons (Az északi szél) – elnyerte Liszt tetszését, és a szárnyaló szabadsághimnusz szövegére kórusművet komponált. Egy évvel később, spanyolországi turnéja közben, Autran további három versét is megzenésítette: Les Flots (A hullámok), Les Astres (A csillagok), La Terre (A föld). A négy kórust ciklussá szervezve Liszt a Les Quatre Éléments (A négy elem) címet adta volna a kompozíciónak. A kórusokat zenekari nyitány (Prelúdium) vezette be, melyet először Conradi hangszerelt meg. Ezt 1850 körül Raff átdolgozta, majd Liszt az egész hangszerelést megváltoztatta (1852-1854).
E metamorfózis egyértelműen világít rá a szimfonikus költemény két uralkodó témájának közös gyökerére.
Ebben az alkotói fázisban született meg a kompozíció címe és a Lamartine-ra való utalás. A zene anyaga viszont továbbra is a Négy elemből készült. Az egytételes mű négy részre tagolható, az egyes részek önálló karakterű tételekként is értelmezhetők. Az első rész (Andante – Andante maestoso) a darab két témáját (zenei gondolatát) exponálja. Az első témát a vonósok hullámzó kísérete felett a rézfúvósok mutatják be, a lírai második téma kürtökön és mélyhegedűkön (dolce, espressivo ma tranquillo) csendül fel. Lisztre jellemző módon mindkét témát egy gyökérből, egy három hangból álló motívumcsírából fejlesztette ki. Liszt les preludes imslp. A további "tételekben" is e csíra fejlődik tovább új és új alakot öltve. A második rész (Allegro ma non troppo) viharrá duzzadó, mozgalmas zene. A harmadik epizódban (Allegretto pastorale) a két téma távoli variánsait halljuk viszont. A tételt záró drámai fokozás a témák eredeti alakját hozza vissza. A finálé (Allegro marziale animato) harci riadó és győzelmi fanfár, melyben az eredetileg lágy második dallam is kemény induló karakterűvé alakul át.
A Les Préludes Liszt egyik leggyakrabban előadott szimfonikus költeménye. A kompozíció genezise egészen 1844-ig vezethető vissza. Az első hallásra furcsának tűnő címet (Előjátékok) Alphonse de Lamartine (1790-1869) Költői elmélkedések című munkája ihlette. A darab költői programját a vers alapján így határozta meg Liszt: "Mi más az életünk, mint előjátékok sorozata ahhoz az ismeretlen énekhez, amelynek első hangját a halál csendíti meg? Liszt les preludes. " Ma már tudjuk, hogy ezt a programot Liszt az utolsó pillanatban, a mű elkészülte után illesztette a zenekari darabhoz, ezzel azt a látszatot keltette, mintha a Lamartine-szöveg inspirálta volna. A partitúrához készült előszó több változata is ismert, nyomtatásban végül egy Hans von Bülow által fogalmazott szöveg jelent meg. Az 1854-ben, Weimarban bemutatott mű – a karmester maga Liszt Ferenc volt – tartalmilag ugyan lazán kapcsolódik Lamartine meditatív írásához (ebben is, abban is vannak pasztorális és harcias részletek), de e laza kapcsolat is elegendő ahhoz, hogy Liszt szimfonikus költeményének értelmezését hosszú időn át – sőt még napjainkban is – alapvetően meghatározza.
A szív fénylő hajnala a szerelem. Melyikünk sorsát nem zavarja azonban meg a boldogság első áradata után a vihar ereje, amely durva leheletével széttépi a gyengéd illúziókat, villámával lesújtja annak oltárát? És melyik mélyen sebzett lélek nem keres ilyen megrázkódtatások után nyugalmat a természet idilli csendjében és saját emlékeiben? A férfi azonban nem sokáig képes ilyen nyugalomban élni, és mikor a trombita felharsan, elsőnek rohan a csatába, a legveszélyesebb posztra, hogy a küzdelemben ismét visszanyerje önmagát és belső erejét. " A darabot 1854. február 23-án Liszt Ferenc mutatta be a weimari udvari színházban, és azonnal a hangversenytermek standard repertoárdarabjává vált. Ez a népszerűség már szinte zavarta a komponistát, aki később – némi szarkazmussal – Gartenmusiknak, kerti muzsikának nevezte művét. A zene [ szerkesztés] Liszt szimfonikus költeménye egytételes darab, de valójában egy tételbe összefogott négytételes mű. A zeneszerző kiválóan alkalmazza benne a tematikus transzformációt.
A Les Préludes ( Prelúdiumok, Előjátékok) Liszt Ferenc legismertebb szimfonikus költeménye ( S. 97), sorrendben a harmadik ebben a műfajban. A darabot 1854-ben mutatták be Weimarban, és 1856-ban jelent meg nyomtatásban, Lipcsében. A darab születése [ szerkesztés] Liszt 1830-ban ismerte meg Berlioz Fantasztikus szimfóniáját (1833-ban zongoraátiratot is készített belőle), és ettől kezdve maga is a szimfonikus költemény, a programzene újszerű kifejezési formái mellett kötelezte el magát. Az Amit a hegyen hallani és a Tasso című szimfonikus költeményei után került elő a Les Préludes témája. A szimfonikus költemény teljes címe Les préludes (d'après Lamartine), ami arra utal, hogy Alphonse de Lamartine Méditations poétiques (Költői elmélkedések) című műve ihlette, bár valószínűbb, hogy Liszt utólag rendelte művéhez Lamartine költeményét. A történet – a zenetörténészek szerint – mégsem ennyire egyértelmű. A mű eredetileg egy férfikórusra és két zongorára írott darab nyitányaként keletkezett 1844-ben, amikor Liszt a nyár folyamán Marseille -ben koncertezett.