account_balance_wallet Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek.
account_balance_wallet A fizetési módot Ön választhatja ki Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek.
credit_card A fizetési módot Ön választhatja ki Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek.
Sürgős levél - YouTube
Mit tehetett Télapó? Felhúzta a meleg csizmáját, amivel hét mérföldet lehet egyszerre lépni, belebújt a bundájába, fejébe nyomta a prémes sapkáját; éppolyan volt most, mint egy falusi bakter. Becsomagolt magának egy kis útravalót, el ő kereste a vándorbotját, és elindult hetedhét országgá. Ment, mendegélt a rengeteg erd ő ben, hát egyszer csak összetalálkozott a cinegével. - Hej, cinege madaram, meg tudnád mondani nékem, merre lakik Lacika? - Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig jobbra ebben a rengeteg erd ő ben, arra lakik Lacika! Ment, mendegélt Télapó, amerre a kis cinege mondta, hát egyszer csak kiért egy nagy virágos rétre. "Hát most ugyan merre tartsak? Sürgős levél - YouTube. " – gondolta magában, és akkor hirtelen megpillantotta a mezei nyulacskát, amint éppen futni tanította a kisfiát. - Hej, te nyulam-bulam, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika? - Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig balra ezen a nagy, virágos réten! Arra lakik Lacika. Ment, mendegélt Télapó, amerre a nyulacska mutatta néki, hát egyszer csak elért egy nagy város szélére.
A nagy tornyos város szélén szerencsére összetalálkozott a postás bácsival, amint éppen munka után hazaballagott. - Ugyan kedves postás bácsi, meg tudnád-e mondani nekem, merre lakik Lacika? - Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak szépen egyenesen ebben a nagy tornyos városban, míg egy icipici utcába nem érsz. Abban az icipici utcában lakik Lacika. Fáradt volt Télapó, útravalója is elfogyott már, mire megtalálta az icipici utcát. Be is esteledett, mire egy toronymagas házban megtalálta a kisfiút. Jaj, talán már alszik is Lacika, hiszen öreg este van már! – gondolta Télapó, és óvatosan csengetett, hogy fel ne ébressze Lacikát. - Itt lakik Lacika? – kérdezte nagyanyótól, aki ajtót nyitott neki. - Itt lakik, itt lakik! – felelte nagyanyó. – Tessék besétálni! Lacika már ágyban volt, mert egész nap csak Télapót várta, és elfáradt a sok várakozásban. Mégis megörült, amikor meglátta az ajtóban Télapót. Petrolay Margit: A világszép kecskebéka (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1977) - antikvarium.hu. - Jó estét, Télapó! De régen vártalak! Jó, hogy megérkeztél! - Jó estét, Lacika! De sokáig jöttem, mire ideértem!
Felhúzta a meleg csizmáját, amivel hét mérföldet lehet egyszerre lépni, belebújt a bundájába, fejébe nyomta a prémes sapkáját; éppolyan volt most, mint egy falusi bakter. Becsomagolt magának egy kis útravalót, előkereste a vándorbotját, és elindult hetedhét országgá. Ment, mendegélt a rengeteg erdőben, hát egyszer csak összetalálkozott a cinegével. – Hej, cinege madaram, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika? – Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig jobbra ebben a rengeteg erdőben, arra lakik Lacika! Ment, mendegélt Télapó, amerre a kis cinege mondta, hát egyszer csak kiért egy nagy, virágos rétre. "Hát most ugyan merre tartsak? " – gondolta magában, és akkor hirtelen megpillantotta a mezei nyulacskát, amint éppen futni tanította a kisfiát. Petrolay Margit: Erdei kalács (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1966) - antikvarium.hu. – Hej, te nyulam-bulam, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika? – Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig balra ezen a nagy, virágos réten! Arra lakik Lacika. Ment, mendegélt Télapó, amerre a nyulacska mutatta néki, hát egyszer csak elért egy nagy tornyos város szélére.
Nagy rengeteg erdőn, virágos, nagy réten! Hetedhét országot végiggyalogoltam, mind megettem, ami útravalót hoztam. - Jaj, kedves Télapó, de jó, hogy eljöttél, nagy tornyos városban, hogy el nem tévedtél! – kiáltotta Lacika örömmel, és helyet csinált Télapónak az ágya szélén. - Nagyon fontos dologban kell veled beszélnem. - Mondd csak, mondd, galambom! – mosolygott Télapó. - Tudod, Télapókám…, de hajolj közelebb, a füledbe súgom, mert nagy titok, amit mondok neked. Nagyanyókám vett egy szánkót karácsonyra, de a pénzéből már nem futotta – hóra. Hó nélkül a szánkó nem ér egy fagarast; hozzál nekem sok-sok jó ropogós havat! - Jól van – bólintott Télapó –, hozok neked, Lacikám, mert olyan szép levelet írtál nekem. Most csak feküdj le szépen, és aludj, mert elmondták már az esti mesét is a rádióban. Le is feküdt Lacika, szemét is behunyta, el is aludt nyomban. Télapó meg éppen csak erre várt, szép lábujjhegyen kiosont a szobából, halkan becsukta maga megett az ajtót, hogy meg ne zavarja a kisfiú álmát, és elindult a csendes éjszakába.
(Felveszi a kesztyűt, s határozott létekkel indul jobbra. ) Megállj, Füles! Várj! (megáll, a Szarka felé fordul) Látom, rendes kisnyúl vagy, hát segítek a bajodon! Tudok egy varázsigét! Varázsigét? Igen, varázsigét! Azt, ha elmondod azzá változol, amivé éppen akarsz. (örvendezve) Átváltozhatok? Akármivé? Jaj de jó! Jó-jó! De most figyelj ide, mondom a varázsigét. (Sejtelmes hangon. ) Béka lába, egér farka. (vontatottan utána mondja) Kutya szőre, tarkabarka. (megilletődve megismétli) (gyorsabban): Illa berek, nádad, erek, (gyorsabban ismétli) Itt most azt mondod, amivé válni szeretnél, és utána ugrassz egyet! (lelkendezve) Ennyi az egész? Akkor már indulok is! (Felveszi a kesztyűt. ) Jó, hát indulj! Járj szerencsével. (Elrepül. ) (utána néz): Járj szerencsével! Ne feledd a bukfencet! (hetyke léptekkel, énekelve elindul) Róka: (kidugja a fejét egy fa mögül, s a közönséghez szól): Nini! Egy kisnyúl! Egy szép kis kövér nyúl!... Csak érjen ide, mindjárt elkapom!... (Visszahúzódik. ) (hirtelen megáll, a közönséghez): A Róka!...
Aztán újból hozzákezdett a számláláshoz, mert közben elfelejtette, hol is tartott már, s elölről kellett kezdenie… – No, de most már nem hagyom magam többé megzavarni – mérgelődött Télapó –, megszámlálom, ha addig élek is. – Egy, kettő, három, négy… – mondogatta csendesen magában, és már el is jutott talán háromszázig, amikor ismét bezörgetett valaki az ablakon. – Ki van kint? – szólt ki mogorván Télapó. – Ki háborgat megint fontos dolgomban? – Én vagyok, a postás bácsi! – hallatszott kívülről. – Levelet hoztam Télapónak. Erre már mégiscsak ki kellett nyitni az ajtót. – Nagyon fontos levelet hoztam – mondotta a postás bácsi. – Az van ráírva: Sürgős! Tessék hát sürgősen elolvasni! – Könnyű azt mondani! – dörmögte Télapó. – Nem látom ám én az ilyen bolhabetűket. – No, majd én segítek! – ajánlotta a postás bácsi. Kibontotta a levelet, és elolvasta, ahogy ott állt, szép sorjában: "Kedves Télapókám! Gyere el hozzám, mihelyt lehet! Fontos dologban kell beszélnem veled! Csókol: Lacika! " Mit tehetett Télapó?