A történet azonban elég eltérő, és érdekesebbnek is hangzik, mint a gyenge új változat. Az akkori forgatókönyvet Nunnally Johnson írta James Harold Walls Once Off Guard c. regényéből. A nő az ablakban ebben a történetben egy festményen szereplő nő, amit a kriminalisztika professzor egy klubban pillant meg, majd még aznap este útban hazafelé összetalálkozik ezzel a nővel, ezt követően együtt leszenek bűntársak egy gyilkosságban. Egy sokkal izgalmasabb thrillert alkottak a készítők. Az új verzióban is egy nagyon jó alapötletet láthatunk, de Joe Write rendező finoman szólva se hozta ki belőle a maximumot, azt a részletességet, azt a feszültséget, amit ki lehetett volna váltani a nézőben. Viszont számomra pozitívum, és óriási piros pont, hogy azért meg tudott lepni a végén a gyilkos kiléte. Mostanában a Netflixen lévő filmek jelentős része annyira kiszámítható, hogy az előzetes után kár is megnézni bármit, mert már mindent láttunk. Látszik, hogy ez a film azért eredetileg a nagy vászonra készült, de az is sokatmondó, hogy az IMDB-n is csak 5, 8 pontig jutott egyelőre.
Ám a Nő az ablakban nak leginkább mégis azért van jó helye a streaming-oldalon, mert a történet éppen olyan alaphelyzetet vázol, ami a járvány meg a vele szorosan összekapcsolódó Netflix-élmény miatt lett olyan kényelmetlenül ismerős: egyedül vagyunk otthon, filmeket nézünk, és ki sem lépünk a lakásból. Netflix Így telnek a Nő az ablakban főhőse, Anna Fox mindennapjai. Nincs karanténba zárva, hanem agorafóbiás, vagyis retteg az ismeretlen terektől. Pánikbetegsége miatt különféle gyógyszereket szed, amiket előszeretettel küld le néhány pohár vörösborral. Ez nem teszi őt különösebben szavahihető tanúvá, amikor azzal hívja a rendőrséget, hogy gyanús eseményeket észlel a szomszédban. A vele szemben álló házba ugyanis új lakók költöztek, egy házaspár a kamasz fiukkal, Anna pedig csakhamar mindhármójuk viselkedését furcsállni kezdi. A fiú, Ethan kopog át hozzá először, és a fenyegető zavartságnak meg az udvarias viselkedésnek nagyjából azt a kombinációját adja elő, mint a Furcsa játék klottgatyás mészárosai.
Hollywoodot mindig azzal vádolják (nem alaptalanul), hogy túl sok szuperhősös filmet készít, de az igazi probléma leginkább a túl sok fércmű. Legyen az szuperhősös vagy éppen olyan, mint amiknek a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban mutat be. Úgy tűnik, minden második héten felbukkan egy újabb hangulatos külvárosi thriller a streaming platformokon, ami megcsalt háziasszonyokról, eltűnt gyerekekről és meggyilkolt szomszédokról szól – vagyis a nagy rejtélyről. (Ennek legutóbbi példája az Alyssa Milano nevével fémjelzett Arcátlan volt. ) És még ha kifejezetten szeretjük is a Harlan Coben regényeit és az ebből készült adaptációkat például, Will Ferrell és Kristen Bell joggal gondolta úgy, hogy a késő esti anyás-misztikus thrillerek végtelen sora megérett arra, hogy leromboljuk őket. Azon kívül, hogy az újságírók teljesen megőrülnek tőle, a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban címe nyilvánvalóan eleve gúnyt űz az olyan filmekből, mint A nő az ablakban (ami maga is egy Hátsó ablak hommage), vagy bármely más hasonló thriller, például A lány a vonaton.
Nem akarom bűnbakká tenni az írót ( Tracy Letts), sem az alapul szolgáló bestsellert, amit A. J. Finn írt, mégis nehéz másra mutogatni, mikor a rendezés, a fényképezés, a színészi játék mind-mind kiváló. Joe Wright az irodalmi adaptációkban találta meg a múzsáját ( Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés, Anna Karenina), rendezése ezúttal is látványos és fantáziadús, amit lehet, azt kihozza abból az egy helyszínből, ahol a cselekmény játszódik. Remekül kiegészíti őt Bruno Delbonnel operatőr, akinek öröm nézni a kompozícióit, és azt, ahogy a fénnyel bánik. A színészi gárda élvonalbeli, szerepeltetésük ezért pazarlásnak tűnik, annyira nem kezdenek velük semmit. Ehhez képest mindenki komolyan veszi a feladatát. Amy Adams most is remek, minden idegszálával igyekszik mélyebbé tenni az amúgy felszínes karaktert. Mellette olyan veteránok tűnnek fel, mint Julianne Moore vagy Jennifer Jason Leigh, de olyan jelentéktelen szerepekben, hogy esélyük sincs kibontakozni. Akit viszont végképp elpazaroltak, az a szintén mindig nagyszerű Gary Oldman, akinek épp Wright legutóbbi filmje, A legsötétebb óra ( Darkest Hour) szerezte meg első és egyetlen Oscar-díját Winston Churchill eljátszásáért.
Viszont mivel nem igazán tesz értük semmit, ezért a legtöbb ilyen pillanat abszolút nem kiérdemelt. Pláne úgy, hogy a néző se jöhetett volna rájuk, szinte minden ilyen a "nyúl a kalapból" tipikus esete - gondolok itt a film végi "nagy-nagy" leleplezésekre. A teátrális hatásvadászat is teljesen erőltetettként csapódik le, mind vizuálisan, mind tartalmilag. Többször annyira nem a filmbe illő kameramozgásokat illetve effekteket használtak, hogy már-már valamilyen B-kategóriás horror videójátékban éreztem magam. De ennek a művi teátrálisságnak a csúcsra járatása kétségkívül a "nappalis" jelenetnél érződött a legjobban, ahogy sorra minden egyes karakter mágikus mód megjelent Anna házában a szomszédságból. Komolyan, a Báránysültek hallgatnak című paródia jutott eszembe, ahol a film végén tipikusan ezt figurázták ki, mert már 27 évvel ezelőtt is gáz volt. Szinte már azt vártam, hogy mikor fog a két detektíven, az apán, az anyán, a fiún és a főbérlőn kívül, nem is tudom, Optimus Prime, Inigo Montoya és Petőfi Sándor is megjelenni - hogy aztán ők is végigállják kussban Anna flashback tripjét.
Pedig lehetett volna ebből a modern közönség számára is valami érdekeset kihozni, nemcsak egy ócska Hátsó ablak koppintást, itt is például kőkeményen megjelenik a "gaslighting" és az áldozathibáztatás kérdésköre, de ezt meg pont egy éve a csóri A láthatatlan ember sokkalta jobban tudta átadni. Ráadásul bármennyire is tudom és érzem, hogy komoly témákat boncolgat a film - a mentális egészség és a magány kapcsán, főleg az utóbbi egy évünk után... - de egyszerűen a sokadik, szánalmat keltő, teljesen redundáns jelenet után egy ilyen főhőst követve az úton ez nem működik. A csavarok a semmiből jönnek és addigra már nem is érdekel minket egyik sem igazából, a 100 perc egy szignifikáns szegmense pedig igazából szinte teljesen kivágható lenne. Legalábbis sokadik jelenetben látni Anna szenvedéseit szerintem már 3-4. alkalom után kezdett lerágott csont és szabályosan taszító lenni, az ilyesfajta szenvedéspornót én nem tudom értékelni. Ha egy feszült, jó thrillert, horrort, esetleg krimit szeretnétek, akkor inkább nézzetek újra valamelyik eredeti Hitchcock alkotást ehelyett a fájdalmas koppintás helyett vagy vicc nélkül a tavalyi A láthatatlan embert.
Hogyan és ki igényelheti a kártyát? Az Európai Egészségbiztosítási Kártyát a lakóhely szerinti illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárnál (MEP) lehet igényelni személyesen vagy meghatalmazott útján. A kiállításhoz személyazonosságot igazoló okmány, TAJ számot igazoló okmány és jogosultságot igazoló dokumentum (pl. munkáltatói igazolás, hallgatói jogviszony-igazolás, nyugdíjas igazolvány, stb. ) szükséges. Az átvétel viszont mindig személyesen történik, az átvételi elismervény aláírásával. A kártyabirtokos nyilatkozatot tesz arról, hogy a biztosítotti viszonyában bekövetkezett változásokat az egészségbiztosítási szervnek bejelenti. Alap esetben a kártya tizenkét hónapig érvényes. Öregségi nyugdíjban részesülők és kiskorúak esetében maximum harminchat hónapig, illetve ha időközben a fiatal betölti a tizennyolcadik életévét a kártya érvényességét veszti. Mire jó az EU kártya? Kell az nekem? ⋆ Gyógyhírek. Ideiglenes tartózkodás esetén milyen egészségügyi ellátásra vagyunk jogosultak a kártyánkkal? Sürgős, illetve orvosilag szükségesnek ítélt egészségügyi ellátás esetében a kártyát felmutatók ugyanolyan ellátásban részesülnek, mint az adott ország biztosítottjai, ezeket önrész nélkül állja a biztosító.
Ausztriában sok esetben a síparadicsomok környékén csak magánkórházak üzemelnek, ahova az EU TB kártya nem érvényes, így egy kéztörés akár több száz euróba is kerülhet utasbiztosítás nélkül. Az esetleges önrésszel és visszatérítéses egészségügyi ellátási rendszerrel működő országokban ezek a költségek a beteget terhelik. Franciaországban például a korházi kezelés díjának 20%-át a beteg fizeti, Ausztriában kórházi napidíjat számolnak fel és ezekben az esetekben visszatérítésre nincs lehetőség. Más tagállamokban utasbiztosítás nélkül a gyógyszerek és az ellátás költségeit a beteg előzi meg, majd hazaérkezése után elszámol az egészségbiztosítási hivatallal, így utólagosan kap visszatérítést. Ilyen rendszer működik Belgiumban, Franciaországban, Luxemburgban és bizonyos egészségügyi szolgáltatások esetén Finnországban is. Az EU egészségbiztosítási kártya az utasbiztosítással szemben kizárólag az orvosilag szükséges ellátásokra nyújt fedezetet, így például a mentős vagy helikopteres hazaszállítás költségét sem tartalmazza, az esetleges hegyi mentés árát sem fedezi.
Az Európai Unió területén érvényes társadalombiztosítási ellátásokról szóló 1408/71-es EGK Rendelet négy alapelvének egyike az egyenlő elbánás elve. Ennek értelmében az Európai Unió területén belül az az állampolgár, aki rendelkezik járulékalapot képező jövedelemmel és járulékfizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy más okból kifolyólag biztosítottnak minősül (pl. hallgatói vagy nyugdíjas jogviszonyban van), a lakóhelyén és tartózkodási helyén igénybe veheti a társadalombiztosítási ellátásokat. A Magyarországon biztosítottak vagy egészségügyi ellátásra jogosultak, az Európai Unió, Izland, Lichtenstein, Norvégia, Svájc és Horvátország területén a tartózkodásuk tervezett ideje alatt az orvosilag szükséges és sürgős egészségügyi ellátásokat az adott ország állampolgáraival egyező módon vehetik igénybe. Mindig az adott országban érvényes egészségügyi szabályozások érvényesek a kint tartózkodó magyar állampolgárokra is, vagyis ha az adott államban az ország lakójának önrészt kell fizetni, ezt a magyar jogosult is köteles saját maga viselni.