Ezüst mezők, ezüst világ, ti visszatérő szent csodák, ó, szép adventi hajnalok! Lelkemben halkan zengenek rég elfelejtett énekek. Ó, szép adventi hajnalok, Istent dicsérő angyalok, bús tájon, íme, zeng a szó: az éjszakának vége már, megtartó Krisztus erre jár… Bús tájon íme zeng a szó: Istennel élni volna jó az ég alatt, a föld felett, s üdén, miként a kisfiam, Jézusra várni boldogan. Az ég alatt, a föld felett pusztítva jár a gyűlölet… Adventi hajnal zápora e csendes téli reggelen nyugodj meg fájó lelkemen. Adventi versek, dalok, gondolatok – Életvidám időskor. Adventi hajnal zápora, új boldog élet mámora ó, hullj reám, ó, hullj reám! Hozzátok el a nagy csodát ezüst mezők, ezüst világ! The post Adventi versek gyertyagyújtásra appeared first on Karácsony 2021.
Összegyűjtöttük egy csokorba a karácsonyra várakozás alkalmából írt szerzeményeket! Olvassátok el együtt a Családdal, és hangolódjatok az év leszebb időszakára! Íme az adventi versek gyertyagyújtásra összeállításunk! Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye. Kezdődik a csodavárás, ahogy egykor Jézust várták: szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körül állták. A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet. Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged. Advent van, gyertya gyúl – vers gyertyagyújtáshoz. Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot, kívánd azt, hogy minden ember itt a Földön, legyen áldott! Poór Edit: Advent Ezüstösen ragyogó hold, Tündérektől szálló hó. Aranyszánon télapó, Szívünk tiszta, várakozó! Száguldó, szép hónapok, Most újra éljük Adventot. Lelkünkben imafény ragyog, Urunktól kérünk bocsánatot. "Kérj és adatik, Zörgess és megnyittatik" Kérésünk legyen szerény, Hitünkben éljen a remény! Szeretetünkből áradjon fény, Alázattal várjuk Urunk érkezését!
Összegyűjtöttük egy csokorba a karácsonyra várakozás alkalmából írt szerzeményeket! Olvassátok el együtt a Családdal, és hangolódjatok az év leszebb időszakára! Íme az adventi első gyertyagyújtásra versek! Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye. Kezdődik a csodavárás, ahogy egykor Jézust várták: szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körül állták. A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet. Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged. Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot, kívánd azt, hogy minden ember itt a Földön, legyen áldott! Poór Edit: Advent Ezüstösen ragyogó hold, Tündérektől szálló hó. Aranyszánon télapó, Szívünk tiszta, várakozó! Adventi versek első gyertyagyújtásra teljes film. Száguldó, szép hónapok, Most újra éljük Adventot. Lelkünkben imafény ragyog, Urunktól kérünk bocsánatot. "Kérj és adatik, Zörgess és megnyittatik" Kérésünk legyen szerény, Hitünkben éljen a remény! Szeretetünkből áradjon fény, Alázattal várjuk Urunk érkezését!
Almási Mihályné: Adventi csendben Adventi csend van. Nincs hang, csak lélek-beszéd. Adventi csendben Lehullok, Uram eléd. Adventi csendben Csak hitem kis mécse ég, Adventi csend van, Körülöttem mély a sötét. Adventi csend van… Készül-e, mondd, a szíved? Adventi csendben Gyümölcsöt hoz-e hited? Adventi csendben Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég? Adventi csend van… Krisztus vár éretted még. Ürögdi Ferenc: Minden ádvent Minden ádvent kegyelem: Vétkem jóvá tehetem. Minden ádvent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden ádvent érkezés: Átölel egy drága kéz! Minden ádvent alkalom: Győzhetsz saját magadon! Minden ádvent ítélet: Így kellene s így élek! Minden ádvent remegés: Isten felé epedés! MiDió.hu - Az adventi gyertyák fénye – Közös készülődés az ünnepre. Minden ádvent ima is: Uram, fogadj be ma is! Minden ádvent szeretet: Betlehembe vezetett, Köszönd meg hát a csodát: A világ karácsonyát! Pilinszky János Advent: a várakozás megszentelése Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
A protestánsok rendszerint piros gyertyákat használnak, elfogadott azonban, ha mind a négy fehér vagy lila, de a katolikus hagyomány szerint általában három lila és egy rózsaszín kerül a koszorúra. Az első vasárnap a lila gyertya meggyújtása a hitet, a második vasárnapon a másik lila a reményt, a harmadikon a rózsaszín az örömöt, és a negyedik megint lila színű a szeretetet jelenti. Koszorú egy diósdi kapun 2021 adventjének első vasárnapján Az első gyertyákkal díszített koszorút Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkész készítette 1839-ben, az általa alapított hamburgi gyermekotthonban. A lelkész már 1838 decemberében minden nap új gyertyát gyújtott, és végül karácsonykor az összes égett. Egy évvel később pedig a gyertyákat egy két méter átmérőjű, örökzölddel díszített fakerékre helyezte, amelyen 20 piros jelképezte a hétköznapokat, és négy fehér pedig a vasárnapokat. A betlehemi istálló Diósdon Hosszú időn keresztül csak az evangélikusok ismerték és használták. Katolikus körökben az első világháború után terjedt el.
József Attila: Levegőt! (elemzés) – Jegyzetek József Attila: Gyermekké tettél | pozitív gondolatok, írások, idézetek József Attila: Levegőt! (elemzés) – Oldal 2 a 3-ből – Jegyzetek József Attila - Gyermekké tettél - YouTube A versben együtt, egymást áthatva van jelen a vád, a megbánás és az elérzékenyülés retorikája. A kompozíció súlypontját az utolsó strófa első sorai jelentik: "Nem nyafognék, de most már késő, / most látom, milyen óriás ő -". Ez az egyetlen hely, ahol a költemény egyik fő üzenete közvetlenül felszínre kerül. A folytatás meglepő hirtelenséggel hozza az éppoly intenzív, amilyen gyors feloldást: az édesanya felmagasztalását, mennybemenetelét (a vers egyik 1936-os publikációjának ez is volt a címe: Mennybemenetel. ) – áll az oldalán A mosónők korán halnak József Attila édesanyja mosónő volt, egyedül nevelte Attilát és két nővérét, amíg tehette. Korán meghalt, "mert a mosónők korán halnak", ahogy a költő egy másik versében, az Anyámban írta. A költő felnőttként emlékezik vissza anyjára, az emlékezet gyerekkori képeket perget a tudatában.
Rejtett füzetecském kezdő oldalán egy József Attila vers feszített büszkén, s bár már akkor sem tartottam magam igazán romantikus alkatnak, mégis képtelen voltam kivonni magam a hatása alól. Az elfogadás és a tökéletes odaadás olyan bizalmat követel, ami ritkán és csak kivételes esetben adatik meg. Ahogy anyánál és gyermekénél épül természetesen, tudatosság nélkül, ugyanúgy keressük ösztönösen másokban. Szüntelen. József Attila: Gyermekké tettél Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam!
Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve – nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. Gyermekké tettél. Hiába növesztett - - - - - U- U U - - harminc csikorgó télen át a kín. - - U - - - U - U - Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. - U - - - U - U - - - Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. - - - - - - - - UU Számban tartalak, mint kutya a kölykét - - - U - - U U U - - s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Vers a hétre – József Attila: Gyermekké tettél - Olvasás-irodalom - 4. osztály | Sulinet Tudásbázis József Attila: Gyermekké tettél - Lutter Imre versfilmje - YouTube József Attila: Mama - érdekességek a költeményről, verselemzés - József Attila szerelmi költészete – IRODALOMÓRA A cím egyetlen névszóból áll és felszólítás, felhívás jellege van (a felkiáltójel miatt). Átvitt értelmű a cím, amely fojtó érzésre utal: az, hogy nincs levegő, lehet az indulattól, a félelemtől is. A vers beszélője teret, szabadságot, nyíltságot kér. A Levegőt! szerkezetileg 4 egységre bontható. Az 1. egység (1-3. versszak) alapgondolata, hogy az ember léte veszélyben van (az igék a beszélő biológiai létének fenyegetettségét sugallják). A költői kérdés izgatottságot sejtet, a lírai én ki akar törni a bezártnak érzett világból. Elbeszélés jellegűen bemutatja az őt körülvevő őszi tájat, a külvárost. A 2. egység (4-5. versszak) kiterjeszti ezt a félelmetes bizonytalanságot a társadalomra, a jogra is. A hatalom nyomon követi az egyén minden lépését, így az ember kiszolgáltatottá válik.
HETI VERS - József Attila: Gyermekké tettél - Érettségi tételek: József Attila szerelmi költészete József Attila Gyermekké tettél című versének elemzése József Attila verse: Karóval jöttél József Attila: Levegőt! (elemzés) – Jegyzetek József Attila: GYERMEKKÉ TETTÉL Vers a hétre – József Attila: Gyermekké tettél - Rejtett füzetecském kezdő oldalán egy József Attila vers feszített büszkén, s bár már akkor sem tartottam magam igazán romantikus alkatnak, mégis képtelen voltam kivonni magam a hatása alól. Az elfogadás és a tökéletes odaadás olyan bizalmat követel, ami ritkán és csak kivételes esetben adatik meg. Ahogy anyánál és gyermekénél épül természetesen, tudatosság nélkül, ugyanúgy keressük ösztönösen másokban. Szüntelen. József Attila: Gyermekké tettél Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat.
De az édesanya nem ért rá, hogy vele foglalkozzon, némán és serényen teregette a fényes ruhákat. A gyermek önmagához képest nagynak látta édesanyját, pedig - ahogy másutt írta - "apró" volt és "törékeny" termetű. Az emlékező tudatában óriásivá nőtt az anya alakja a magasba libbenő ruhák között. Az édesanya egybeolvad az éggel - a befejező képek látomássá emelik a látványt Már egy hete csak a mamára gondolok mindig; meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. József Attila A Dunánál c. versének elemzése A vers a költő életének kései időszakában; 1936-ban keletkezett. A világban ekkor zajlott a fasizálódás. József Attila világosan felismerte az elidegenültség állapotát és a magyarázatot az adott társadalmi viszonyokban lelte meg. A vers témája a folyóparton szemlélődő költő gondolatai. József Attila a víz folyására asszociálja gondolatait. A vers három szerkezeti egységre tagolható, melyet a költő az egységek megszámozásával is jelöl. A köztük lévő logikai szál a víz folyása, vagyis az élet szüntelen folyása.
U U - - - - U - U U Az éveket, mik sorsom összetörték, U - U - - - U - U - - reám zudítja minden pillanat. U- U - U - - - U U Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. U - - - U - U - U - U Ostoba vagyok - foglalkozz velem. - U U U - - - - U - Hiányod átjár, mint huzat a házon. U- U - - - U U U - - Mondd, - távozzon tőlem a félelem. - - - - - U U - U U Reám néztél s én mindent elejtettem. U- - - - - - U - - - Meghallgattál és elakadt szavam. - - - - - U U - U - Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; - - U U U - - - U - - hogy tudjak élni, halni egymagam! - - U - U - U - U U Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - U - U - U U U - U - - magamba bujtam volna, nem lehet - U - U - - - U - U U alattam kő és üresség fölöttem. Gyömrői Edithez írott verseinek alaphangját több esetben az átok határozza meg: ilyen a Nagyon fáj és a Magány című költemény. "Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom, hogy azt hihetném, meghalok bele. " (Magány) Mindkettőben a nő=menedék" motívum jelenik meg, de itt már hiányként, a szerelemtől, s így az élet lehetőségétől való megfosztottság élménye fogalmazódik meg a versekben.