- mordult rá a kalapos. - Csak egyszer... - Mingyárt agyoncsaplak! No nézd! Eltékozolna itt húsz fillért semmiért! Már a zsebembe nyultam, hogy adjak a gyermeknek egy vastojásra valót, de bedübörgött a vonatunk. Mindenki a táskáját kapkodta. A vonat csak egy percet áll azon az állomáson. A következő év juniusában ugyanazon a tornácon épp úgy vártuk a vonatot. Az idő borus volt, a perron kőszénszagu. A várakozók közt a kalapost pillantottam meg. Nyári ruha van rajta, de azért megismerem. Még soványabb mint a télen volt, s fakóbb az arca. A fiucskát nem látom vele. A kalapos unatkozó arccal őgyeleg a tornácon. Mikor tojik a tyúk őse. A hóna alatt valami elfakult régi fajta zsáktáska. Egy percre se teszi le, pedig látszik, hogy nehéz. A vastyúk elé egy csoport falusi iskolás gyerek siet. Valamelyiköknek pénze van. Kijöttek a faluból a vastyúkhoz. Izgatottak az örömtől. - Én teszem belé! - kiáltja az egyik. Én már tudom, hogyan kell. Egy idősebb izmos pofás gyerek félrelökí: - Erigy innen! Én vagyok ennek a mestere!
Na csirkét is. Sohse vettünk mink pénzen élelmet. A kovács hümmentett. - Ügyes asszony lehetett. Minálunk drága a föstés. Egy koronán alul nem föstenek. A kalapos legyintett: - Az asszony beledobta a kalapot holmi maradék föstékbe. Nem köll a parasztnak se bélés, se szalag. A kovács csodálkozva nézett és hümmögött. A városi főorvost pillantom meg a perronon. Hozzá sétálok. Üdvözlöm. Beszélgetünk. Heraldikai lexikon/Tyúk – Wikikönyvek. Egyszer oldalt pillant a két iparosra, és azt mondja: - Látod azt a kalapost? - Látom. Mi van rajta nézni való? - Annak a szennyes embernek több a pénze, mint valamennyiünknek, akik itt utazunk az első osztályon. - Lehetetlen! - Tudom. - Dehiszen fölszedi a szivarvéget. - Azért gazdag. Uzsorás, fösvény kutya. Csak a mi bankunkban magzik vagy százezer koronája. Cigarettát vont elő a zsebéből. A parasztgyerekek mögött, akik a bársonyruhás úri fiut bámulták, egy sápadt fiucska ácsorgott. Csizma volt rajta és ködmenke, de a fején úri kis vadászkalap. - Nézd, - mondottam, - de kedves arcu gyermek! Olasztemplomban láttam egyszer egy fali festményt, egy színehagyott angyalt rajta, akinek a szeme mégis élt... - Ismerem, - felelte az orvos a cigarettáját meggyujtva.
Nagyon kívánom szerző: Francis Jammes, fordító: Radnóti Miklós Információ erről a kiadásról Nagyon kivánom őt most itt e tarka fényben, dél van, nap reszket az alvó szőllőlugasban s egy tyúk tojást tojik a forró porban éppen. Amott jön majd a lány, hol hintáló kötélen mosott fehérnemű szárad s zizeg a napban. Jön s így szól majd nekem: szememben álom úszik. A vas-tyúk – Wikiforrás. S szobája várja már, s bódultán megy felé, s úgy surran bé, ahogy a rétről érkező méh a hőségtől fehér, mezítlen sejtbe búvik.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Előző oldal: A férj meg a feleség vetélkedése « » Következő oldal: A testvérek viszálykodása A lusta ember meg a nyúl Udmurt népmese: Volt egyszer egy lusta ember. Olyan lusta volt, hogy meg sem házasodott. Ritkán evett, ritkán ivott. Csak kóborolt erdőn-mezőn, éhesen, rongyosan. Egyszer, amint éppen az erdőszélen ténfergett, egy nyulat pillantott meg a csalitban. Halkan, lopva közeledett hozzá. A nyúl csak üldögélt, az ember csak álldogált. És így gondolkodott magában: "Elfogom a nyulat, lenyúzom. Bőrét eladom, és egy tyúkot veszek érte. A tyúk tojást tojik, a tojásokat összegyűjtöm. Mikor tojik a tyúk 2. Kotlóst ültetek, az kikölti a tojásokat. A kiscsibéket felnevelem, lesz majd sok tyúkom. A tyúkok sok tojást tojnak. A tojást összegyűjtöm, eladom, és a pénzen egy malacot veszek. A malacot fölnevelem, jó emse lesz belőle. Az emse megfiadzik, lesz tizenkét malacom. A tizenkét malac megnő, mindegyiknek lesz tizenkét kis malaca. Akkor valamennyit eladom és megházasodom. "
De még a szivarvég se vigasztalta meg. Szomorú volt és sápadt. Hogy egy percre megállottam mellettök, hallottam is a bánata okát. - Hát bezony sógor, - beszélte dünnyögő orrhangon, - igy állok én mán egyhete mint a karó, amelyik mellül a szőlő kiveszett. A kéményem azóta nem füstölt, sepedig söprű nem járta a házat. Idegent fogadjak? Kilopja a szemem világát is. Új asszonyt vegyek? Eltékozolja mindenemet. De meg nem is tanálok én olyan dógos kezű asszonyt többet. - Dehonnem, - brummogta vigasztalóan a kovács. A kalapos terebélyes kék zsebkendőt vett elő és megtörülte vele orrát, szemét. - Aztán ha kerül is, ki tudja micsoda veszedelem? Én nem szeretem, hogy az asszony tartogassa a zsebébe a pénzemet. Az én Annám ebbe az erányba nem volt erőszakos. Mikor tojik a tyúk full. De azér mindent kiteremtett, ami a házho kellett. Ha végigment az utcán, megszólitotta a parasztasszonyokat: - Csúnya fakó mán az uradnak a kalapja! Hozd el: megföstjük ingyen. Az asszony elhozta a kalapot, de hozott bele egypár tojást, vagy egy kötény babot, vagy egy tál lisztet, vagy egy zacskó kását.
A történet meglepően ismerős alakjai és motívumai persze nemcsak az iskolához vagy a kórushoz köthetők, hanem a gyermekvédelmi és rendvédelmi szereplők által átélhetjük, ahogy az állam kéretlenül is szabályozza mindenkinek az életét, és mindenhol jelen van. Ennek érzékletes megmutatkozása az is, ahogy az előadásban nagy létszámban, szervezetten mozgó színitanodások áramló embertömeget alkotnak, és lehet velük szembe igyekezni ütközve, el-elakadva. Soltész Bözse De ez a félárva kilencéves, fiúsan eleven és vagány lány ebben az előadásban nem holmi szimbólum, hanem igazi ember – talán nem is kellene megfejtenem, hiszen ahányan néztük, annyifélét jelentett az, hogy Pippi folytonos játékának szabadságában egyszercsak megjelenik a (tán halott) anyja, hiányként és képtelen realitásként is. Soltész Bözse vitális és kidolgozott alakítása még egy ekkora zenés-táncos nagyszínpadi formában is annyira személyes, hogy erkélytávolságból is megszállt a menni vagy maradni szomorúsága. Proics Lilla (Színházi Kritikusok Céhe) Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi (Pesti Magyar Színház) Zenéjét szerezte: Georg Liedel Fordító: Tótfalusi István Szereplők: Soltész Bözse, Móga Piroska, Ágoston Péter, Dániel Vali, Benkő Nóra, Pavletits Béla, Szatmári Attila, Kós Mátyás a. n., Fillár István Díszlet-jelmez: Zeke Edit Dramaturg: Kárpáti Péter Rendező: Novák Eszter Pesti Magyar Színház, 2017, március 9., 550 néző Fotók: Hámori Zsófia
Tavaly ünnepelte 75. születésnapját az Andersen-díjas svéd szerző, Astrid Lindgren kitalált karaktere, Harisnyás Pippi, aki felbukkanása óta gyermekek millióinak arcára csalt már mosolyt rakoncátlanságával, elevenségével és szerethetőségével. Lindgren 1945-ben jelentette meg első Harisnyás Pippi -regényét, amelyet a későbbiekben két folytatás, valamint néhány képeskönyv követett. A trilógiát azóta már közel száz nyelvre lefordították és számos adaptáció készült belőle: láthattuk mozifilmekben, tévéfilmben, sorozatban, hallhattuk rádiójátékban és természetesen nem maradhatott ki a színházi feldolgozás sem (még balett is készült belőle! ), így generációk ismerték meg a vörös copfos, szeplős, felemás harisnyát és a méreténél jóval nagyobb cipőt viselő lányt. A teljes nevén Harisnyás Pippilotta Citadella Intarzia Majolika Ingaórának hívott karakter a magyar családok számára sem ismeretlen, hiszen mindhárom kötet és két képeskönyv is megjelent az anyanyelvünkön. Pippi meghonosításáért sokat tett a Pesti Magyar Színház is, amely a mű megjelenésének hetvenedik évfordulójakor, 2015-ben bemutatott egy zenés játékot belőle a József Attila-díjas és sajnálatosan 2020-ban elhunyt Tótfalusi István fordítása alapján (aki többek között olyan világhírű szerzők legendás művein dolgozott pályafutása során, mint J. R. Tolkien, A.
Nem jár iskolába, de úgy vág az esze, mint a legjobb svéd acélból készült bicska, és nincs az a fricska, amitől elrettenne, ha igazságtalanságot lát. Már csak azért sem, mert ő a világ legerősebb lánya, aki fél kézzel képes felemelni a lovát. Bár Pippi történetét 2018-ig 76 nyelvre fordították le, és 2 ország kivételével világszerte ő a legkedveltebb Astrid Lindgren figura, indulása nem volt zökkenőmentes. Miután történetét egy baleset utáni lábadozás idején a szerző kéziratba foglalta, a kiadó elutasította, mivel szerintük Pippi figurája rossz példát mutat a gyerekeknek. Harisnyás Pippit sokan vádolták azzal, hogy túlzottan feminista, emellett anarchista, és hogy Lindgren kimondottan nézeteinek alátámasztására találta ki. Bár a szerző valóban komoly munkát végzett élete során a gyerekek és az állatok jogainak érvényesítéséért – Svédország egyik állatvédelmi törvényét, melyet a szerző 80. születésnapján fogadtak el, Lex Lindgrenként is emlegetik – módszerei békések, könyveinek célja pedig végig elsősorban a gyerekek szórakoztatása volt.