Szerénységét végig megőrizte, sosem vette készpénznek, hogy őt mindenki ismeri, még a Nemzeti Színház művészbüféjében is bemutatkozott: "Szeretném kifizetni a számlámat. Törőcsik Mari vagyok. " Bérczes László rendező szerint "mindannyiunk számára Mari a példa: embersége, nagyvonalúsága és a hétköznapokon felülemelkedő egyszerűsége és méltósága, azt remélem, megemel bennünket is". Bérczes fogja rendezni a Törőcsik Mari emlékestet a Nemzeti Színházban a járványhelyzet enyhülése után. Keleti Éva, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, aki színházi fotósként írta be magát a történelemkönyvekbe, és nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolatot is ápolt Törőcsikkel, arról mesélt, hogy nehézkésen indult a művésznő pályakezdése: "Felkerült vidékről, és úgy hozta a sors, hogy Fábri – Fábri Zoltán, a Körhinta rendezője (a szerk. ) – próbafelvételt csinált róla. Ez volt megírva, ez volt a sorsa. Iszonyú nehezen indult el a színpadon. Ha Major Tamás nem hisz annyira benne, és nem mondja azt Gellért Endrének, hogy verd ki belőle a Solvejg szerepét, és ha nem jó, akkor is el kell indítani ezt a kislányt a színpadon, talán nem is lesz ez a karrier.
Ezt a botot Törőcsik Mari férje, Maár Gyula filmrendező vásárolta. Törőcsik Marinak 2008-as súlyos betegsége után nyújtott támaszt. Azóta férjére emlékeztette. Törőcsik Mari botja Fix ára: 100. 000, - Ft
Kettőjük kapcsolata is megérne némi reflektorfényt, de erre nemigen jut tér ebben az előadásban. Sokat mosolyognak - Vasziljev nyilván egyértelműen ezt követelte tőlük: bejönni és mosolyogni -, némán is próbálnak eljátszani bizonyos helyzeteket, sikerül is, hátha valaki észreveszi. Ahogy a táncos kar szerepébe nyomott kaposvári színészekre is juthat néhány vizslató tekintet attól, aki nem és nem fárad a monotónia eszközével erőteljesen operáló előadástól. Már majdnem vége, amikor világossá lesz: itt a nagy színésznő birkózott a nagy rendezővel, művészi csatát láttunk. Törőcsik Mari mindent visz. Kaposvári Csiky Gergely Színház, november 17.
Munkássága viszont fennmarad az utókornak is, a jövő generációit is várja egy körre a körhinta. Borítókép: Eöri Szabó Zsolt Forrás: Nemzeti Színház, Színházonline, Fidelio,
A felsoroltakon kívül még sokan nyugszanak a Fiumei úti sírkertben és más temetőkben is azok közül, akiknek koporsóját szintén a Jókai – lepel borította. A magyar irodalmi élet kiemelkedő alakjai, mint Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád vagy Osváth Ernő mellett számos hírlapíró, lapszerkesztő is részesült ebben a megtiszteltetésben. Voltak köztük olyanok, akiknek a munkásságát életükben hivatalosan nem ismerték el, nem kaptak díjakat, a Jókai – lepel volt számukra az első kitüntetés, amelyben részesültek. Közülük való Krúdy Gyula is, aki nyomorban halt meg, de fejedelmeknek járó temetést kapott. 1927 és 1938 között szokássá vált a lepelre aranyszállal ráhímezni a búcsúztatottak neveit. Jókai utca étterem. A selyemtrikolór összesen nyolcvannégy újságíró nevét őrzi. Az 1910-ben elhunyt Mikszáth Kálmán utolsó fenn maradt kézirata egy ünnepi beszéd vázlata, amelyet a hírlapírók éves szabadságlakomáján készült elmondani. A sajtószabadságot ünneplő és megerősítő ceremónia, amelyet a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökeként nyitott volna meg, halála miatt abban az évben elmaradt.
1904. május 9-én Jókai Mórnak, a nemzet halottjának a koporsója egy nemzetiszínű selyemlepellel volt letakarva, amelyet a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete készíttetett az író temetésére. Az intézet ezt követően elhatározta, hogy elhunyt tagjainak koporsóját tisztelete jeléül az immár történeti nevezetességű lepellel fogja beborítani. A relikvia a jogutód, vagyis a Szövetség tulajdonában van, azonban hosszú évekkel ezelött, az akkori elnökség megőrzésre más intézmény gondjaira bízta. Jókai u 1 10. T öbb év szünet után, Somfai Péter elnökségi tagunk kezdeményezésére most a Nemzeti Emlékezet Múzeumának kiállításáról juthatott vissza a MÚOSZ székházába, ahol állandó helyet kapott az elnöki folyosón. Jókai Mór temetése után a leplet számos alkalommal használták, köztük Falk Miksa (1908), Mikszáth Kálmán (1910) és Ady Endre (1919) búcsúztatásakor, akiket mind a Fiumei úti sírkertben helyeztek örök nyugalomra – olvasható a Magyar Múzeumok című honlapon, ami a A Pulszky Társaság-Magyar Múzeumi Egyesület online magazinja.
Ezek, mint például az Építő Ipar megfelelő számai egészen biztosan megvannak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében. Amikor a tévé képernyőről meghirdetve a munkát, a jelentkezőkkel végigjártuk a belső kerületek házait, mindjárt a második akcióban a Belső-Terézváros házai kerültek sorra. Az ebből a gyűjtésből megszületett "Adalékok" könyvben ez áll: "…A lépcsőcsőház (…) mennyezetét Lotz Károly Fortunát ábrázoló freskója díszítette. Beázás következtében 1947-ben elpusztult, ma már csak a szegélyező relief látható…" Természetesen még az is lehet, hogy az, aki az információt begyűjtötte, személyesen nem látta a dolgot, csak leírta azt, amit ott hallott. Déry azt is mondta, hogy, ha van bármi esély a kép feltalálására, restaurálásának, avagy kiegészítésének megoldására, azt egy falkép-restaurátor tudná megmondani, aki főfoglalkozásban találkozik ilyesmivel. Jókai u 40. Fölhívtam a szakma egyik legkiválóbbját Wierdl Zsuzsannát és megadtam neki az Ön telefonszámát. Fog jelentkezni, s akkor eldönthetik, van-e még lehetőség a falkép helyreállítására.