Kőbányai Egyesített Bölcsödék 1108 BUDAPEST, Újhegyi Sétány 15-17 Adatforrás: KézenFogva Alapítvány és partnerei, Utolsó frissítés: 2015. máj. 21., 14:23 Vezető Göncziné Sárvári Gabriella Email
Olyanok jelentkezését várjuk, akik rendelkeznek … kérünk: •minimum 8 általános iskolai végzettség; •magyar állampolgárság; •büntetlen … Fizetés, és iskolai végzettségi elvárás a különböző … Fizetés (fix bér), Vendéglátós, Alapfokú végzettséggel, Beosztott, Konyhai kisegítő, szakács, felszolgáló - 4 napja - Mentés Élelmezésvezető Budapest, X. kerület Kőbányai Egyesített Bölcsődék …. Kőbányai Egyesített Bölcsődék Fizetések itt: Magyarország | Indeed.com. Napi étkezők létszámának összesítése, szakácsok, konyhai kisegítők irányítása. A konyha eszközeinek időszakonkénti …, igazolások: • Szakmai önéletrajz, motivációs levél, iskolai végzettséget igazoló bizonyítványok, oklevelek, nyilatkozat … - kb. 1 hónapja - Mentés Dietetikus élelmezésvezető Budapest, X. kerület Kőbányai Egyesített Bölcsődék … - Napi étkezők létszámának összesítése - Szakácsok, konyhai kisegítők irányítása - A konyha eszközeinek időszakonkénti …, igazolások: • Szakmai önéletrajz, motivációs levél, iskolai végzettséget igazoló bizonyítványok, oklevelek, nyilatkozat … - kb. 2 hónapja - Mentés Konyhai kisegítőt keresünk Budapest, XVII.
Minden csoportnak a gyermekek szükségletéhez igazított, folyamatos és rugalmas napirendje van, amely biztosítja a nyugodt gondozó-nevelő munka feltételeit, az aktivitás és az önállósodás lehetőségét. A bölcsődébe kerülő gyermekek beilleszkedését a "saját kisgyermekbnevelő" elv segíti. A gyermeket a saját kisgyermeknevelője szoktatja be és a bölcsődébe járás egész időtartama alatt ő a nevelője. A derűs, nyugodt légkör, a gyermekekre figyelő kisgyermeknevelői bánásmód lehetőséget ad arra, hogy a gyermek a fejlődéséhez szükséges sokféle változatos tevékenységet biztonságban végezze, napja derűs és boldog legyen. Az újonnan felvett gyermek a szülővel közösen ismerkedik a bölcsődével a beszoktatás folyamán. A beszoktatás fokozatosan a gyermek igényeihez alkalmazkodva történik. A szülő és az otthonról hozott játék megkönnyítheti ezt a folyamatot. A gyermek érdekében kiemelt fontosságú a család és a bölcsőde jó együttműködése. A szülőnek lehetősége van arra, hogy betekinthessen a mindennapi munkánkba.
"Kevesen tudják, milyen élvezet, mikor a rózsabimbó szelíden az ember kezébe hajtja a kis puha fejét, vagy amikor a hűvös szellőben az édes liliomok szabályosan erre-arra lengetik derekukat. Milyen élvezet, amikor a naptól melegített almát arcomhoz érinthetem. Soha el nem szalasztom a mindent átölelő szépséget. " 1968-ban, 88 évesen álmában érte a halál. Kérésére Washingtonba, hűséges segítői, Anne Sullivan és Polly Thomson földi maradványai mellé temették hamvait. Felhasznált irodalom: Helen Keller: Csöndes sötét világom – Egy siket-néma-vak leány önéletírása, Helen Keller: Szakadékból a fényre Fotók: Wikipédia Ajánljuk még: A MODERN KOR EGYIK ELSŐ CSODANŐJE: IDEJE MEGISMERNED HUGONNAI VILMÁT! "NEM VAGYUNK SZADO-MAZO TÁRSASÁG" – INTERJÚ BÓDIS ÉVA VISNYESZÉPLAKI FÜVESASSZONNYAL "ANYAKÉNT A HALÁL KÖZELÉBEN NEM OLYAN NAGY A MELLÉNY" – INTERJÚ A RÁK & ROLL ALAPÍTÓJÁVAL, FENYVESI ZSÓFIVAL
Látó, halló és beszélő emberként semmit nem tudunk a teljes némaságról és sötétségről, mégis Helen Kellernek úgy sikerül elkalauzolnia bennünket ebbe az ismeretlenbe, hogy egy parányit átérezhetjük, milyen az, amikor semmit nem látunk, semmit nem hallunk a körülöttünk lévő világból. Elképzelhetetlen számunkra, hogyan volt képes megtanulni írni, olvasni, beszélni az a kislány, aki tizenkilenc hónapos korában, egy betegség következtében elveszítette szeme világával együtt hallását is. Helen akaratereje, tudásvágya és makacssága vitte előre egy különleges, mások számára járatlan úton, hogy aztán tartalmas, értékes és varázslatos életet élhessen. "Bezárt engem a világ! " Helen 1880 nyarán született Alabama államban. Kortársainál jóval korábban kezdett beszélni, de tizenkilenc hónaposan, valószínűleg a skarlát és az agyhártyagyulladás következtében egyik napról a másikra megvakult és megsüketült. " Csak egyetlen énekes, virágos rövid tavasz, csak egyetlen rózsával s gyümölccsel gazdag nyár, csak egyetlen aranyos és bíboros ősz kedves sugarai gyönyörködtették a kis vidám gyermeket! "
Annak ellenére, hogy nem látott, nem hallott, gyönyörű tájleírásai voltak, kifejezetten jól szemléltetve, mit érzékelt a világból tapintás, szaglás formájában. Az azért furcsa volt, ahogyan arról beszélt, hogy valamit először "látott" vagy "hallott" (pl. a lovak nyerítését, vagy a fegyverropogást). Nagyon örültem, hogy szüleivel és egészséges testvéreivel ilyen jó volt a kapcsolata. Az egész családja nagy szeretettel vette körül, de az iskolatársai, a szakemberek és ismeretlenek is támogatták, segítették őt. Megható volt, amikor azt írta, hogy szégyellnie kellene magát azért, mert néha eszébe jut, mennyi minden nem adathatott meg neki az életben, mert úgy érzi, hogy mások még kevesebbet kaptak, mint ő. Pedig ha belegondolunk, milyen sok mindentől megfosztotta őt a betegsége… A könyv nem egy regény, vagy összefüggő, kronológiai sorrendben megírt mű, inkább visszaemlékezés azokra az élményekre, amik meghatározóak voltak életében, amiket szívesen idézett fel, kifejezetten arra fókuszálva, ő hogyan élte meg ezeket.
Szülei ezért úgy döntöttek, hogy házi tanítót fogadnak mellé, hogy a hétéves kislány tudásvágyát csillapítani tudják, fölösleges energiáit ne hisztérikus sírásokba fojtsa, hanem környezete megismerésébe. Ekkor érkezett hozzá a bostoni vakok intézetéből Miss Anne Mansfield Sullivan, aki felnőtt koráig erősen látássérült volt, de később valamelyest mégis visszanyerte szeme világát. Jelenlétéről így ír Helen: "Életem első tizenkilenc hónapja alatt a tágas mezőkről, a fényességről, a fákról és virágokról olyan képet szereztem, amelyet az azután következő sötétség nem tudott egészen kitörölni. Ha egyszer láttuk, miénk a nap és mit a nap mutat. Rendre hozzászoktam a csendhez és sötétséghez, s sokszor elfeledtem, hogy még valaha másképpen is volt, amíg megérkezett ő, a tanítóm, aki fölszabadította lelkemet" – ekkor még egyikőjük sem sejtette, hogy ötven év barátság is összefűzi majd őket. Miss Sullivan is Helen kezébe rajzolta az adott szó betűit, és addig gyakoroltatta a kislánnyal ezeket a mozdulatokat, amíg tökéletesen nem ment.
Reggeltől estig sétáltak a természetben, és Anne igyekezett minden szót, minden jelzőt, minden összefüggést Helen tenyerébe rajzolni, aki valóságos szárnyakat kapott a különös módszernek hála: "Nem tudtam, hogy betűket jelölök, sőt arról sem volt fogalmam, hogy betűk léteznek. Csak úgy majom módjára mozgattam ujjaimat. A következő napokon már megtanultam egy csomó új szót, ezeket: tű, fő, ül, áll, megy, de még sok idő telt el, amíg megtanultam, hogy minden dolognak neve van. Minden, amint kezemmel érintettem, mozgott az élettől, s minden név után új gondolatom született. " "Már nem vagyok néma! " Amilyen gyorsan nőtt a tárgyismerete és szókincse, ugyanolyan arányban nőtt tudáskedve. A következő lépcsőfok az olvasás volt: minden szóhoz egy a papírlapon kidomborodó jel társult, így tanította Miss Sullivan a Brailles-írás alapjaira a kisiskolás korú lányt. Később Helen nemcsak angol, hanem német, francia, görög és latin műveket is rendszeresen olvasott. De a matematikával sem gyűlt meg a baja, bár ezt a tantárgyat nem kedvelte.
16 évesen felvételt nyert egy leányiskolában, majd 20 évesen a Radcliffe Főiskolára. Mark Twain megismerte Helent és történetét, és annyira csodálta a teljesítményét, hogy bemutatta őt egy olajmágnásnak, aki anyagilag támogatta a lányt a további tanulmányaiban. 1904-ben, 24 évesen Helen magna cum laude kitüntetéssel diplomázott bölcsészként. Ezzel ő lett az első siket és vak diák, aki főiskolai diplomát szerzett. Helen és német juhásza (Fotó: Getty Images) Helen a tanulmányai befejezése után is elválaszthatatlan maradt Sullivantől, aki közben férjhez ment, és megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt felvenni maguk mellé egy fiatal házvezetőnőt. A szóban forgó Polly Thompson később állandó társa lett Helennek. Olyannyira, hogy amikor Sullivan 1936-ban meghalt, Helen és Polly összeköltöztek, és beutazták a világot adománygyűjtés céljából a siket és vak emberek javára. Polly 1960-ban meghalt, Helent ezután hátralévő életében Winnie Corbally kísérte. Világhírű író lett, és kiállt a nők jogaiért Helen világhírű íróvá és szónokká vált az évek során.
Gyógypedagógusként épp ideje volt elolvasni ennek a kivételes nőnek az önéletrajzát. Láttam a róla készült filmet is (Miracle Worker), ahol a színésznő elképesztően hiteles alakítással mutatta be (amiről Helen is írt a könyvben), mennyire frusztráló lehet, ha nem láthatjuk, és nem hallhatjuk, ami körülöttünk történik, ha szervi-működésbeli hiányosságok miatt nem tudjuk megértetni magunkat a környezetünkkel, mert nincs hozzá eszközünk. Helen számára Anne Sullivan jelentette ezt az eszközt. Miss Sullivan nem akármilyen feladatra vállalkozott: meg akarta ismertetni a világot Helennel, konkrét tapasztalás útján. Ki akarta nyitni előtte a tudás, az ismeretek birodalmának ajtaját, önállóságát erősítve képessé tenni őt arra, hogy magáról gondoskodjon, hogy szórakozzon, élvezze az életet. Gyakorlatilag ennek szentelte egész életét. Nélküle Helen nem jutott volna el a felsőoktatásba. Kevés ilyen önfeláldozó, nemes lélek van a világon. Helenben a jó felfogóképesség mellé erős tudásvágy és hatalmas kíváncsiság is társult, így Miss Sullivan és a későbbi tanárainak kezei alatt gyorsan fejlődött.