A fényképek gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások… Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg. (Rozgonyi 27. Az elemi iskola épülete 1939-ben) (A Rozgonyi utca 25. 1942-ben) (A Rozgonyi utca 25. 1912-ben) (A Rozgonyi utca 14. 1900-ban) (A Rozgonyi utca 1933-ban) (Május 1. Május 1 felvonulás. felvonulás 1961-ben) (1961. május elseje a Rozgonyi utcában) (Iskolai ünnepség 1954-ben) (Úttörő avatás 1975-ben) (Úttörő avatás 1985-ben) (A Rozgonyi utca az 1970-es években)
"Tűznél vörösebben, vérnél pirosabban, a szabadságok tavaszának minden gerjedelmével égve közelít, sőt már itt is van: a nagy május! A magyar szovjetköztársaság boldog proletárjainak dolgos keze vörös ünneplőbe öltözteti Budapestet. A burzsoázia meghódított kővárain, a hatalmas bérpalotákon csintalan szellő ráncigálja a vörös drapériát, mintha csak a házak idegenkednének a szokatlan új köntös ellen. Na de kezdik megszokni s engedelmesen tűrni a vörös egyenruhát " – harsogta Az Est 1919-es vezércikkében az első "szabad" május elsejéről, amelyet még 44 másik követett 1946-tól 1989-ig. Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Május 1-jei felvonulás. Képes ünnepi utazás következik a megállt időben. 1919: Bár a Hősök tere Milleniumi emlékműve nem éppen bérpalota, készségesen megadta magát a vörös drapériának. A Ferenciek terénél szögletes diadalívet állítottak fel a szovjetköztársaság ünneplésére, a Margit híd szigeti lejáróját is vörösbe burkoltátó: Fortepan/Marics Zoltán A "szovjetköztársaság boldog proletárjai" megtöltötték a Kodály köröndöt. A részt vevő "munkások és munkásnők" száma a Népszava szerint elérte a tó: Fortepan/Marics ZoltánDe ez még mindig csak főpróba volt ahhoz képest, ami Magyarországon 1945-ben, majd szervezettebben 1946-tól folytatódott: a Szovjetunióban már 1927-ben meghonosított, központi irányítás alá vont ünneplésnek már szerves részei voltak a több százezres felvonulások, a szocialista gazdaság és társadalom vívmányainak látványos díszszemléi, ahol a kezdetben katonás rendben vonultatott nép találkozhatott a párt vezetőivel is, majd a közparkokban mulathatott sör-virslivel.
Készülnek a Lenin és Sztálin képek. Földgömb készítése; egy békegalamb. Az Autótaxi vállalat épülete feldíszítve (külső). Az épületeken zászlók, Rákosi képek. Egy felirat: "Éljen a magyar dolgozók pártja". Az egyik épület falán Kossuth, Rákosi, Lenin és Sztálin lépek, valamint a "kalapácsos ember". Kintornás az utcán. A 67-es villamos feldíszítve. Emberek egy MATEOSZ teherautón. Zászlókkal, képekkel, vörös csillaggal indulnak felvonulásra a Ganz gyár dolgozói. Néptáncosok a menetben. Felvonulás a Szabadság téri szovjet emlékmű előtt. A Falujárók transzparense, és Nagy Imre portré. A menet a Szabadság hídon halad keresztül. Asszonyok népviseletben. Az MKP jelvénye. Virágkoszorú közepén Rákosi képe, körben Vörös Csepel felirat. A MOGÜRT díszes teherautója, rajta egy motorkerékpár. A MÁVAG, Józsefváros, és az V. kerület felvonulói. Egészségügyiek, a Belügyminisztérium és a Honvédelmi minisztérium dolgozói, postások egyenruhában. A VII. kerület dolgozói, elől úttörők haladnak. A Vígszínház, és az Egyetemi nyomda dolgozói.
Ez a könyv alapján vitték filmre A bárányok hallgatnak című művet. Ez a film a bizonyíték arra, hogy nem kell egy filmben csillogás, pénz vagy elmaszkírozott figurák, mert igenis egy ilyen figurával, mint Dr. Hannibal Lecter és egy ilyen színésszel, mint Sir Anthony Hopkins teljes mértékben lehet hatni a nézőkre, meg lehet borzongatni a közönséget. Olyan kisugárzás árad Hopkins-ból ami önmagában is elég lett volna a film sikeréhez. Az elme brillírozása és a pszichológia, amivel a doktor olyan könnyen ki tudja elemezni a főhősnőt, megdöbbenti a nézőt, de ugyanakkor pont ettől lesz annyira élvezetes ez a film. A nőzőt sokkal jobban az érdekli, hogy mi megy végbe a főszereplők lelkében, mintsem a belek és a vér, a feltrancsírozott tetemek látványa. A történet szerint Dr. Hannibal Lecter egy kannibál sorozatgyilkos, aki ráadásul egy igen tanult pszichiáter is. Egy elmegyógyintézet olyan részén tartják fogva, ahol az igen kegyetlen gyilkosoknak van fenntartva hely. Ide küldik Clarise Starlingot, aki az FBI Akadémián tanul.
Érdekes megfigyelni, hogy egyszer sem látjuk a film fő bűnözőjét, Buffalo Billt gyilkolni, viszont amikor megpillantjuk a folyóból kihalászott és általa megcsonkított holttestet, el tudjuk képzelni, milyen állatias ösztönök munkálkodtak abban az őrültben. Igaz, a holttestek funkciója ebben a filmben nem feltétlenül az, hogy megijesszék a nézőt, tekintve, hogy nem mutatnak semmilyen ténylegesen visszataszító, egykoron emberre hasonlító húskupacot. A tetemek sokkal inkább a pszichopaták személyiségéről (ebben az esetben Bufallo Bill személyiségéről) árulkodnak, mind a nyomozónő, mind a néző számára részleteket árulnak el az elkövetőről. A gyilkolások hátterében egyfajta "művészi" tevékenységet fedezhetünk fel, legyen az Bill vagy Lecter keze munkája. Alapjában véve nyomozóthrillerről, illetve pszichothrillerről beszélhetünk, ám Buffalo Bill inkább a nyolcvanas évekre jellemző slasherre emlékezteti a nézőt. A képi világ sötét, mely szintén a slasher jellemzője volt, de a sok esős, éjszaka játszódó jelenet, és maga a bűnügyi szál pedig a film-noir jellemzője, bár még így is távol áll ettől a műfajtól, csak egyes eszközeit alkalmazzák egy-két jelenetben.
Végül így került Jodie Foster és Anthony Hopkins az újonc FBI-ügynöknő és az éles elméjű kannibál szerepébe. A film ugyan bővelkedik erőszakos jelenetekben, és nem rest brutális, sem groteszk elemeket használni, mégsem a fizikai, hanem a lelki terror gyakorol igazi nyomást a nézőre. Egy lassú, de annál érdekfeszítőbb "kapcsolat" kialakulását nézhetjük végig Dr. Hannibal Lecter és Clarice Starling között. A hírhedt és közveszélyes pszichiáter, pszichológiai értelemben vonja uralma alá a nőt, aki egy idő után már az érzelemmentesség jeleit mutatja ki, köszönhetően a visszafogott, de végérvényesen hatásos lelki terrornak. Ez az a film, amelyben a sorozatgyilkosnak már nincs szüksége arra, hogy fizikailag is demonstrálja erejét, vagy egyáltalán szabadon mozoghasson ahhoz, hogy félelmet keltsen a nézőben és főként saját áldozatában. Ez a film egyike azon műveknek, melyek lefektették a nyomozóthriller és a pszichothriller műfaját azzal, hogy mentális horrort is alkalmazott, mely nem főként a képi világ érdeme, sokkal inkább a párbeszédek és a doktor lelkiállapotát bemutató jeleneteké, melyek elgondolkodtatják a nézőt afelől, hogy egy ilyen helyzetben ő mit cselekedne.
Ám a dolog nem ilyen egyszerű: Dr. Lecter nem csak őrült, de hihetetlenül intelligens is, így Clarice-nek nincs könnyű dolga.