Fiala János sokáig megosztó és egyben megkerülhetetlen alakja volt a magyar médiának.
Íróként, újságíróként, rádiósként hosszú évek óta elemzi az ország helyzetét, eseményeit, a napokban Az utolsó esély címmel megjelent könyvében azonban magáról, múltjáról, családjáról vall. A kötetben hosszú bekezdéseket szentel például annak, hogy édesanyja állandó elégedetlensége az egész életére rányomta bélyegét. Fiala János - Pótkulcs (életrajz) - antikvár könyv. – A múltamat végigkísérte az az állandó bizonyítási vágy, hogy szerettem volna megfelelni az édesanyám elvárásainak, azon keresztül pedig mindenki másnak is. Eleinte minden erőmmel azon voltam, hogy ezeknek eleget tegyek, aztán ez később átfordult egyféle lázadásba. Rendkívül nyomasztó volt, hogy sosem voltam számára elég erős, jó illatú, vagy hogy gyakran leszidott olyan dolgokért, amikért mások dicséretet kaptak – mesélte a Borsnak az Alexandra Kiadónál megjelent új könyve kapcsán Fiala János. A sajátos stílusú műsorvezető szülei ma már sajnos nem élnek, földi maradványaiknak azonban a mai napig nem talált méltó helyet.Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből! Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre! Feliratkozom
nemzeti […] nyalóka Alexandra Kiadó, 2011.
Téged gyászol. " (részlet a könyvből)
A durva borítójú könyv 90%-ban a szerző személyiségéről szól, és a nagy kérdés, hogy érdekes-e Fiala annyira, hogy egy egész könyvet elolvassunk róla. Ismert rádiós műsorvezető, értékes szakmai teljesítményt tett le az asztalra, megérdemli a figyelmet – ami viszont a könyvéből kiderül róla, az inkább szánalmas, mint figyelemre méltó. Fiala jános életrajz zrínyi miklósról. A könyv önálló fejezetekből áll, amelyek mindegyike hasonlóan épül fel: Fiala gyerekkorával kezdődik, a kamaszkorával folytatódik és a rádiózással ér véget. Nagyszerű írói bravúr lett volna, ha úgy tudná ezt az ívet kb. harminc alkalommal bejárni, hogy közben egyszer sem ismétli önmagát, és a felnőttkorával kapcsolatban ez sikerült is, a rádiózásról bőven elegendő története van ehhez. A gyerekkori élményeit viszont többször is elismétli ugyanúgy – valaki észrevehette volna a könyv kiadása előtt, hogy pontosan hatszor magyarázta el, miért nem lett Ranschburg Jenő a pszichológusa… A gyerekkori élményei sok-sok átismétlésének az az eredménye viszont biztosan megvan, hogy pszichológus bevonása nélkül is megérthetjük Fiala felnőttkori kudarcainak az okát.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Bogics keményen szólt:, — vénasszony vagy? Es még te mondod a kapitánynak, hogy rémlátő? Egy kis betegségből ekkora bajt eszelsz ki? — Es szidta Lászlőt. A legidősebb lovász odalovagolt László mellé. — Kérlek, uram, hogy szólj, ha elbocsátasz bennünket, mivel kapitány urunk úgy mondotta, addig kisérjünk benneteket, amig ama bejáró közelébe nem érünk, mely udvarházatokba vezet. Aztán siessünk haza. —jól van, Imre, majd szólunk — mondta Bogics, aki látta Lászlón, hogy legszívesebben hazaküldte volna az embereket. A nap ekkor már lehajolt a bérekre, és lángoló arcát megfürdette a vizek hűvösségében. Alkonyodott. PDF LETÖLTÉS Konyv: A hercegno lova. A láp zengő muzsikája felharsant. Elkiáltották az esti köszöntőt minden madarak, és a kócsagok is alvóra szálltak messze nyugaton, mint hópelyhek a nád nyugodt, zöld világában. Es amint leszállt a nap, a tocsogókből párák és árnyékok születtek. A világosság pedig ijedten loholt a nap után. — Sötét lesz, mire hazaérünk — mondta Bogics. — Csak jókorra érkezzünk — dörmögött László. Bogics fejét csóválta.
/iro nem nxlanakndnzk
Nem véletlen, hogy a lírai én a mesebeli, épp csatába készülő, "tökéletlen stratégiájú" királyhoz érkezik. Mit országol, ki ez a király? Apakép, istenkép – amely a belső tartományt uralja vagy uralta? A múlt idő születőben van. Átalakulóban az azelőtthöz képest. Állapotjelentések a versek, melyekből azt tudjuk meg, hol tart az átalakulás lelki folyamata, az igazi felnőtté válás egy apátlan és istentelen világban. Fekete istván lovah. És kivel, illetve ki nélkül? Nővel, gyerekkel, családdal, hazával? Mindegyikkel és egyikkel se. Benne lenni a történetben, ugyanakkor kívül is, mint rendesen. Ez az ország valamikor sokat ígért; nem is mint ország, hanem mint család vette körül az egyik vers beszélőjét, aki 1961-ben született katolikus családban. Miért van ennek jelentősége? Mert akkoriban, a kettős nevelést adó korszakban valami olyasmit szívott magába, ami tartást és erőt adott a továbbiakhoz. A család ugyan burokba vonta, ám a valóságtól mégsem zárta el: a nyíló értelmű kamasz otthon is tapasztalhatta az ellentmondásokat: "Az ostobákkal pedig úgy kell bánni, / hogy felnősz velük, és nem gondolod, / hogy ostobák, mert csak egy család van, / szereted őket és simogatod" ( Lecke, 22).
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18