A gondnok köteles évente rendszeres számadást, vagy beszámolót adni, munkája végeztével pedig végszámadást benyújtani. Jogi tanácsok demens betegek hozzátartozóinak II. rész. 24 órás szolgálat Alzheimeres beteg a családban. Amennyiben a demenciában szenvedő beteg ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan teljes mértékben hiányzik, vagy tartósan, ill. időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent – abban az esetben a beteg hozzátartozói nyújthatnak be keresetlevelet gondnokság alá helyezés céljából a beteg lakhelye szerint illetékes bírósághoz. A bírósági kereset benyújtására jogosult a beteg: házastársa, bejegyzett élettársa, egyeneságbeli rokona (gyermeke, unokája, szülő, nagyszülő), testvére Ha a beteg huzamosabb időn át bentlakásos szociális intézményben vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben tartózkodik, akkor ennek az intézet elhelyezkedése szerint illetékes bírósághoz kell fordulni. Nagy könnyebbség, hogy a perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül teljes költségmentesség illeti meg. A kereset megindítását az illetékes gyámhivatalnál kezdeményezheti: a beteg bármilyen hozzátartozója bárki, aki a gondnok kirendelés szükségességét észleli, akár hivatalból.
Az Alzheimer-kór alapos ismerete fontos feltétele annak, hogy a hozzátartozók megfelelő ápolásban részesíthessék beteg családtagjukat. Ez nagy segítséget jelent, amikor a beteg személyisége megváltozik, elkerülhetők a megterhelő helyzetek és a konfliktusok. Az Alzheimer-kór diagnosztizálásában is fontos szerepet játszanak a hozzátartozók és a közeli barátok. Ők olykor hamarabb észreveszik a betegség korai jeleit, mint maga a beteg. Az Alzheimer-kór korai felismerése kulcsfontosságú, mivel az időben megkezdett kezeléssel a betegség lefolyása lassítható már a korai stádiumban. Az alábbi tünetekre érdemes odafigyelni: •Feledékenység: a betegnek nem jutnak eszébe személyek, dolgok, tárgyak nevei. •Fogalmazási nehézségek, szórakozottság. •A hozzátartozó nem találja a megfelelő szavakat, és gyakran olyan töltelékszavakat helyettesít mondanivalójába, mint például a "dolog" kifejezés. •Tájékozódási zavarok: a beteg nem ismeri ki magát a megszokott környezetben, eltéved a saját lakásában. Demens Betegek Gondnokság Alá Helyezése. •Hangulatingadozás: a páciens haragot érez ok nélkül, vagy depresszív hangulat jellemzi.
Inkontinenciatermékek és demencia Egy demens beteg nem feltétlenül érti meg azt, hogy miért kell mást is hordania a rendes ruháján és fehérneműjén kívül. Az állapotától függően Önnek alaposan el kell magyaráznia a gondozott személy számára, hogy miért szeretné, ha inkontinenciabetétet vagy pelenkanadrágot viselne. Hogy ne vegye a szívére, próbálja meg, hogy az inkontinenciatermékekre történő váltást beilleszti a napi rutinjába. Az inkontinenciatermékek használata mellett érdemes az ágyra, a székekre és más bútordarabokra is védőhuzatot tenni. Így egyszerűbb a napi takarítás, és könnyebben tartható frissen és tisztán a környezet. Demenciára utaló panaszokat észlel? Mutatjuk, kihez kell fordulnia. Ha többre kíváncsi, nézzen körül a TENA inkontinenciatermékei és higiéniai kiegészítői között. Így lesz könnyebb az átöltözés Ha valaki inkontinenssé válik, a megszokottnál gyakrabban kell átöltöznie. Ha azonban egyúttal demens is, a feladat különösen nagy nehézséget jelent számára, és plusz segítséget igényel. Hogy Önnek és szeretteinek is egyszerűbb legyen, a gondozott személyt öltöztesse könnyen levehető ruhákba.
Noha a testápolásban való segítség hamar rutinfeladattá válhat... A demenciák kezelése... Demencia esetén összetett problémáról van szó, így a kivizsgálás, majd a kezelés is összetett feladat.
Vonjunk be más hozzátartozót, a beteg régi barátait is: van, aki a bevásárlást intézheti el, más a főzést veheti át, megint más egy-két órára átveheti a beteg felügyeletét, a vele való foglalkozást. Vezessünk listát a teendőkről és arról, hogy ki milyen feladatot tud átvállalni akár esetenként, akár rendszeresen. Így elkerülhető, hogy a gondozó rokkanjon bele a felelősségbe és a vállalt teherbe. Fogadjuk el, hogy a mi szükségleteink is fontosak, és hogy nem "rossz gyermek" vagy "hálátlan feleség" az, aki az otthoni ellátás helyett intézményi segítséget kér, ha az ápolás foka elérte a gondozó pszichés tűrő és fizikai teljesítőképességét; vagy a beteg ön és közveszélyessé vált. A demenciában szenvedő emberek gyakran teljesen elveszítik személyiségüket Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Felix Kästle Elengedni az ő érdekében is A pszichológusok, a gondozót segítő szakemberek kifejezetten fontosnak tartják, hogy az utolsó stádiumban lévő alzheimeres beteget az addig őt ellátó közvetlen hozzátartozója képes legyen bűntudat nélkül "elengedni", hiszen ilyenkor már olyan mértékű szaksegítségre lehet szükség, ami otthon nem valósítható meg.
Ha a gyámhivatal értesült a gondnokság alá helyezés szükségességéről felhívja a bírósági eljárás indítására jogosult közeli hozzátartozókat, hogy 60 napon belül indítsák el a bíróságnál az eljárást, amennyiben ezt a hozzátartozók nem teszik meg, a gyámhivatal indítja meg a pert. (Perindításra jogosult még az ügyész is. ) Amennyiben a beteg vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhivatal a vagyonra zárlatot rendel el és ezzel egyidejűleg zárgondnokot rendel ki. Kivételes esetben ideiglenes gondnokot is kirendelhet a gyámhatóság, ha úgy véli, hogy a beteg érdekeit ez képviseli a legjobban. A keresetlevél benyújtásához elsősorban egy szakorvosi vélemény csatolása szükséges, amivel alátámasztható a beteg állapota és annak szükségessége, hogy a cselekvőképességét korlátozni, vagy kizárni kell. A bíróság elrendeli az alperes beteg igazságügyi elme-orvosszakértővel történő megvizsgálását, illetve a beteget magát személyesen meghallgatja (ettől csak kivételes esetben tekinthet el).
Az intézet a megoldás, ám a "kapcsolattartás" a beteggel folytatódik! Még akkor is, ha az illető már nem ismeri meg a gyermekeit, barátait. A törődésnek, a szeretet kifejezésének a szellemi leépülésben érintett személy élete utolsó pillanatáig kell tartania. A cikk megjelenését támogatta a Magyar Telekom Nyrt.
Ma éjszaka azonban megszólalt. A földi aszszony, az enyém, jeges pólyái kőzött gyötrődvén párnái parazsán, ahogy az orvosságért nyúltam, az ijedt ember kapkodásával leütöttem az égi aszszonyt a polcról. Mintha sikoltott volna, amikor az éjjeliszekrény kövéhez ütődött és darabokra tört, – mert íme húsz év multán derült ki, hogy a Máriácska nem is márvány volt, hanem gipsz. Az én anyukám a legszebb a világon. Ahogy nézegetem a cserepeit, úgy érzem, mintha embert öltem volna és befelé folyó könynyekkel barkácsolom neki a fejfát.
A gyermek mosolygott és csókokat dobált, a szülők boldogok voltak, az ucca ujongott s mire leszállt az est, a gyerek haldoklott a természet ellenére rátapasztott aranybőrben, amely pórusait elzárta a levegőtől. Ezt a történetet ajánlanám én figyelmébe mindenkinek, akinek kedvére vannak a gyerekek a nyilvános szereplés aranypólyáiban. Különben tudok én ennél hitelesebb történetet is, innen hazulról valót. Az én kislányomnak az a fátum jutott, hogy már a bölcsőjében téma-gyerek legyen. Az életének ezen a korszakán minden baj nélkül átesett, hiszen még olvasni meg nem tanult, nem tudott róla, hogy ő az apja írásainak a szenvedő alanya versben és prózában. Mindig nagyon csacsija családfő voltam és minden családi titkunkat kifecsegtem az újságban, de az mind nem dúlta fői annyira a családi tűzhelyet, mint a Panka első fehérruhás kislánysága. Lujza, a jó feleség – Wikiforrás. Pedig az nem is jubileum volt, csak iskolai ünnep. De borzasztó nagy iskolai ünnep, mert még a II. B-ből is ott volt rajta a néni. Nyolcsoros verset két hétig tanultunk.
De most már mindig arra kell gondolnom, hogy megrontom én annak az ártatlan kis léleknek egy-két hetét a rigmusba szedett babérral, borostyánnal, meg egyéb klasszikus zöldséggel, aminek hírét se hallotta soha. Máriácska a sakalóban – Wikiforrás. Menne hancúrozni a zöld gyepre, szeretne főzőcskét játszani a babáival, heverne az eperfa alatt, elbambulna a ringó ágak fölött suhanó felhőkön s talán, mikor anyu egész biztosan nem néz oda, még az ujjacskáját is a szájába kapná, – de neki tanulni kell, még pedig azt kell tanulni, hogy »kis gyermekajkról hála zeng feléd, nagy férfiú« és hogy »hazánk befényli glóriás fejed«. Mármint a tűzoltófőparancsnok bácsi, vagy a dohánygyárigazgató bácsi feje. De hát mi köze egy ilyen buksi kis fitty-firittynek azokhoz a derék öreg kopasz fejekhez és áldásdús tevékenységükhöz és miért kelljen neki kiállni a bácsik és nénik elé és ott addig kárálni, míg bele nem sül és ríva nem fakad, vagy végig nem hadarja a botokud szavakat, mint egy kis fehér kakadu, aki egy igét se ért abból, amit mond? Nem, én ilyen gonosz cselekedetben nem leszek részes és ha én csinálnám a törvényt, én megtiltanám ezt a heródeskedést.
– Csak aludd ki magad jól, mert máskép megakadsz a versmondásban. Persze ez olyan okos biztatás volt, hogy az utolsó álompillangót is kiverte a gyerek szeméből. Kis életének talán ez volt az első töprengése: mi lesz abból, ha ő nem tudja elmondani a verset? Mikor megint megszólalt, akkor már tele volt a hangja könnyel: – Apu! A felelet ezúttal abszolút rövid volt: – Na?! – Nincs még félhét? – Nincs. Még csak félnégy. Kis ideig csönd. Aztán újra kezdődik: – A jó Isten áldjon meg, kislányom, mi lelt már megint? – Szeretném megpróbálni, hogy tudom-e a verset. Hát mit tehessen ilyenkor az ember? Dal a fehérruhás kislányról – Wikiforrás. Fölcsavarja a villanyt, fölül az ágyban anyával együtt és hajnali négy órakor dühös áhítattal hallgatja a gyermekét, aki fölállva a nyoszolyáján, hálóingben verset mond a bociról, aki nem akarja megenni a sós kenyeret. No de aztán utána nagyon jót aludtunk. Olyan jót, hogy föl se ébredtünk nyolcig. Mire az iskolába értünk, akkorra a boci rég megette a sóskenyeret az egész publikummal együtt, beleértve a II.
És meghitten nézett ránk vissza ő is és márvány-szája nevetésre lágyult, mikor a gyerek szirom-kacsói elkapkodták előle a bordó-rózsákat, amikkel eltakartam lábai alatt a kigyót. És aztán jött az áll-a-Baba-áll-időszak és jött az első lépés, a happá-pá-apa-korszak és jött a sűrű bugyi-váltások és sarokbatérdeltetések fejezete, amiről ma mar csak a legszűkebb családi körben mérünk emlékezni. Akkor volt az, hogy szép fekete hajája volt apunak és sakaló -nak hívtuk a szoba sarkát és bli volt a neve a vizecskének és té a tejecskének. És akkor volt az, hogy amikor apu egyszer váratlanul benyitott a szobába, Panka ült a szőjeg -en és két gömbölyű térde közé szorítván, igen szigorú szavakkal piccspaccsolta a Máriacskát: – Piccs-paccs, Májjácska, majs a sakalóba, nem ségyelled magad, hogy nem tuds a bugyikára vigyázsni! Az én anyukám vers. Megriadtam egy kicsit, de láttam, hogy az istenanya mosolyog. És Máriácskának nagyon sokáig nem volt azután nyugta, táncolni is meg kellett neki tanulni és rántást kavarni is későbben és – ó, istenem, – kis porcellánbabákat szoptatni is.
Nehany bator kommentelo ilyenkor elkezdi mutogatni a szitava lott csecsemos kepeket, meg a videokat a szanaszet szakadt testekrol, civilek utcan valo kivegzeserol, amire persze jon a valaszt, hogy ez kamu, hollywoodbol van, nemisigaz, ukranokcsinaltak, oroszokabarataink. Nekem nehez elhinnem, hogy a tobbi nep is ennyire borzalmasan birka, legalabbis itt Europaban, mint a mienk. Eddig is volt nemi szegyenerzetem a nemzetisegem miatt, most aztan foleg. Az én anyukám fogalmazas. Ezt a sok hulyeseget olvasni meg szegyenteljesebb, mint ahogy Orban eget minket az egesz vilag elott. Hogy jutottunk ide?