Azok a grimaszok, az a vészjósló tekintet, azok a halk, mégis sokkoló mondatok… Doktor Hannibal Lecter a filmtörténet egyik legfajsúlyosabb karaktere, a Bárányok hallgatnak pedig minden idők egyik legizgalmasabb filmje. 1991-et írtunk, és Jodie Foster lubickolt a szerepében. FBI-ügynököt játszott kellő átéléssel, hitelesen. Övé volt az egyik főszerep, ám a néző mégis, újra meg újra egy másik fontos szereplőre fókuszált. Lecter-doktorra. 1991-et írtunk, és Anthony Hopkins 54 esztendős volt akkor. Mondhatni, felért a csúcsra. A csúcsok csúcsára, a Himalájánál is magasabbra. Pedig akkor már elismert színész volt, megszámlálhatatlan színházi és filmszereppel a háta mögött. Az ő élettörténete nagyjából akkor kezdődött, amikor 17 esztendős lett. A walesi Port Talbotban felnőtt fiatalember már gyerkőcként példaképet választott. S nem valamelyik brit futballistát vagy zenészt, hanem Richard Burtont. Nem véletlenül. Doktor Hannibal Lecterként. Anthony Hopkinst egyáltalán nem érdekli, van-e már unokája | nuus.hu. Kevés félelmetesebb karakter akadt a filmvásznon. A színészóriás is Port Talbot szülötte, így aztán Anthony barátunk előtt egyetlen kép lebegett, folytatni Burton művészetét.
Az Oscar-díjas színész 500 egyetemista előtt vallott őszintén alkoholproblémáiról és arról, milyen hatással volt ez a korai karrierjére. Sir Anthony Hopkins a Kaliforniai Egyetem 500 diákjának beszélt az alkohol elleni hosszan tartó küzdelméről, és arról, hogyan hatott ez a korai karrierjére. "Mert ez az, amit csinálsz a színházakban, iszol. Sir Anthony Hopkins alkoholproblémáiról vallott egyetemistáknak. Nagyon nehéz volt velem együtt dolgozni, mert általában másnapos voltam" – mondta a színész. Hozzátette, akkor, amikor ivott, undort érzett, és egyáltalán nem lehetett benne megbízni. Sir Anthony Hopkins alkoholproplémáiról vallott Forrás: Getty Images A változás akkor jött el az életében, amikor találkozott ez nővel az anonim alkoholistáktól, aki megkérdezte tőle, hogy miért nem bízik Istenben. Ezek után soha nem érzett késztetést arra, hogy igyon, soha nem esett vissza – írja a Mirror.
Mi sem tesszük. Még sok-sok remek filmet, Mr. Hopkins!
A 48 éves Abigail Rhiannedd Hopkins még a színész első házasságából született. Petronella Barkerrel 1966 és '72 közt tartott a kapcsolatuk, és egyetlen lányuk is a színpadot választotta. Abigail emellett énekel, dalokat ír és színész-coach is, de hogy gyermeke lenne, arról nincs adat. Már 2006-ban is azt nyilatkozta, hogy jó öt éve színét sem látta az apjának. Elhidegültünk egymástól. Talán évente egyszer-kétszer ha találkoztunk. Szomorú, de hozzászoktam a helyzethez. Az alkohol-problémákkal és depresszióval küzdő sztár apa már a lánya kétéves korában gyakorlatilag kilépett az életéből, teszi hozzá a Yahoo.
S magasról tett a polgári életstílus szabályaira. Első jelentős filmszerepe az Oroszlánszívű Richárd volt, abban a gyönyörűséges kosztümös filmben az Oroszlán télen című nagyszabású produkcióban együtt játszhatott Katharine Hepburnnel és Peter O' Toole-val. Aztán a hetvenes évek elején meghatározó élményben volt része. Először járt Los Angelesben és valósággal megbabonázta a hely szelleme és ragyogása. Ott élt jó ideig és sajnos fokozta a piálást. Olyannyira, hogy a végén kénytelen volt alkohol-elvonókúrán részt venni. Közben megnősült és nagyjából tíz évig élt Los Angelesben, az Angyalok városában, ahol természetesen filmezett folyamatosan. A rendezők, akik vele dolgoztak rajongásig szerették, bármilyen szerepet is osztottak rá. Hol lelkes fiatal orvost játszott, például az Elefántemberben, hol zsarnokoskodó hajóskapitányt a Bountyban, Az apa című film főszerepéért ismét Oscar-díjat kapott. A kilencvenes években már amerikai produkciókban is játszott, a Félelem óráiban például Mickey Rourke-val, ám az igazi áttörést a klasszikus világhírt a Bárányok hallgatnak hozta el a számára.
- Ez disznóság – csattant fel szenvedélyesen a lány. – A déli féltekén senki nem dobott le semmiféle bombát, se hidrogénbombát, se kobaltbombát, se bármilyen más bombát. Semmi közünk az egészhez. Miért kell meghalnunk azért, mert tőlünk kilenc-tízezer mérföldre egyesek háborúzni akarnak? Mocskos disznóság! AZ UTOLSÓ PART Nevil Shute klasszikusnak számító regénye megrendítő történet öt emberről, akik olyan világban élnek, amelyet pusztulásra ítélt a radioaktív sugárzás. A szerző felejthetetlenül ábrázolja azoknak az egyszerű embereknek az érzéseit és csöndes hősiességét, akik rendkívüli körülmények közé kerülnek – az emberiség teljes pusztulásával kell szembenézniük.
Kezdőlap Könyv Szórakoztató irodalom Az utolsó part 590 Ft Elfogyott Kiadó Háttér Kiadás éve 1991 Író Nevil Shute Állapot Jó állapotú Cikkszám: 25147 Kategóriák: Könyv, Szórakoztató irodalom Leírás Vélemények (0) Puha fedelű, jó állapotban. Értékelések Még nincsenek értékelések. Csak bejelentkezett és a terméket már megvásárolt felhasználók írhatnak véleményt. Kapcsolódó Termékek A németalföldi rajzművészet két évszázada 1800 Ft Kosárba teszem Könyv, Művészet Ki hitta volna… – Különleges foglalkozások 450 Ft Kosárba teszem Gyermek és ifjúsági könyvek, Könyv Régi tárgyak vonzásában 790 Ft Kosárba teszem Ismeretterjesztő könyvek, Könyv Akció! Gyermekeink gondozása, nevelése 400 Ft Kosárba teszem Akciók, Egészség, életmód, sport, Könyv
Balogh Gyula: Az utolsó párttitkár (dedikált példány) (Concord Media Jelen, 2012) - És egyéb történetek Szerkesztő Kiadó: Concord Media Jelen Kiadás helye: Arad-Budapest Kiadás éve: 2012 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 165 oldal Sorozatcím: Irodalmi Jelen Könyvek Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 12 cm ISBN: 978-973-7652-46-1 Megjegyzés: Az egyik szerző, Kocsis Csaba által dedikált példány. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Három szerző - azonos korosztályba tartozó barát - különös vállalkozása volt egykoron évente közreadni egy közös novelláskötetet. És lőn - a mostani a hetedik, az utolsó (ha csak meg nem gondolják magukat). Három, nagyjából hasonló látásmód, életérzés - hogyan is születhetne enélkül közös kötet? -, de nagyon jól megkülönböztethető stílus, és egy központi téma: a Nő, a férfi-nő viszony. Az örök és végérvényesen alighanem kifuthatatlan, megoldhatatlan kérdést boncolgató történeteket a rendszerváltás körüli időkre helyezik, így az olvasó, egyáltalán nem mellesleg, egy korszakba kap betekintést.
Megszokhattuk már, hogy a témában az ehhez hasonló regényekben a főszereplők küldetésekre indulnak, esetleg találnak egy kiválasztottat, aki valamilyen csoda folytán megállíthatja az elkerülhetetlent. Itt azonban a szerző a könyv első pillanatától kezdve rögzíti az olvasókban, hogy ne is számítsanak reményre, ez nem a boldog befejezés lesz, amibe elmenekülhetnek a valóság elől. De akkor miről is szól a regény? Azokról a hétköznapi emberekről, akik Ausztráliában tehetetlenül várják, hogy hozzájuk is megérkezzen a radioaktív felhő, amely korábban elpusztította az északi féltekét. Az idegőrlő több hónapos várakozásról. Nem tudom eldönteni, mi viselt meg jobban – a befejezés vagy az a vak remény, amellyel több évvel előre tervezgetnek a szereplők, mintha még lenne értelme. Annyira emberi volt, ahogy kétségbeesetten kapaszkodtak a jövőbe. Mindent összevetve, nagyon szerettem ezt a regényt, és biztos, hogy újraolvasom majd a jövőben is. wtg1909 >! 2021. szeptember 22., 10:37 Fura könyv volt, de nekem tetszett.
puszipá Ui. : Amikor az emberünk megírta ezt a regényt, még csernobili atomerőműnek gondolata se volt talán. Úgyhogy példa sem volt előtte, mi történhet egy ilyen katasztrófa után. Ahhoz képest elég jól látta a dolgot. +1 pont az írónak. Razor P >! 2015. május 25., 22:44 Shute könyve ízig-vérig poszt-apokaliptikus regény, ám nem a klasszikus értelemben vett, "túléltük a III. világháborút és tengődünk a romokon" értelemben. Persze, III. világháború itt is volt, ám azt rövid idő alatt lezavarták, és ennek folyományaként az északi félteke pedig egy radioaktív üresség, ahol nem él semmi. A probléma ott kezdődik, hogy a sugárzás nem állt meg, szépen lassan terjed délre… Bár a Scorpion tengeralattjáró útjaival a regény szolgál némi kalandos szállal, az író inkább arra törekszik, hogy bemutassa, miként birkóznak meg kisebb részt a világ, nagyobb részt a karakterei az elkerülhetetlen véggel (az ausztrálok többsége az elkövetkező éveket tervezi, holott hónapjaik vannak hátra), vagy a már bekövetkezett tragédiával (Towers kapitány élőként tekint halott családjára), miközben próbálják átlagos, megszokott életüket folytatni.