A műsorvezető, Miller Dávid azonban megnyugtatta, hogy nincs ezzel gond, remekül énekelt. Gáspár Laci egyébként nem először énekli a Gyöngyhajú lány című slágert, így feltehetőleg a fejében van a dalszöveg – elképzelhető, hogy tényleg csak az izgalom miatt rontott. A műsor hamarosan a fináléhoz érkezik: szombaton eldől, ki lesz a győztes az idei évadban. Az elődöntőről készített összefoglalónkat itt találja. Nemcsak az X-faktor közösségi oldalát, de az egész Facebook-ot elözönlötték a felháborodott nézők kommentjei, akik nagyon megharagudtak a mentorra. Sokan vártak arra, hogy Gáspár Laci mikor fog nyilvánosan bocsánatot kérni az együttestől és a rajongóktól, és hétfőn az Instagram-oldalán reagált is a hétvégi hibájára, de nem úgy, ahogy azt sokan várták tőle. "Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom! " Laci a Bibliából idézett egy sort, ami ugyan még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezzel a Gyöngyhajú lány-bakijára utalt volna, de a zöld háttérszín már elég egyértelmű.
Hoppá! Hatalmas botrány! Gáspár Laci élő adásban bakizott bele az Omega slágerébe – videó – Nézd meg a videót amíg le nem törlik Az X-Faktor negyedik élő show-ja, azaz az elődöntő, Kóbor Jánosra való emlékezéssel kezdődött. Ám nem alakult minden úgy, ahogy eltervezték. A múlt héten jött a szomorú hír, miszerint 78 évesen elhunyt az Omega együttes frontembere, Kóbor János. Az X-Faktor elődöntőjében, szombaton is megemlékeztek róla: a mentorok bevonulásánál levetítettek egy videót, illetve Gáspár Laci előadta a Gyöngyhajú lány című dalt. Néhányan azonban észre vehették, hogy a produkcióba váratlan baki csúszott, mivel Gáspár Laci a refrén második részénél gyöngyhajú lány helyett már zöld hajú lányt énekelt. A YouTube-ra már felkerült a videó, amiben jól hallható a rontás, így biztosan emlékezetes marad a megemlékezés. A produkcióba viszont váratlan baki csúszott: Gáspár Laci a refrén második részénél gyöngyhajú lány helyett zöld hajú lányt énekelt. Ugyan ezt a részletet egyelőre nem lehet visszanézni az RTL Klub oldalán, de a videómegosztókra már felkerült.
A műsorvezető, Miller Dávid a megnyugtatása végett közölte, nincs ezzel gond, bárkivel megeshet, ennek ellenére nagyon jól énekelt. Frissítés: Gáspár Laci is megszólalt, vélhetően az ügyel kapcsolatban: az alábbi bibliai idézettel üzent a károgóknak.
Gyönyörű ruhák, kozmetikumok, táskák, sportruházat, minőségi cipők, fűszerek, illatszerek FÉLÁRON, szuper OLCSÓN!!! Íme a nyitvatartás és hogy hogy jutsz el oda:
Ez egy mestermű, és ezek után mást már felesleges is mondanom. Összességében az egész Rainier Fogra jellemző, hogy elképesztően dallamos, különösen az énektémák terén, ráadásul DuVall és Cantrell hangja között is szinte teljesen elmosódnak már a határok. Duettként éneklik végig az egész lemezt, tökélyre fejlesztették az évek során ezt az előadásmódot. Olyannyira, hogy még úgy is fontosnak tartottam ezt kiemelni, hogy valójában ez a megszólalás már a kezdetek óta az Alice In Chains védjegye, ahogy azt mindenki kívülről fújja. Egyszerűen az az érzése támad az embernek, hogy így aztán még soha nem szólt. Hihetetlen harmónia kapcsolja össze a két frontembert. Egész más szisztéma mentén dolgoznak ők együtt, mint ahogy Cantrell és Staley tette, csak a módszer veleje az, ami változatlan maradt. Így a Rainier Fog azt kell mondjam, minden nemében kellemes csalódás volt. Visszatekintés ez a múltba, az a fajta, amikor az ember végre túllép már az árnyakon, de még utoljára vet egy pillantást maga mögé, mielőtt végleg elengedné az egészet.
Ahogy említettem, összességében egy pozitív kicsengésű album lett a Rainier Fog, amiben az Alice In Chains minden esszenciája megtalálható. Ahogy a Trainspotting című filmben is halljuk: "Válaszd az életet! " Igazuk van! Miért is kellene egy egész pályafutáson keresztül depressziós hangulatú albumokat csinálni? Azt gondolom, az utóbbi idők setlist-je is erről tanúskodik. A durván drogos, szinte beteges dalok egyre inkább kikopnak a koncertprogramból. Mindenkinek javaslom, hogy adjon időt ennek a lemeznek, és működni fog. Ez nem egy könnyűvérű, egyéjszakás kaland. Emlékszem, nálam a Dirt-tel is így volt; ha valaki kíváncsi rá, egyszer azt is megírom, hogyan szerettem bele ebbe a hatalmas zenekarba. Köszönöm az élményt, Jerry, Sean, William, Mike!
És ez ebben a formában mélyebbre mar, mint bármi más. Élőben az életigenlést hozzák, legalábbis amikor koncerten találkoztunk ( 2009 és 2018), ezt mutatták nekem, és ugyan ez a két alkalom elképesztően kevés, de igyekszem bővíteni a közös randevúkat, addig is innen üzenem egy esetleges legközelebbi találkozás bevezetéséhez: Hello, Jerry!...
Rainier Fog 03. Red Giant 04. Fly 05. Drone 06. Deaf Ears Blind Eyes 07. Maybe 08. So Far Under 09. Never Fade 10. All I Am Műfaj: rock Megjelenés: 2018. augusztus 24. Kiadó: BMG
És az eddig napvilágot látott kommentek alapján talán ennek köszönhető az album megosztó mivolta is. A júliusi koncerten az egybegyűltek átélhették azt a szürreális élményt, amint a Down In A Hole, No Excuses, We Die Young jellegű dalok eszeveszett energiával dörrennek meg, miközben ők maguk kollektíven feledkeznek meg arról, hogy voltaképpen nyomorúságos siratókat hallanak. A Rainier Fog dalain pedig ugyanezen lendület érződik, ebből adódóan pedig az elborultabb szerzeményekből is hiányzik a zenekar korábbi védjegyéül szolgáló depresszió. Ennek ellenére a nyitó The One You Know-t jellemző mázsás súly szinte az egész anyagot áthatja, mint ahogy jól megszokott kétszólamú ének és a slágeres dallamok is. A lebegős, szellős Fly, a Black Sabbath-os Drone és a Beatlesre hajazó Maybe első hallásra egyáltalán nem tipikus AIC-szerzemények, de egyaránt ott vannak az új lemez legjobbjai között. A Staley-korszak konzervatív híveinek visszatérő kritikája ugyanakkor továbbra is jogos: William DuVall sosem lesz olyan karakteres énekes, mint Layne volt.