A szerelem nem megnyugtató érzés, inkább ütközet, harc, nyughatatlanság. A műben nem valós személyek, alakok, helyszínek szerepelnek, hanem szimbolikus képek egy ősi időtoposzba ágyazva (Ősz, Nyár). Ma már talán vigyázni kellene a fontosabb szimbólumok nagybetűs írásmódjával, hiszen modorosságnak tűnhet – Ady korára és költészetére nagyon jellemző ez a teátrálisnak is értékelhető gesztus. Ugyanakkor a nagybetűzés arra is utalhat, hogy az Ősz, a Nyár valamiféle archaikus istenségek, allegorikus képek. A Nyárnak "új rablói" vannak: harcban áll tehát a héjapár ezekkel az "őkkel", akik átveszik az ő szerepüket, a héjákét, akik lehettek akár a "régi rablók" (régi "új rablók") is. Mindazonáltal az igazi harc a két héja, a szerelmesek között zajlik. Maga az aktus, a nász is fájdalmas, a kéjes örömbe végzetes gyötrelem vegyül, melynek a vége halál a halott, rothadó levelek között az avarban ("avaron"). Ady Endre: A Léda szíve | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Sötét bálozók. Nem kevésbé nyugtalanító vers a Lédával a bálban című sem. Ez a Vér és arany című kötet (1907) A Léda aranyszobra című ciklusának nyolcadik verse, a ciklus első felében.
Kísérteties jelenetnek vagyunk szemtanúi: egy fényes, vidám mulatságba megérkezik egy fekete, démoni pár (a "mi"), amelynek hatására "[t]éli szél zúg", a sötét páros táncba kezd, és a vidám tömeg ijedten szétrebben. A vidám párok (vagy: párocskák – a körülményekből adódóan Lédáék felsőbbrendűként is értékelhetőek) szétrebbenése a Héja-nász … madárszimbolikáját idézi, ráadásul Léda alakjához nagyon erőteljesen hozzátartozik a hattyú, ez a fenséges fehér madár, amely méltóságteljes és tiszta, szemben a démoni párral, amely méltóságteljes ugyan, de halál-arcuk van, és valami régmúlt esküvőre emlékeztető rózsacsokruk is hervadt. Amikor feltámad a téli szél, az időtoposz logikájából fakadóan azt mondhatjuk, hogy a halál érkezett meg. A vers ellentétekre épül, amely az érzékszervekkel felfogható jelenségekhez, illetve hangulatokhoz kötődik: "Sikolt a zene", majd "Bús csöndben belépünk"; "rózsakoszorús ifjak" között szórják szét "hervadt, régi rózsa-koszorúinkat"; a "víg teremben" "elhal a zene"; a "forró, ifju pára" szinte erotikus asszociációkat sejtet, míg ennek ellentéteként végén a párok "dideregve / Rebbennek szét".
Callmeyer egyébként számos teraszt tervezett még: a badacsonyi Poharazót – ma Pláne Badacsony – és a mai Rege cukrászda területét Tihanyban, ahonnan szintén mesés kilátás nyílik a Balatonra. Vigadó étterem menu.com. A Tátika terasza, Badacsony, 1962 Fotó: Fortepan/Bauer Sándor A badacsonyi Poharazó (ma Pláne Badacsony), 1962 Fotó: Fortepan/Bauer Sándor Rege cukrászda, Tihany, 1961 Fotó: Fortepan/Bauer Sándor Kilátás a tihanyi Rege cukrászda teraszáról, 1961 Fotó: Fortepan/G K A déli part sem állt rosszul teraszok tekintetében az 50-es, 60-as években. A balatonszemesi Vigadó már az 1800-as évek végétől fogadta a vendégeket, felújítás és átrendezés után, a 30-as évektől pedig bő 30 éven át működött étteremként, majd táncos szórakozóhelyként. Sajnos az utóbbit már kevésbé kedvelték a szemesiek, és a Vigadó történetének vége is szakadt. A balatonlellei Vörös Csillag étterem sajnos hasonló sorsra jutott: az 50-es, 60-as, 70-es évekbeli virágzás után nagyon hamar eltűnt a színről, jelenleg már csak hűlt helyét találjuk a Köztársaság utcában.
Az ő lobbizásának eredményeként 1842-ben itt rendezték meg az Első Magyar Iparműkiállítást, ami augusztus 25-én nyitott meg és egy hónapon keresztül várta az érdeklődőket. Összesen tizenötezer ember volt kíváncsi az eseményre, ez a szám pedig akkoriban igen magas látogatószámnak számított. A Pesti Városi Magyar Színház épülete Fotó: Wikipedia Amikor kitört az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, a Redoute – nagyrészt szintén Kossuthnak köszönhetően – kiemelt szerephez jutott. A politikus javaslatára például rendszeresen itt, egészen pontosan az étteremben tartotta üléseit az Országos Honvédelmi Bizottmány, ami a forradalom legfőbb végrehajtó testülete, kormánya volt. Vigadó Étterem restaurant, Dunaújváros - Restaurant reviews. De a Redoute volt a helyszíne az első népképviseleti országgyűlésnek is, ami 1848. július 5-én nyílt meg. Itt született döntés például arról is, hogy a szabadságharcnak nemcsak elkezdődnie kellett, hanem folytatódnia is kell. Itt tartotta egyik híres beszédét Kossuth július 11-én, amelyben 200 000 főnyi katonát és ehhez szükséges pénzt kért az országgyűléstől, amit az egyhangúlag meg is adott.