És ha sikerült megírni egy nem túl érzelmes cikket, akkor utána elolvashatod Orson Scott Cardtól a The Originist et, ami Alapítvány-melléktörténetként is kenterbe veri a sorozatot. ") Az Alapítvány sorozatban meglátszik a pénz és energia, amit az Apple TV+ belefektetett. És ami az eszközeit illeti: ezek az eszközök segíthetnek az Apple TV+ számára a streaming-háborúk tetőző szakaszában, amikor egyre fogyatkoznak az új előfizetők. Függetlenül attól, hogy mennyire nem asimovi, a történet tévés szempontból alaposan kidolgozott; ugyanaz a forgatókönyvírói teljesítmény, mint a kortárs kommersz élvonalban, azaz pontosan kimért módon megbonyolított történetszálak, rengeteg magyarázattal megtámogatva, bennük a kötelező mélységben ábrázolt, kissé tragikus, emberileg mindenképpen tökéletlen (de azért szimpatizálható) karakterek. Akiket viszont elég jó színészek alakítanak. Jósoljunk?! Vagy inkább számoljuk ki a jövőt! | Alapítvány sorozat kritika - Társadalom Online. A Hari Seldont játszó Jared Harris sugároz magából egyfajta belső autoritást, de sajnos gyakran pózol a kelleténél erősebben, és ezen az sem segít, hogy a kamera – csakúgy, mint a császárt – mindegyre extrém alulnézetből mutatja, így megalapozandó a tekintélyét.
2 646 Alapítvány (Foundation), Alkotó: Josh Friedman, David S. Goyer, szereplők: Jared Harris, Lee Pace, Lou Llobell, Laura Birn, Terrence Mann, Alfred Enoch, amerikai sci-fi sorozat, 1. évad 1-2 rész 69 perc és 61 perc, 2021 (12) "Tiszteljétek és élvezzétek a békét! " Science fiction, Isaac Asimov és természetesen Alapítvány-rajongóként, egyszerű film- és könyvmániákus billentyűharcosként sokszor megfordult a fejemben, hogyan nézne ki és működne a vásznon a szórakoztató irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, az elpusztíthatatlannak vélt Galaktikus Birodalom hanyatlásának története. A pszichohistóriától távol állóként, többszöri elmélkedés után mindig csak egyre jutottam: sehogy! Az Alapítvány nyomokban Asimovot is tartalmaz | Roboraptor. Ugyanis egyet értettem más, a regényeket olvasókkal, hogy Asimov annyira összetett, a tudományt, pszichológiát, sőt vallást is elemző, inkább beszélgetős, a látványos akcióktól mentes SF univerzumot teremtett, amit képtelenség mozgóképre átmenteni! És ezt igazolta is Hollywood, mivel az elmúlt jó három évtizedben többször is felröppent a megfilmesítés lehetősége, ám mindannyiszor hamvába is halt a megfilmesítési terv.
Természetesen a két rész láttán nem szabad messzemenő következtetéseket levonni (ráadásul úgy, hogy a cikk megjelenésekor már a harmadik is kint lesz), mert minden negatívumtól függetlenül egyébként egy rendkívül érdekes és filmtechnikailag igényes sorozatról van szó, ami mer beszélni vallásról, hatalomról és tudományról mindenfajta köntörfalazás nélkül. Az ilyen tartalmakra pedig szükség van - reméljük az Apple TV+ él is vele. Alapítvány sorozat kritika 4. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
Gyanítható, habár nem kerül bizonyításra, hogy az akció mögött az a két peremvidéki küldöttség egyike áll, akik azért jöttek a Trantorra, hogy az egymás és a Birodalom között feszültséget enyhítsék (vagy éppenséggel tovább szítsák). Cleon az első két epizód jelentős részét azzal tölti, hogy az ügy végére járjon, ugyanakkor belátja azt is, hogy talán Seldon elmélete mögött is van valami, de még inkább azt, hogy nem lenne tanácsos ellene fordulni, főleg egy olyan terrorakció után, ami mintha az ő igazát bizonyítaná. Kritika az Alapítvány című új sci-fi sorozat első két epizódjáról - Blikk. Ezért aztán úgy dönt, hogy engedélyezi Seldon tervét, de egy istenháta mögötti bolygón. Jóslatok, melyek beváltak Asimov első Alapítványa 1951-ben jelent meg, az utolsó általa írt kötet pedig a halála után, 1993-ban. Monumentális regényfolyamról van szó, a sci-fi irodalom egyik legnagyobb alapvetéséről, ugyanakkor nem az a típusú írás, ami hálás témát kínál más médiumoknak. Epizodikus jellegű mű, kötetenként is több különálló novellából áll, melyek cselekménye között akár több évtized is eltelhet, így aztán visszatérő karakterből is viszonylag kevés van.
Az Apple TV+ anyagi korlátokat nem ismerve úgy döntött, hogy az egyik legnagyobb sci-fi-fantasy-klasszikust fogja képernyőre vinni. Méghozzá nem mást, mit Isaac Asimov Alapítványát, melynek novellákba szedett univerzuma korántsem kis kihívás az adaptálásra. Filmet készíteni belőle szinte lehetetlen, sorozatként viszont akár meg is állhatná a helyét, de az első és a második rész megnézése után erre sem feltétlenül egyértelmű a válasz. Mindenesetre az Asimov által 40 évig írt, bővített és kiegészített Alapítvány-univerzumban minden megvan, hogy nemcsak a könyvek, hanem esetleg a filmek és sorozatok szerelmesei is elmélyedjenek. A történet alapkonfliktusát egy matematikus, Hari Seldon (Jarred Harris) felvetése indukálja, miszerint a több, mint 10 000 éve békében élő Galaktikus Birodalom 500 éven belül romokban fog heverni. Alapítvány sorozat kritika magyarul. Seldon kijelentése azonban összetettebb holmi szedett-vetett összeesküvés-elméletnél, ugyanis megfigyelésének alapját a pszichohistória tudománya képezi, ami röviden annyit tesz, hogy egy adott embertömeg viselkedéséből matematikailag kiszámítható, hogy mi fog a jövőben történni.
A verőlegények érkezésük után elviselhetetlenül sokáig nyomták a csengőt. Voltak, akik idegösszeroppanást kaptak a hangjától, amit csengőfrásznak neveztek el. Első emelet
Semmi efféle nem kell hozzá. A buszon WC-re menni akaró, de aztán saját "bátorságától" visszariadó típus amúgy újságíróként régi ismerősöm. Tudjátok, ő az, aki életében először végre nem odáig, hogy valami érdeksérelme ügyében nyíltan kiálljon magáért. Hanem addig, hogy ezt én, az újságíró tegyem meg helyette, úgy, hogy ő csak névtelenül vagy álnéven szerepel a cikkben, a rizikót, a sajtópert meg vállaljam be én. De még eddig sem jutunk el, mert a buszos emberünkhöz hasonlóan a végén így se hajlandó nyilatkozni. Ha mégis, az még rosszabb. Kijön a cikk, ő meg jön azzal, hogy nem lehetne-e leszedni, mert mi van, ha így is ráismer valaki? Fekete autók az éjszakában - Vasárnapi hírek. S mikor közlöm, hogy nem lehet, még neki áll feljebb. Eme típus miatt érez frusztrációt az ember, hogy a sajtószakmát választotta. Kitűnően írja le ezt a típust Zsolt Béla az Újságíró című, magyar írók újságírásról szóló novelláit tartalmazó kötetben: Az újságíró sokszor kénytelen tudomásul venni, hogy amikor szenvedélyesen védi a megbántottakat vagy a gyengéket, inkább árt nekik, mint használ, mert megakadályozza, hogy a gyengék gyalázatos, de irha- és vagyon-mentő békét kössenek az erősekkel.