És volt akit oroszlán falt fel, miközben arra gondolt, hogy bárcsak szót fogadott volna az apukájának. Klikk a képre! Erre az egyszerű tanmesés ijesztegetésre épül a Charlie és a csokigyár című film is. Nem véletlen, hogy alapjául a Meghökkentő mesék sorozat szerzője, Roald Dahl 1964-es kisregénye szolgált. Ha levágott ujjakat nem is láthatunk a moziban, azért jó pár horrorelemet beemeltek a Hetedik című filmből, sőt a Drakulaként befutott Christopher Lee is szerepel, a főszereplő csokigyáros fogorvos apukáját alakítja, remekül. A Charlie és a csokigyár fő vonala, a sarkítottan rossz tulajdonságokat képviselő négy gyerek megbüntetése pedig éppen olyan, mint a gyerekkori könyvem négy egymás utáni epizódja, csak már nem egy sárguló fedél tartja egyben az egészet, hanem Tim Burton harsány képeskönyveket idéző képi világa. Idomított fejtörő mókusok És ez a filmben a legjobb. Olyan, mintha a Jancsi és Juliska mézeskalács házát felhúzó vállalkozónak adták volna a film költségvetését szolgáló 150 millió dollárt, hogy építsen fel egy csokigyárat.
Igazi csokifolyó, fejtörő mókusok, infantilis Michael Jackson és Umpa-lumpák. Szeressük a családunkat, hallgassunk a szüleinkre, különben hamar áfonyafelfújt lesz belőlünk. Tim Burton és Johnny Depp tanulságos gyerekhorrorfilmje, Charlie és a csokigyár. "Elvigyem a gyerekeimet a Charlie és a csokigyárra? " - kérdezte egy kollegám. - "Ha azt akarod, hogy sírjanak" - válaszoltam. Persze ez nem ilyen egyszerű, a mai kölykök állítólag már nem olyan beszariak, mint mi voltunk. Bátyámmal mindenesetre ma is emlegetjük, hogy mennyire féltünk, amikor régen a dédnagymamánk a XIX. századi gyerekkori mesekönyvéből olvasott fel nekünk (mi kérleltük), mert az "Egyszer volt, hol nem volt" kezdetű történeteknek a Száz tanulságos mese kisgyerekeknek kötetben sosem volt jó vége. Ezt ma már horrornak hívják, hiszen a főszereplő vagy örökre elvesztette a hangját, mert még tűvel a szájában is beszélni akart, és lenyelte, vagy szertelen ötlettől vezérelve hideg vizet ivott télen a kútból a szülinapi partiján, és soha többet nem teremtek piros rózsák az arcocskáján, csak mert hirtelenke volt és nem hallgatott anyukája intő szavára, vagy mindig csokit csokival evett, és egészségtelen, szomorú felnőttként tengette le hátralévő, de igen rövid életét.
Először a könyvet insta oldalán láttam meg. Őszintén szólva én nem tudtam, hogy a film egy könyv adaptációja, de mindenképpen el akartam olvasni mert kíváncsi voltam rá mégis milyen, mennyit változtattak a filmen a könyvhöz képest. A 10 eltérést a könyv és a film között itt olvashatjátok: Egyébként a könyv nagyon tetszett, egyszerűen imádtam és faltam minden sorát. Nagyon ajánlom azoknak, akik látták a filmet, mert szerintem nagyon érdekes és izgalmas. Egyedül az idegesített benne, hogy lefordítottak az angol neveket, amik hihetetlenül röhejes voltak és persze megértem, hogy ez igazából egy gyerek könyv, de azért fuldokoltam néha a röhögéstől. Csak párat említek, mint a Vonka Vilmos Úr, vagy a Kép Ernő. Fogtam a hasam annyit röhögtem ezeken. A rajzok benne nagyon jópofák voltak, tökéletesen megadták a történet hangulatát, ahogy a kis dalocskák is amiket nem hittem, hogy találni fogok benne. Arra gondoltam, biztos a filmben írták így, itt tuti nem lesznek. Hát eléggé meglepődtem és igaz, hogy teljesen más, mint az adaptációjában, de így is nagyon édes.
Így a cukorcsónaktól a csokifolyón és csokivízesésen át a friss mentafűig és betanított diótörő mókusokig minden eredeti, és persze vannak olyan funkciótlan dolgok is, mint a Hajzseléfülke, ami a főszereplő hajához kell, aki ugye Johnny Depp, de mind tudjuk, hogy valójában Michael Jackson. (És talán ettől lett a film korhatáros. ) A kerettörténet szerint a Depp alakította Willy Wonka meghív öt gyereket a csokigyárába, olyanokat, akik aranypapírt találtak a Wonka csokijukban. Persze az öt gyerek közül négy rossz. A kisdedek bűneinek többségét aktualizálták kicsit, így lett belőlük például célratörő, rágózó mini Barbie és a számítógépfüggő kis szociopata. Wonkából pedig infantilis Jackson a neverlandi birtokán, aki főleg azért szervezi az egész túrát, hogy dicsekedhessen, és a kis győztest - a maga módján - megjutalmazza. Unalmas Charlie, izgi Wonka Wonka valójában egy önző gyerek, és persze olyan excentrikus, hogy még a forgatókönyvben is háttérbe szorította az eredetileg főszereplő, és egyetlen jó kölyköt, Charlie-t. (Talán, mert szegény a tökéletességében olyan unalmas, mint egy XIX.
A gyár minden egyes zuga tele van különösebbnél különösebb rejtélyekkel és meglepetésekkel. A négy másik gyerek azonban nem állja ki a próbákat, amiket a csokoládégyár eléjük állít, és jellemhibáik következtében mindnyájan pórul járnak: Augustust elnyeli a csokoládéfolyó, Violet egy csodarágót rágva elkékül és felfúvódik, Verukát a diótörő mókusok a szemetesbe hajítják, Mike pedig egy televízióban törpe méretűre zsugorodik. Az umpa-lumpák minden gyerek sorsát egy-egy gúnyos kis dallal kommentálják. Végül csak Charlie marad Wonka úrral, aki egy csodálatos ajándékkal jutalmazza a fiút: ő örökli az egész csokoládégyárat. Az aranybiléták mind arra szolgáltak, hogy Wonka úr örököst találjon a gyárához. Ehhez azonban Charlie-nak ott kellene hagynia a családját, hogy a gyárba költözhessen, így visszautasítja az ajánlatot. Wonka úr igen meglepődik és elszomorodik ezen. A csokoládégyárost ezek után folytonos, visszatérő emlékképek gyötrik a saját gyerekkoráról. Kisfiúként az apja, Wilbur Wonka fogász ( Christopher Lee) kitagadta őt, mert nem engedte, hogy az édességiparban dolgozzon, lévén, hogy az édesség tönkreteszi a fogakat.