Regionális klímamodellek Magyarország térségére Az OMSZ-nél statisztikai alapú modellezés már korábban is folyt, 2003-ban kezdtek azonban a dinamikai alapú, úgynevezett numerikus modellezésbe. 2005 és 2007 között a szolgálat regionális klímadinamikai kutatási programot koordinált az ELTE Meteorológiai Tanszékével és a Pécsi Tudományegyetemmel közösen (a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program támogatásával). Ember a természetben - 6. osztály | Sulinet Tudásbázis. A cél az volt, hogy a globális modellek mintájára létrehozzanak kifejezetten a Kárpát-medence területével foglalkozó modelleket is, és európai kutatókkal is együttműködve teremtsék meg a regionális klímamodellezés hazai hátterét. A kutatás során négy klímamodellt adaptáltak: a OMSZ-ban az ALADIN-Climate és REMO nevű modelleket, az ELTE Meteorológiai Tanszékén pedig a PRECIS és RegCM modelleket. Általánosan elmondható, hogy a jövőben Magyarországon a hideg szélsőségek csökkennek (a fagyos napok száma akár évi negyvenöttel is csökkenhet a század végére), a melegek nőnek majd, vagyis kevesebb extrém hideg-, de sokkal több hőségriadó várható.
Elsősorban mészkő, de egyéb anyagok is. Ezek egy része a kőzetmozgások hatására kiemelkedtek, és ma hegységeink nagy részét ezek alkotják. A középidő óta azonban ismét nagymértékben lepusztultak a külső erők hatására, és több helyen felszabdalódtak, elmozdultak a törésvonalak mentén, vagyis rögösödtek. Harmadidőszaki hegységeink Az újidő harmadidőszakában is jelentős hegységképződés zajlott le a Föld különböző pontjain, így hazánk közvetlen közelében is. Ekkor születtek kontinensünk hatalmas és magas hegyvonulatai, mint például az Alpok és a Kárpátok. A kőzetlemezek mozgása, ütközése következtében emelkedtek ki és gyűrődtek fel gyakran több ezer méter magasságba. A mozgások következtében több helyen vulkáni tevékenység is megindult. Ezt az intenzív időszakot őrzik hazánkban a vulkanikus eredetű hegységeink. Főleg andezitből és andezittufából épülnek fel. A harmadidőszak végén hazánk területe kissé lesüllyedt, egy részét tenger öntötte el, amely az idők folyamán tóvá zsugorodott, majd teljesen eltűnt.
A számítások alapján a leghidegebb tartományok szinte teljesen eltűnnek majd: soha nem lesz mínusz 15 foknál hidegebb. A közeljövőben a legtöbb csapadék előreláthatólag júniusban fog majd esni, és a legnagyobb változékonyságra is ebben a hónapban lehet majd számítani az eddigi október helyett. Nyáron növekedni, télen pedig csökkenni fog az egymást követő száraz napok száma. A csapadékkal kapcsolatos legnagyobb változások az évszázad utolsó harminc évében várhatók. Hogyan folyik a modellezés? A rendszer egyes elemeinek bonyolult kölcsönhatásait (lásd az ábrákon) a kutatók viszonylag pontosan meg tudják határozni előre a számítógépes modellezéssel, vannak azonban bizonytalansági tényezők, amelyek miatt nem csak egy lehetséges végeredmény születhet. A legfontosabb ilyen tényező maga a lakosság: az emberi tevékenység, a népesség változásai, az energiafelhasználás módja és mértéke, illetve az ipari és mezőgazdasági szerkezet változásai. Az egyes modellek lehetséges kimeneteleit számszerűsítve kapják meg kutatók a várható szén-dioxid kibocsátást és a CO 2 -koncentrációt - e tényezők jelentősen meghatározzák az éghajlat jövőbeni változásait.