Távmunka, négynapos munkahét, számonkérés, elvárások és méltányosság – a pandémia jelentősen átírta a munkamódszereket és a kialakult szokásokat, sok ember esetében pedig azt is, ahogyan eddig magára a munka fogalmára gondolt. A koronavírus-járvány kezdetén az emberek attól féltek, hogy elveszítik az állásukat, ami egyet jelentett a jövedelemmel és a stabilitás érzésével. Majd miközben a legtöbben elkezdtek otthonról dolgozni, megtapasztalták a lehetőségét annak, hogy irányíthatják mindennapjaikat és nem feltétlenül kell minden nap bejárni az irodába, meglátták a helyzet adta előnyöket is – magyarázza Avigail Lev, San Franciscó-i klinikai szakpszichológus a CNBC kérdésére. Hogyan változott a munkavállalói attitűd az elmúlt két év alatt? Szemben azzal az általánosan elfogadott szemlélettel, hogy teljesen normális mindennél keményebben dolgozni és a kiégéssel küzdeni, az emberek hirtelen szembesültek azzal, hogy az élet mennyire törékeny. Az autizmus világnapján kékbe borul a világ. Új értelmet kapott a kérdés, miszerint hol látod magad öt év múlva, amikor bebizonyosodott, hogy egyik napról a másikra megváltozhat minden.
Frankl vendégelőadóként oktatott a Harvardon, a Standfordon, a Dallasi Egyetemen, a Pittsburgh-i Egyetemen, valamint a logoterápia tiszteletbeli professzora volt az Amerikai Nemzetközi Egyetem San Diego-i kampuszán. A Libri kiadásában most megjelent, Az élet értelméről című kötetébe 41 éves korától tartott előadásainak szövege került. Mi az elec.com. Az előszóban Joachim Bauer azt írja: írásai arra bátorítanak, hogy ne csak akkor szembesüljünk önmagunkkal, ha egy sorscsapás következtében minden lényegtelen az értelmét vesztette, ha "a pénz, a hatalom, a hírnév megkérdőjeleződött" (az idézőjelek Frankl szavaira utalnak), vagy ha mindezeket elveszítettük. Az "önmaga" méltó arra, hogy ne csak akkor forduljunk hozzá, ha az élet már nem hagy nekünk más választást. Fogolynak lenni egy koncentrációs táborban semmivel össze nem hasonlítható tapasztalat. Ezt azonban Frankl – mint ahogyan világossá teszi számunkra – csak megszorításokkal fogadná el: az úgynevezett teljesen normális életben is vannak olyan helyzetek, amelyek az embertől, a fogolyhoz hasonlóan, egyszer csak sokat vagy talán mindent elvesznek, ami addig lehetővé tette számára, hogy elkerülje a találkozást "önmagával".
DISPLAY NOW BANNER - kék Egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt megváltozhat egy egész élet. A szeretet helyébe a gyűlölet léphet. A béke helyét a háború veheti át. S olyan csatákat vívhatunk, amelyeket nem mi kezdtünk, de nekünk kell befejezni. Egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt el lehetne fogadni mindenkit annak, aki. Hogy ne kelljen senkinek többé lehajtott fejjel járnia azért, mert mások arra késztetik, szégyellje azt, ami. Egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt kezet nyújthatunk az elesettnek, de el is lökhetjük magunktól. Eldönthetjük, a nap felé fordítjuk arcunk, vagy inkább árnyékban maradunk. Egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt egy élet lángja fellobbanhat vagy kialudhat. Mosolyra húzódhat ajkunk, vagy könnyünk hullhat. Egyetlen szívdobbanásnyi idő elég, hogy kasztokat, rasszokat vagy "csak" embereket lássunk. Hogy a rossz ellen felemeljük hangunk, vagy a végkifejletet tehetetlenül várjuk. Mi az élet értelme. Elég, hogy minden örökre megváltozzon. Hogy az általunk ismert világ darabjaira hulljon. Egyetlen szívdobbanásnyi idő elég, hogy az ellenségek kezet nyújtsanak egymásnak.