Az alkotás pszichológiája érdekelt az Éjszakai ragadozók esetében is. Mi az oka az alkotásnak? És ha bosszú az oka, elvégezheti-e azt egy jól megírt regény? Nem olyan régen olvastam egy cikket Írd újra életed sztoriját (azt hiszem, ez a cikk volt) címmel, amely hangsúlyozta, hogy a testünk válaszreakcióit tekintve alig van különbség a magunk által kreált sztori (legyen az egy álom) és a valóság között. Jelen esetben ha a bosszút elképzeljük, vizualizáljuk és kiírjuk magunkból, azzal bevégzettnek is tekinthetjük. Edwardnak tehát felesleges még elmenni az étterembe és meghallgatni a buta magyarázatot, amire 19 évig várt. Milyen izgalmas is: az írás alkalmával létrehozol egy belső világot, ahol bárkivel bármit megtehetsz, és az a valóságoddá válik: elvégezheted a gyászmunkát, leteheted a terheket, megbüntetheted azokat, akik megbántottak. "-Mit tegyünk? – Attól függ, mennyire komolyan akar igazságot tenni. " Találtam a témában még egy HVG könyvet, ami izgalmas lehet: Carmine Gallo: Storytelling, a történetmesélés ereje, abból is az Írd újra a történetedet, és az életed is megváltozik!
Az egyik legemlékezetesebb karakter pedig Michael Shannoné, ő a haldokló texasi rendőr, aki megoldja az utolsó ügyét, bármi áron. A gyönyörű képek, a csodás zene, a szívbe markoló történet mellett az Éjszakai ragadozók néhány napja kapott egy új értelmezési lehetőséget is. Bár mostanság minden amerikai filmbe belelátjuk, de ennél plasztikusabban kevés helyen jelent meg Amerika két arca. Két külön világ, nemhogy nem beszélik egymás nyelvét, de egymás létezéséről is alig tudnak. (Még mielőtt: nem, nem minden Los Angeles-i milliomos műkereskedő, és nem minden texasi sorozatgyilkos. ) Ami miatt ez a film mégsem való mindenkinek, az a tempója. Az Éjszakai ragadozók viszonylag lassú, de soha nem unalmas film, ami felnőtt közönségnek készült. És közülük is azoknak, akiket nem idegesít, ha a szereplők a művészetről, alkotásról filozofálgatnak, és nem az a legfőbb gondjuk, hogy miből fizetik ki a számlákat hó végén. Ellenkező esetben Susan történetszálja irritálni vagy reménytelenül untatni fogja őket.
A martfű rém (7 068 / 25 709) 9. Az utolsó emberig (6 197 / 6 197) 10. Inferno (4 235 / 225 900) Harry Potter nélkül is működik a varázslat... Van valami jó film a moziban? Moziba menne, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! Az idei ősz elkényezteti a filmrajongókat: alig ocsúdtunk fel az Érkezés okozta élményből, Amy Adams máris egy újabb remekművel támad. A Harry Potter-rajongól is örülhetnek, öt év szünet ismét elmerülhetnek J. K. Rowling fantáziavilágában. Az ínyencek Juliette Binoche legújabb filmjén röhöghetik betegre magukat. Ez a nő kétszer rontotta el az életét Az Éjszakai ragadozók stílusos thrillernek álcázza magát, de igazából magával ragadó pszichológiai-filozófiai tanulmány valóság és fikció viszonyáról, döntéseink következményeiről és Amy Adams metálszínű szemhéjfestékeiről.
Már így a sztori ismertetésénél kitűnik, hogy egy elég összetett alkotásról van szó. Ilyen esetekben mindig fent áll annak a veszélye, hogy a készítők végül beesnek a székek közé és a végeredmény nem áll össze egy teljes egésszé. Az Éjszakai ragadozókkal nem ez a helyzet. Az író-rendező Ford ugyanis magabiztosan vezeti a különböző szálakat, mindegyik kellő hangsúlyt kap és ahogy halad előre a játékidő, úgy kezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz az eltérő síkok. Műfajilag kissé nehéz behatárolni az alkotást, hiszen akad itt kőkemény drámai és szikár thriller elemek is, néhány jelenet pedig még akár David Lynch műveit is eszünkbe juttathatja. De az eltérő zsánerelemek is ügyesen lettek egymás mellé pakolva és ahelyett, hogy kioltanák egymást, inkább erősítik az élményt. A remekül összerakott szkript mellett a karakterek is elég erősre sikeredtek, nem mellesleg tehetséges színészek keltik őket életre. Jake Gyllenhaal szokásához híven pazar alakítást nyújt, ahogy Amy Adams is. Személyes kedvencem viszont Michael Shannon volt, aki brillírozott a vidéki nyomozó szerepében.
Minden egyes kosztüm és kiegészítő a helyén van, és hozzáad a karakterhez. S bár talán mondhatjuk, hogy ezt egy divattervezőtől eleve elvárnánk, mégis egészen lenyűgözőnek tekinthető, hogy hogyan képes Ford saját hátterét új, filmes karrierjébe fűzni úgy, hogy annak ebben a világban is legyen jelentéstartalma. Ford legújabb munkája tehát legalább annyira megfontoltra sikerült, mint az előző. Az izgalmak közepette nincs sok időnk pihenésre, mert a cselekmény több szálon fut, így ha nem figyelünk, könnyen elveszhetünk a történések között. Mindezek alapján nagyon kíváncsian várjuk, mivel fog előrukkolni legközelebb. Abban biztosak lehetünk, hogy korunk egyik legígéretesebb alkotójával van dolgunk. Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.