Maszkolás alatt érthetjük akár az erőteljesebb – színházi – karaktersminkeket, illetve a filmes maszkeffektusok összetettebb világát is. Részleges protézisek vagy a teljes arcot fedő, mintegy új bőrréteget képző protézismaszkok, parókák, műbajszok, műfogsorok, vagy épp speciális kontaktlencsék is képezhetik egy-egy maszk részeit. A maszkolás szakmai palettája a sminkektől, illetve a speciális, háromdimenziós protézismaszkoktól, szilikon bábokon, testöntvényeken át a különleges kellékekig, jelmez- és díszletelemekig terjedhet. Elsődlegesen a játékfilmes, televíziós, illetve a színházi szakma, a látványközpontú filmműfajok technikai igényeinek megfelelően, azokkal mintegy szinkronban fejlődik. Összművészeti jellegét a szobrászati, formaöntési, gumi- és műanyag-technológiai, festészeti, sminkes és fodrászati technikák szimultán használata adja. Az utóbbi évtizedekben az arcot, felsőtestet érintő maszktechnikákon túlmenően az összetett "testmaszkok", speciális lényjelmezek, illetve az animatronikus – kábelekkel vagy elektronikusan – mozgatott bábok, testmásolatok is a szakterület részét képezik.
Fellelhető volt még kezdetleges formában a forgószínpad is, ami a látvány dramaturgiájában igen nagy szerepet játszhatott. Az antik görög színház szakemberei a zajkeltésben sem vallottak szégyent. Azt, hogy a később bronteion néven ismertté vált mennydörgésgéppel dolgoztak-e, nem tudjuk. Végül, de nem utolsó sorban a színpad fontos kellékei voltak a bábuk is. Jelmezek A színész nagy segítségére volt a maszk, mivel a színészi arcjátékot a nagy távolságok miatt a nézők úgysem érzékelhették. A jellegzetes karaktereket erősebben kiemelő álarc itt többet jelenthetett. Az álarcok erősen egyénítettek, a szerephez szabottak lehettek. A szatüroszok álarca nem változott, szakállukat és lófülüket mindvégig viselték. Nagyon változatosak voltak viszont a komédia álarcai, hiszen itt nemcsak embereket, hanem állatokat is alakítottak a színészek. A komédia előadásokon alkalmaztak még ún. kettős álarcokat ( pl:dühös-kedves) is, itt a színész mindig a helyzetnek megfelelő álarcát mutatta a közönség felé.