Ezt a kis történetet egy kisleány mesélte el nekem, aki itt él egy leánynevelő intézetben, Párizs mellett, Neuillyben. A kisleány mindezt nem fölháborodva, se megütközve mesélte, hanem inkább, mint magától értetődő apróságot, amin senkinek nem lesz oka fennakadni. Elküldöm haza; máshova nem. Spanyol munkalehetőség nyelvtudás nélkül 1. Lendvai-Lehner Istvánnak hadd teljen öröme benne. Erről van szó: az előkelő nevelőintézetben vagy száz lány él, tizenkettőtől tizenhét éves korhatárig. Képviselve van ott a világ valamennyi nációja: angol és amerikai, elzászi és cseh, magyar és néger, még új-zélandi is akad. A lányokat francia nyelvre, zongorára és ilyenféle praktikus dolgokra oktatják. A nevelés: francia, tehát udvarias, közönyös, személytelen és drága. A lányok, meséli ez a kis barátnőm, aki maga se több tizenöt esztendősnél – s mondom, valami csöndes büszkeséggel mesélte nekem ezt a kis esetet, mintha mondani akarná, hogy látod, mennyire kitettünk magunkért mi magyar leányok az idegenben - a lányok, tekintet nélkül nemzetiségre, a legjobb barátságban élnek egymással.
a románok egyáltalán nem, minimálisan sem, a lengyelek két hétig utánna alaphangon, a csehek szlovákok kicsit középsugarú vizelettel egyenértékben húzzák tolják a munkáapvetően a tanithatóság kérdése is érdekes jellemzően a 98 százalék kiforrottan stabilan nem akar tanulni semmit. 2. ) Nyelvtudás Ettől kiégek, fel nem tudom fogni mi visz arra embereket, hogy elinduljanak a naprendszer másik sarkába annélkül, hogy minimálisan se kommunikáljanak legalább angolul. Amikor nap mint nap kapok egy padawant aki kizárólag ork/klingon/tusken nyelven beszél nálam 2 óra után kifogy a cérna és visszaadom a értem, hogy sok kölcsönzőcég munkába majd szállásra hordja a hobbitot, de ez nem érdekel. 3. Márai Sándor: Kis magyar történet : hungarianliterature. ) integráció Az előző gondolatmenet mentén haladva aki külföldön ágy és raklap között tornázik 7/24/365 az nem is értem milyen életet é a vendégmunkások próbálnak profitot maximalizálni, hazavinni, hazaküldeni satöámomra ez az életforma az r/olcsokotel kategoria. Nekem a levegővétellel egyenértékü beülni egy kocsmába eltársalogni, villamossal járni melóba, levenni a boltban a polcról a jó minőségü kajákat, megvenni a Boss parfümömet.
Hogy végrehajtják-e, végre merik-e hajtani ezt az ítéletet, még kérdéses; de az érzékeny tábornok s az érzékeny müncheni söröző hősök idegeskedése ilyen művészeti kérdésekben figyelemre méltó jelenség. Fodor rajzait láttam, a legjobbak voltak, amiket valaha is csinált: vagy talán a fejeket nem lehetett elhibázni. Szíven talált államügyészek vetik magukat Berlinben tajtékzó szájjal George Groszra, aki meg merte örökíteni az "uralkodó osztály arcát" – a rajz pontos, a rajz hű, értem, hogy az ilyesmi fáj. És fájhat az is a fajvédő Hitlernek, ha egy művész röntgenszeme megrögzíti arcából a papírra a tiszta faji vonásokat: ezt a homlokot, ezt az orrot, ezeket a szemeket, ezt a szájat. Művész ónja a mélybe karcol, s a homlok mögött föltárja az agyat, ami gondolataival ezt a lapos csutakot formálja. Ezek a sértődött csiszlikek a torzító tükörben fájdalmas ijedtséggel ismernek igazi arcukra; az egyetlen, amire képesek, hogy kivitetik a szobából vagy összezúzzák a tükröt. (1924. Spanyol munkalehetőség nyelvtudás nélkül trailer. március 14. )