A kiadó a költeményt – akkori értékben – 40 forintért vette meg Petőfitől. A cím- és hátlap képeinek eredetijét – Orlai Petrich Soma állítása szerint – Petőfi maga rajzolta. A hátlap a szerelmi vallomás jelenetét ábrázolja. A "lágyszivü" kántor éppen szerelmet vall a "szemérmetes" Erzsóknak, midőn belép a szélestenyerű Fejenagy, a helység kalapácsa. A boglya kemence tetején ül a háromtagú zenekar, a háttérben javában folyik a tánc. A címlapon a kocsmai harc végét látjuk. Az előtérben az "amazon természetű" Márta, kezében seprővel, hajánál fogva hurcolja el a férjét, a kántort. Jobbról a bezúzott boglyakemence, felfordult asztal, törött palack, a háttérben dulakodó parasztok. [1] Feldolgozások [ szerkesztés] A helység kalapácsa (1965, tévéfilm). Szereplők: Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Major Tamás, Garas Dezső, Mészáros Ági, Gobbi Hilda. Rendezte: Zsurzs Éva. A helység kalapácsa. Szereplők: Vajda László, Szakácsi Sándor, Koltai Róbert, Pécsi Ildikó, Rajhona Ádám. Nyilvános az összehasonlító elemzés, amely eldöntheti a Római-part sorsát | atlatszo.hu. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] A komikus eposz szövege A mű szövege a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (tartalom) További információk [ szerkesztés] A mű meghallgatása hangoskönyv formában a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán A mű adatlapja a Molyon A helység kalapácsa (1965) - [ halott link] A helység kalapácsa (Részlet a filmből).
Mi az?
A művet Szentpétervárott nyomtatták ki 1826-ban. Emlékét szülővárosa, Carszkoje Szelo őrzi (Szentpétervártól kb. 10 km-re található), melynek új neve Puskin lett. Bővebben...
Ezután kezdődik maga a történet, ami újabb eposzi kellékkel nyit. A cselekmény ugyanis in medias res, azaz a dolgok közepébe vágva, egy falusi templomban indul. A hívek vasárnap esti misére gyűltek össze, annak is a végén járunk. A pap éppen végez a szertartással, elhangzik az utolsó "ámen", amit a falusi gyülekezet szorgalmasan megismétel, majd pillanatok alatt kiürül a templom, az ajtókat bezárják. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés) – Oldal 3 a 10-ből – Jegyzetek. A nép szokásához híven átvonul a helyi kocsmába. A templomnak tehát elméletben kihaltnak kéne lennie, azonban ez nem így van. Az egyik sarokban valaki alszik. Ez a valaki a saját horkolására ébred fel és döbbenten veszi észre, hogy rajta kívül már senki sincs a templomban. Sőt, hamarosan azt is észreveszi, hogy az ajtót is bezárták, tehát kimenni sem tud. Az Olvasó számára hamar kiderül, hogy emberünk nem egy bonyolult lélek. Keresi a kijutási lehetőséget, de elsőre nem találja, bár néhány lehetőséget azért számba vesz: Hamar rájön, hogy kiabálni nincs értelme, mert a templom félórányira fekszik a falutól, senki sem hallaná meg.
Ki akar ugrani az ablakon, de túl magasnak találja. Igaz, hogy emberünk gyermekkorában simán leugrott a cseresznyefa tetejéről, de immár 40 éves, nem mer megkockáztatni egy ilyen mutatványt. Hősünk azonban végül csak megtalálja a menekülés lehetőségét. Elhatározza, hogy felmegy a harangtoronyba és a harang kötelén fog leereszkedni, ami a templom oldala mellett lóg. Petőfi Sándor - A helység kalapácsa - Olvasónapló - Olvasónaplopó. Kockázatos vállalkozás, de van esély a sikerre, csak arra kell vigyázni, hogy közben a harang meg ne konduljon. A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4