A helység kalapácsa 1844 októberében keletkezett, Petőfi első epikus költeményeként. A költő arra szánta, hogy demonstrálja vele az új költői ízlést, amit ő akar behozni a magyar irodalomba. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. Meglehetősen támadólag lépett fel, hiszen egy olyan művet alkotott, amivel gyakorlatilag kicsúfolta, kigúnyolta az akkor uralkodó stílusirányzatot. Szembehelyezkedett a romantika dagályosságával, pátoszával, fennkölt hangnemével és a szentimentalizmus (és a biedermeier) negédességével, érzelgősségével, finomkodásával is. Ezt nem is nagyon nézték el neki a kortársai: ekkor kezdték egyre keményebb bírálatok, kritikák érni Petőfit, aki addig töretlenül népszerű volt (népdalszerű, könnyed verseit szerették az emberek). A gúnyos, kissé érdes hangvételű stílusparódia túlságosan éles váltás volt az addigi költészetéhez képest, szokatlan volt az embereknek, és nem kedvelték.
A romantika által teremtett világot minduntalan meghazudtolta a valóság. A romantikus költészet által kimunkált költői nyelv Petőfi szerint nem alkalmas igazi költői világ teremtésére, mesterkéltsége, az élettől való eltávolodottsága miatt. A Helység kalapácsa ezért nemcsak műfaj- és stílusparódia, hanem egy új költészeteszmény. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés) – Oldal 2 a 10-ből – Jegyzetek. Annak a köznapi realitáson túli, költői világnak a megteremtéséhez, amely igazi, esztétikai tapasztalatban akarja részesíteni az embereket (amely a képzelet teremtő ereje által az emberi kiteljesedésnek a valóságban rejlő lehetőségeit tudja megmutatni), olyan nyelv szükséges, amely átsegíti az olvasókat ebbe a világba. Ezért Petőfi az élettelen, mesterkélt, "kényes" irodalmiassággal a természetesség és az őszinteség esztétikáját állította szembe.
Ebből több gond is adódik majd később. A legnagyobb gond, hogy a kántor nős. Bagarja úr, a csizmadia, "a béke barátja" Harangláb, "a fondor lelkű egyházfi" Csepü Palkó, "a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója" Három zenész: " a kancsal hegedűs, a félszemű cimbalmos s a bőgő sánta húzója". Közülük az egyiket Petinek hívják, de az nem derül ki, hogy melyiküket. Parasztok, parasztlányok Fontos megjegyezni, hogy a szereplők jelzőit – mint pl. a béke barátja, a fondor lelkű egyházfi – Petőfi úgy használja, ahogyan azt a nagyeposzokban szokták. Vagyis ezek a jelzők mindig együtt járnak a nevekkel, mint pl. az Iliászban az istenek jelzői – hókarú Héra, fellegtorlaszoló Zeusz, népterelő Meneláosz. Tehát akárhányszor előkerül egy szereplő neve, mindig elhangzik a jelzője is. Egy asztalnál iszogat a "helybéli légyszívű kántor", Bagarja uram, a "béke barátja" és Harangláb, "a fondor lelkű egyházfi". A kántoron látszik, hogy azt sem tudja, hol van, és mi történik körülötte, annyira belefeledkezik "szemérmetes" Erzsók asszony bámulásába.
Mi az?