Valami sokkal langyosabbra számítottam. Az alapsztori persze ütős, és milyen érdekes a két főszereplő, de azt hittem, nagyjából ennyi is: némi sallang az elborzasztó/felkavaró, ismert (címből, első sorokból megismert) alaphelyzet köré. Hát nem az. Péterfy Gergelyt, az írót nem ismertem, így hát azt sem tudtam, mennyire tud írni. Hogy milyen erővel ragad meg az első sorokkal, és tart fogva az utolsóig. Minden korábbi előítéletem megdőlt. Az egyik ilyen, hogy nem szeretem, ha egy író "kitalálja", egy valóban létezett személy érzéseit, gondolatait. Pláne, ha azt E/1. személyben tálalja. És ha még ráadásul egészen intim, személyes dolgokat is elmesél ennek "ürügyén", az aztán kifejezetten irritált. De… nehéz ezt megfogalmazni. Ez nem "az". Vélemény: Péterfy Gergely: Kelták | hvg.hu. Nem arról szól, hogy Török Sophie "ürügyén", előkapva egy kellően "horrorisztikus" történetet, hozok egy izgi mesét. Iszonyat sokmindenről szól ez, a korabeli Magyarországról, a Monarchiáról, az emberekről, arról a teherről, ami a szellemi élet nagyjaira nehezedett, rabságról és annak hatásairől, férfiről és nőről… és igen, egy különleges emberről, aki akkor is különleges kellett volna legyen (akkor és ott), ha egyébként nem is annyira különleges – csak azért, mert a bőre színe nem elég világos.
Kolozsi Orsolya Péterfy Gergely: Kitömött barbár "Ahogy álltam a Természettudományi Múzeum tetőtéri raktárában, és velem szemben a vörös szekrényben ott állt a fekete test, eszembe jutott, ahogy Ferenc elmesélte, milyen különös viszony fűzte Angelo Solimant a Múzeumhoz. Egy művészdinasztia – és ami mögötte van | ELTE Online. " Török Sophie, néhány évvel férje halála után annak legjobb barátját, azaz az ő kipreparált testét nézi Bécsben, a múzeum egyik elfeledett, félreeső raktárában. Ezzel a groteszk és zavarba ejtő helyzettel kezdődik Péterfy Gergely legújabb regénye, hogy aztán, ebből a koncentrikus középpontból (mely szinte minden fejezet elején visszatér) elkezdődjön az a visszaemlékezés, mely a teljes regény cselekményét adja. Az egyes szám első személyben megszólaló narrátor Kazinczy felesége, de az eseményeket nem csak az ő perspektívájából ismerhetjük meg, hanem férje szemszögéből is, hiszen emlékanyagának nagy része valójában Kazinczy visszaemlékezése, mely függő beszédként, Sophie monológjába ágyazva jelenik meg. A házaspár két tagjának nézőpontja és emlékei mellett még Kazinczy legjobb barátja, Angelo Soliman perspektívája és élettörténete kap domináns szerepet a regény lapjain.
Tudta, hogy ennél részletesebb elemzésre a felesége nem kíváncsi. - Hogy állsz a könyvvel? – kérdezte aztán. - Nem jól… - válaszolta a nő. - Nem aludtam ki magam. - Pedig ez a jó levegő…! Én úgy alszom, mint a hulla - mondta a férfi, és rázárta a kecsékre az ólat. A nő nem válaszolt. Éjjel megint hajnalig forgolódott. Próbált olvasni, de ahhoz meg fáradt volt. Tévét nem néztek – elvből. A Facebookon csend volt, minden ismerőse aludt. Sóhajtozott, hátha a férfi felébred – nem járt sikerrel. - Húh, de szarul nézel ki… - mondta reggelinél a férfi. Ironikusan akarta mondani, idézőjelben, de nem sikerült a hangsúly. Korán volt még. A férfi érezte, hogy ezt nagyon elhibázta. Nem próbálta enyhíteni. Tudta, hogy az ilyenkor csak olaj a tűzre. Néhány hétig keveset beszéltek, keveset is találkoztak. A nő szupervizorhoz járt, megbeszélték az alvásproblémát. Semmi komoly, a környezetváltozás, meg a könyv, főleg a könyv. A néma erőszak. Be kéne már fejezni. Az nyomasztja, ez a legnagyobb teher. Péterfy Gergely Feleségei. A befejezetlenség rongálja a lelket.
Mark Millar szerethető karaktereit és történetét pedig tökéletesen teszik teljessé John Romita Jr. rajzai. Gyönyörű színek, élénk világ, megfelelő váltással a sötét és zord alvilági harcoknál. Kicsit azért morbidok a mosolygó gyerekek vérben úszva, ettől lesz szuperhősparódia jellege a sztorinak, de akinek bejön a fekete humor, tutira imádni fogják ezt az igényes kötetet. A hónapban érkezik a történet folytatása, izgatottan várom mi lesz a megkedvelt szereplőimmel. :) A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk! Columbo - Gyilkosság tervrajz alapján, krimi - Videa Paul teljes film magyarul Paprikás krumpli bográcsban 30 főre Black mirror 2. évad 2. rész Piszkos pénz, tiszta szerelem 64. részletes műsorinformáció - Izaura TV 2017. 09. 29 07:35 | 📺 A világ legfinomabb Töltött kenyere - ezt ki kell próbálnod! Mit lehet csinálni budapesten de Fekete fehér köröm 2019 A törvény gyilkosa online letöltés, online filmek - OnlinePont Instagram üzenetek pc online Döme gábor wikipédia További információ NAGYON FONTOS, kérem olvassa el!
Európa számára ugyanis mindketten azok, még akkor is, ha kortársaik közt a legműveltebb, legélesebb elmével rendelkeznek. Az idősebb barát már ekkor utal arra, amit később Kazinczy is megtanul, hogy idegensége nem egy körülmény, vagy átmeneti állapot, hanem személyiségének lényege, veleje, s így soha nem szüntethető meg. A regény viszonylag hiteles képet ad Kazinczy Ferenc és Török Sophie életéről, a börtönévekről, Széphalom felépítéséről, a szabadkőműves mozgalomról, a korabeli Monarchiáról, Bécsről, az arisztokrata körök életmódjáról, lényege azonban mégis az idegenség, a kirekesztettség természetrajza. Kazinczy mindig is idegen, már gyerekkorától fogva, saját családjában is, de a fogságban töltött évek után még inkább értelmezhetetlen, definiálhatatlan figurává válik: "Képtelenek voltak olyan szót találni a rendelkezésükre álló nyelvben, amellyel egyértelműen meghatározhatták volna ezt a jelenséget. Olyan szó kellett volna, amely egyszerre fejezi ki az úr, a madárijesztő, a vándor, a kuruzsló, az adószedő, a forradalmár, a vándorszínész és az ördöggel cimboráló tudós tulajdonságait; de mivel ilyen szó nem akadt a szótárukban, inkább nevettek: még mindig ez volt számukra az összes felsorolt sajátosság egyetlen értelmes közös részhalmaza: hogy nevetségesen idegen. "
Lehet, de nem vagyok meggyőzve. Narrátorként viszont elfogadom mindentudó elbeszélőként, azzal együtt, hogy első személyű, szubjektív elbeszélésmódot alkalmaz. Nem akadok fenn azon, hogy olyan dolgokról is tud, amikről valójában nem tudhatna, még akkor sem, ha, mint állítja, értesülései egy részét az apjától szerezte, más részének forrása pedig Kristóf, Olga fia. De hát annyi baj legyen, egy regényben sok minden lehetséges, ha jól van megírva, mint Péterfy könyve. A regény befejező szakaszában Karl és Kristóf története párhuzamosan fut, ez rég bevált epikus megoldás, ezúttal is jól működik, viszont a szereplők immár túlzott halmozásával nem értek egyet. Péterfy bírja szusszal, életismerettel, írói fantáziával, de mintha megfordulna a látószög, s a portrék helyett, azok mellőzésével a tablóra irányul az érdeklődés. Ennek a kórusnak a hangja nehezen kísérhető figyelemmel. Meg aztán kissé egyhangú, egyszínű is a jelenetsor. Túl sok az extrém figura, a többé-kevésbé pszichopata alak. Árontól, a habókos népfitől a hisztérikus Líviáig sorolhatnám a névsort.