Rendezés: Megjelenítés: kiszállítás 2-8 munkanap 699 Ft 545 Ft (6, 81 Ft / g) Megjelenítés:
A Szafi Reform termékcsalád gluténmentes, tejmentes, szójamentes, hozzáadott cukormentes, és a paleo étrendbe is beilleszthető alapanyagokat foglal magában. Szafi termékek? (9970479. kérdés). A Szafi Reform termékek közt szerepelnek különböző, nem gabona alapú lisztek, őrlemények, édesítők, fűszerek, édességek, illetve saját fejlesztésű, szénhidrát-csökkentett lisztkeverékeink, csökkentett szénhidrát- és kalóriatartalmú desszertalapjaink, valamint hozzáadott cukortól és mesterséges adalékanyagoktól mentes poralapjaink. Raktáron 1. 443 Ft 1. 153 Ft
Leírás A nyugalom Bartis Attila Tartalom: A főszereplő egy hajdani vezető színésznő, aki tizenöt éve megőrült. A lánya valószínűleg álnéven, valószínűleg Amerikában érdemes hegedűművész, aki minden hó elején pénzt küld, de 15 éve nem tud róla a család. Könyv: A nyugalom (Bartis Attila). A másik szereplő egy nő, aki ötven éves lesz, viszont jól tartja magát, és nem csak a színházi múltról tudna ezt-azt mondani. És van egy író, aki tizenöt éve levelezik őrült anyjával disszidált testvére nevében, és szerelme évekig nem hajlandó arról beszélni, mivel telt hajdan az élete… Kiadó: Magvető Könyvkiadó Oldalak száma: 326 oldal Boritó: keménytábla, védőborító ISBN: 9789631422511 Kiadás éve: 2018
Sőt, ismétlésként is megjelenik a tükröződés a nők között Andor életében: majdnem ugyanúgy írja le az anyjával, az Évával és az Eszterrel való szexuális együttlétet. A kettősség ugyanakkor széttartásként, aszimmetriaként ismerhető fel az elbeszélő szólamban. Szilágyi Nagy Ildikó megállapítása szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy bár az elbeszélő önboncolgató, nem feltétlenül adhatunk hitelt minden kijelentésének. Már csak azért sem, mert emlékezete feltűnően a tárgyakra korlátozódik: a viszonyai során megszerzett fehérneműk és zálogok mellett saját életét is két nő, a testvére és az anyja életének lenyomataiként szolgáló dolgokból rakja össze. Bartis Attila: A vége | bookline. Ráadásul, mint arra Margócsy István rámutat, paradox viszonyban áll egymással a mindentudó, vallomásos narráció és az írói alteregó előtt fokozatosan kibomló eseménysor, amelynek a végén az utóbbi csak eljut a nyugalomhoz. Ez azonban nem hoz számára megnyugvást, mindössze a nyugalom kifordított értelmezését teszi lehetővé: ez vagy az anya halála révén a szerelmi és családi kötelékektől való megszabadulás, egy kvázi-gyilkosság felvállalása (az anya az egyedüllétbe halt bele), vagy éppen mindennek az elbeszélése.
Ha már tabudöntögetünk, miért csak majdnem léptetjük a fickót viszonyra a kedves mamával? Csak nem gyulladtunk be? Másodszor, hogy mindjárt az ellenkezőjét is számon kérjük, miért volt szükség egyáltalán ilyen mértékben a tabudöntögetésre? Hogyan és mitől válik ez a kétes anya-fiú kapcsolat a tizenöt éves status quo zálogává? Tán a pszeudofreudi megállapítás érvényesül itt, miszerint aki a felmenőjével bárminemű nexusba kerül, az vagy csak vele képes ezután, vagy senkivel sem? Ehhez nem lett volna muszáj a görög tragédiák hangulatát beidézni - elég lett volna egy hétköznapi "leválási zavar"-történet is. És ha már itt tartunk, megmagyaráz-e mindent az anya tébolya? Nem túl egyszerű magyarázat ez? Pláne, hogy egyáltalán nincs alkalmunk a megtébolyodás folyamatát végigkövetni. Olvasóként azonban jóindulatú szeretnék lenni, így aztán nem is kérdezek rá a szerelmi szál szentimentalizmusára. Hisz a hátborzongató motívumokat ellenpontozandó szükség van a tiszta szerelem megjelenítésére is. Természetesen nem a testiségre gondolok: itt konkrétan majdnem ugyanazok az események zajlanak, mint az anyát másodszereposztásban eljátszó szerkesztőnővel, ám a leírásuk közt - nem véletlenül - ég és föld a különbség.
Élő szerzőnek ritkán adatik meg, hogy három perc után egyszerűen elfelejtse, ez az ő regényéből készült, és az előadás végén ugyanúgy támolyogjon ki a nézőtérről, mint az összes többi néző. Nekem ez megadatott, és egy életre hálás vagyok érte. Így még azt sem érzem igazán tragédiának, hogy a filmre vonatkozó kérdésére inkább megkerülöm a választ. Ha A nyugalom keletkezéséről szeretnénk beszélni, egészen pontosan mennyit kellene visszamennünk az időben? Fel tudja idézni, mi volt az a kép, az az élmény vagy az a szövegcsíra, az a mondat, amelyből aztán kibomlott a regény? 2000. január elején kezdtem el írni, és húsvét vasárnapjára lett meg az első, nyers változat. Aztán még egy évig szöszöltem vele. Ez a szöszölés nem lebecsülendő, de a ritmusban, szerkezetben, tartalomban érdemi változás már nem nagyon történt. Igen, volt egy nagyon erős kép, jobb híján nevezzük képnek, bár ez inkább érzet. Anya és fia az idők végezetéig összezárva egy lakásban. Ennyi. Csakhogy ettől a képtől meg lehetett fulladni.