Lenszkij és Olga a XIX. századi Oroszország hitelesen ábrázolt, jellegzetes alakjai: naivak, álmodozók, romantikusak. Míg Anyegin tisztán látó realista, Lenszkij romantikus optimista. Költői lélek, verseket is ír, bizonyos értelemben a szerző rejtett "ifjúkori önarcképe" – bár az is kétségtelen, hogy a szerző és Anyegin életében is számtalan párhuzam van. Modern szemléletű (külföldön tanult), felvilágosultan gondolkodó, álmodozó alkat. Hűséges és tiszta szeretettel szereti Olgát. Nézeteinek, érzéseinek tisztasága azonban naivságából fakad. Nem veszi észre, hogy Olga valójában nem érti őt, félreérti Anyegin viselkedését, s tulajdonképpen tényleg idegen ("fél orosz") hazájában. Féltékenysége kissé nevetséges, halála tragikus, mert értelmetlen. Halálának ábrázolása kettős: egyrészt az elbeszélő sejteti, hogy később unott, elhízott, érdektelen földesúrrá válhatott volna, másrészt elégikus pátosszal siratja el. Halála szimbolikus is: Puskin a fiatalon kivégzett dekabrista költőbarátjának, Rilejevnek, valamint saját fiatal, optimista énjének állít emléket (7. fejezet, 6–7.
Titokzatos szereplője a történetnek maga az elbeszélő, aki azonban nem egyszerűen a történet narrátora, jóval több annál. Hol Anyegin jó barátja, hol kiderül róla, hogy ő Tatjána levelének őrzője. Jelenléte mindig eleven – ezt erősíti az egyes szám első személyű és a többes szám első személyű elbeszélő mód váltakoztatása is. A harmadik fejezet eleje elbeszélő és hőse párbeszéde (bár az elbeszélő másokat is megszólít), elbeszélése néha objektív narráció, de igen gyakran kifejezi egyéni érzéseit, véleményét az eseményekkel, szereplőkkel kapcsolatban. Gyakran vált át az élőbeszéd fordulataira, megszólítja az olvasót, a hallgatóságát. Ez a sokféleség elevenné teszi az elbeszélőt: sokszor kap hangsúlyt, hogy ő alakítja történetét (l. első fejezet utolsó szakasz), ugyanakkor érzékelteti, hogy a történet, a maga alkotta szereplők visszahatnak rá. Többször hangsúlyozza, hogy története kitalált, de például Tatjána levelének valódisága a hitelesség látszatát kelti, csakúgy, mint az Anyegin-album (7. fejezet), mely a mű szövegébe nem került be.
A második fejezet a Eugene - a fiatal örököse az elhunyt nagybácsi. Még mindig ugyanaz a különc playboy, de a viselkedése jobbágyok mondja az olvasó, hogy képes az empátia és megértés. Anyegin megszabadítja a gazdák a túlzott adók, mint bosszant a szomszédok. Ezek azonban egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Ez a híre, excentrikus és a "tudatlan", az ő képe zsúfolt pletyka és spekuláció. Barátság a Lena Közel Eugene settles az új szomszéd - Vladimir Lensky. Épp Németországból érkezett, ahol a világ a romantika és a költészet meghódította és lenyűgözte őt. Az első, a karakterek nem találni a közös nyelvet, ezek nagyon különböznek. De hamarosan a kötött baráti kapcsolatokat. A fiatal költő Lensky idején közleményében menti Eugene őrült unalom, amely legyőzi itt. Ő érdekli a költőt, de nagyrészt nem érti a romantikus impulzusokat. Jellemzői Anyegin a regény "Anyegin", mert a kép Lena gyorsan megismerteti az olvasót a sötét árnyalatú a lélek a hős. A verseny és a szellem a kiválóság kihívások Anyegin, hogy egy meggondolatlan cselekedet.
Tóth Ferenc már az otthonában lábadozik. "Meg se tudtam mozdulni. Úgyhogy csak vártam, mikor halok meg. Azt vártam" – mondja. A postás, ahogy máskor is, aznap is letette a postát meg a Szabad Földet a plébánián, majd továbbkerekezett. A Keresztény Életet hiába váró plébános ez után maga mellé ültetve Erzsébetet, a házvezetőnőjét, kocsival utána hajtott. Amikor utolérte, kiszállt az autójából, levette a postás szemüvegét, azt gondosan átadta Erzsébetnek, majd az egyházfi módszeresen pofozni kezdte a postásfit. "Hegyibém térdelt, s ütött, rugdalt az árokban is. Nem is tudtam védekezni. Háromszor erősebb nálam a plébános, olyan, mint egy bika" – idézte fel a történteket tolókocsiban ülve a kézbesítő. "Tizenhét, vagy még ennél is több ütést kaptam, azóta is fájlalom a fejem és az állkapcsom; a kerékpárom eldőlt, a postai küldemények pedig szétszóródtak az úttesten. " Búcsúzóul meg azt mondja: feleslegesen készül bocsánatkérésre az atya. Mikor halok megane. "Nincs bocsánat. Hiába is kérne, nincs bocsánat. Fönt kérjen, ott fönt, ha majd fölkerül. "
Csak ha öngyilkos leszek. Ám az annyira nem kecsegtet. Talán mert nincs bátorságom hozzá, nem akarom fájdalmat okozni magamnak. Meg az olyan macerás. Én egyszerűen csak azt szeretném, ha elaludnék és nem kelnék fel többé vagy hirtelen megszűnnék létezni. Eltűnnék egy csettintésre és nem kellene továbbcipelnem azokat a mázsás súlyokat, amiket napközben magammal viszek mindenhová. Nem akarok már több lélektelen szexet. Nem akarok úgy beszélgetni a férjemmel, hogy közben ott sem vagyok. Tudja meg, mikor és miben fog meghalni! | Vital.hu. Igen, beszélek, tőmondatokban elmondom mi történt velem és megkérdezem őt, mi van vele, de valahogy mégis mindez olyan távoli, mintha ott sem lennék. És nem vágyom a csókjára, az érintésére, arra, hogy örömét lelje bennem. Nem vágyom már rá, sem mások szeretetére, mikor hétvégente hívogat a család vagy meg kell őket látogatni. Nincs kedvem ahhoz, hogy eljátsszam mennyire boldog vagyok és elégedett. Miközben egyáltalán nem. De ahhoz sincs affinitásom, hogy elmenjünk valahova kettesben. Nem akarok kimozdulni.
Jóleső örömmel töltött el bemenni az irodába és utazások szervezni, intézni, de most már az sem tölt el örömmel. Semmi sem. Az sem, amikor megdicsérnek, amikor ajándékcsomagot hoznak, mert kedves voltam és azt is elintéztem, amit más nem. Semmi sem érint meg. Már nem hiányoznak a barátaim se, akikkel azt sem tudom, mikor találkoztam utoljára. Egyre csak hívogatnak, mikor találkozunk, folyton rám írnak facebookon, de arra sem reagálok. Mert nem érdekelnek, ahogy semmi más sem. Mikor halok meg ryan. Csakhogy túléljem a napomat. De közben az fut át az agyamon: hátha közben meghalok. Mondjuk délben. És akkor nem kell már délután dolgoznom, elmennem bevásárolni vagy esetleg főzni, mosni, takarítani, vasalni. Mindent megcsinálni, hogy mire a férjem hazajön boldog és elégedett legyen. Azt szeretném, ha hirtelen megszűnne minden, véget érne a földi pályafutásom és nem kellene befejezni a napomat. De ha csak nem gázolnak el, lő le egy fegyveres őrült, vagy állít valaki belém kést, esetleg elvisz egy hirtelen jött betegség, akkor erre nem sok esélyem van.