Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.
Értékelés: 310 szavazatból A legendás Robert A. Heinlein (többek között a Csillagközi invázió írója) novellájából készült filmben egy időügynök (Ethan Hawke) barangol múltban és jövőben: minden bevetés más korba vezeti. Egy olyan bűnözőre vadászik, aki valahogy folyton kicsúszik a kezéből, bármilyen időben is készül lecsapni rá. Stáblista: Kapcsolódó cikkek: Szerkeszd te is a! 2067: Időhurok előzetes és kritika - Raddictive. Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
drg0602 2021. 12. 27. legújabb vélemény Nem rossz történet, sőt egyenesen tetszett, mert van mondanivalója. A látványvilága elfogatható. Viszont a színészek, hát nem tudom. Az valamiért nem tetszett! Ezek helyett a színészek helyett lehettek volna mások is. 2067 időhurok teljes film. A főszereplő egyenesen nem te... több» Nem popcorn sci-fi Tudtam, hogy nem akció-sci-fit látok majd. Ennek kifejezetten örültem. Jobban szeretem, ha van mondanivaló és/vagy történet, de legalább elgondolkodtat a film. Kevés szereplős, néhány helyszínes "kamaradarab", szinte már színpadra kívánkozik. :) Fapados sci-fi "Az ausztrálok bunkók, és folyton sört vedelnek" – ezt a patinás idézetet valamikor egy filmben hallottam, és őszintén szólva amilyen ronda, és amilyen bazi nagy pókok élnek a kenguruk földjén, én minimum vodkát vedelnék, ebben az esetben viszont legalább nem lenne erőm bunkónak lenni. Szó mi szó, az ausztrálok tényleg furák, ez a film is az lett, és igazából nem tudom, hogy mit is akartak tulajdonképpen. Ugyanis az effektek egyáltalán nem rosszak, azonban nem tudtam szabadulni a tévésorozat feelingtől, annyira érződött a beállításokon, hogy ezek stúdiófelvételek.
Kevesen találják meg a kettő közt a középutat, amikor a mesternek csak a szellemiségét, gondolatiságát viszi tovább valaki, a formák merev ismételgetése nélkül. Turi Attilának ez sikerült. A titok talán csak annyi, hogy egyszerűen végigjárta az idevezető utat anélkül, hogy megpróbált volna rövidíteni rajta, vagy épp ellenkezőleg, kényelmesen hátradőlni félúton – legalábbis ez rajzolódik ki Dénes Eszter és Erhardt Gábor néhány hete megjelent könyvéből. Ebben az életútban nincsenek éles váltások, nagy hátraarcok, de a fejlődés mégis folyamatos. Mintha nem csak a házak, de az életpályája is organikus lenne. Makovecz imre mukai de. A történet azzal indult, hogy a hetvenes évek végén Makovecz Imre tanítványa lett, majd a nyolcvanasokban egyre fontosabb munkatársa. Mikor a rendszerváltás előtt saját lábára állhatott volna, ő úgy döntött, marad a mesterrel. Létrehozta ugyan a máig működő Triskellt Csernyus Lőrinccel és Siklósi Józseffel, de önálló munkák helyett jó darabig még Makovecz házainak szerkesztésével foglalkozott.
1992-ben a sevillai Expó magyar pavilonja nemzetközi sikert aratott. Nagy hangsúlyt helyezett a fiatal építészek szemléletének alakítására, magán-mesteriskolát szervezett, oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán, valamint a Magyar Építész Szövetség Mesteriskolájában. Alapító tagja a szerves építészet magyarországi szervezetének, a Kós Károly Egyesülésnek és az 1992-ben életre hívott Magyar Művészeti Akadémiának, melynek később elnöke lett. Feleségével, Szabó Marianne textilművésszel három gyermeküket nevelték fel: Makovecz Benjámin (1957) grafikus, műfordító, fényképész, könyvtervező; Makovecz Anna (1962) festő; és Makovecz Pál (1964) harsonaművész, karmester. Szeged.hu - Elhunyt Makovecz Imre építész. Európa számos nagyvárosában rendeztek számára önálló kiállítást Stockholmtól Veronáig, Párizstól Csíkszeredáig. Jellegzetes épületei vidéki magyar városok, falvak büszkeségei.
Ekler szerint az iskola jelenlegi követői főleg a harmincas-negyvenes építészkorosztály tagjai. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem épülete Piliscsabán (További képekért klikkeljen a fotóra! ) Azzal bírálói és rajongói is egyetértenek, hogy építészete elején egy sajátos, korábban nem létező formanyelvet alakított ki. "Máig rendkívüli vívmánynak tekinthető, ahogy az ember auráját nagyította fel építészeti térré, emberre emlékeztető formákat hozva létre" - mondja Ekler Dezső. "A megszokottól erősen különböző épületekkel szembesültek az építészek: antropomorf ( emberre emlékeztető), illetve növényekre is hasonlító házakat épített, kezdetben betonból, később olcsóbb anyagból, fából. Ezt az építészetet a szakma nehezen tudta elfogadni, a közönség inkább" - magyarázta Masznyik Csaba. A nyolcvanas években, a posztmodern megjelenésével Makovecz a saját építészetét közérthetőbb formába öntötte. Összetett házakat tervezett: hagyományos épületeket ötvözött a saját építészeti elemei felhasználásával.