1951-ben vette fel a Thúry György nevet Nagykanizsa Város Múzeuma, úgyhogy ezért is különleges volt ez az alkalom, hogy ez a kötet 2021. év végén napvilágot láthatott. Azonkívül, hogy előző évben pedig Thúry György halálának 450-ik évfordulóját ünnepeltük. Ünnepeltük volna, hogyha a koronavírus-járvány nem szabja meg itt is a feltételeket, úgyhogy ez a két esemény is így egybefolyt – árulta el Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója. Száraz Csilla hozzátette, 2022-ben is maradandó élményt nyújtó, változatos, családi programokkal készülnek a történelem szerelmeseinek. A következő nagyobb időszaki kiállítás március első felében nyílik, Jeles Napok címmel. A néprajzi tárlat a hagyományos naptári év eseményein vezeti végig a látogatókat.
MŰHELY Szényi Krisztina 2022-04-01 07:00 A zalaiakon kívül nem sokan értik, hogy egy gyönyörű dombvidék lakói miért mondják azt, hogy hétvégén mennek a hegyükre a szőlőbe dolgozni, és a hegyük mindig mennyi munkát ad egész évben. Az itt élők a szőlőjüket, amin a földfelszín feletti pince áll, nemes egyszerűséggel hegynek nevezik. Ráadásul ezek általában nadrágszíj parcellák, vagyis a domb lejtőjén hosszan elnyúló, szűk telkek. Gyanó Szilvia, a nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzkutatója a zalai szőlőhegyek rejtett világáról tartott előadást a Göcseji Múzeum legutóbbi Múzeumi esték című rendezvényén. Tudták, hogy a szőlő- és borkultúrának kelta gyökerei vannak? Ezt is elmesélte a közönségnek a néprajzos kolléganő, amit régészeti leletekkel és írásos feljegyzésekkel is bizonyított. Habár a római korban Domitianus császár elrendelte az Itálián kívüli tőkék kiirtását, szerencsére ezt az akkor élők nem hajtották végre. Pannóniában már akkor is fejlett volt az agrotechnika, jónéhány régészeti lelet is alátámasztja ezt: présalkatrészek, szőlőmetszőkések, kapák kerültek elő a föld alól.
rendeztek be négy szobát a múzeum és könyvtár számára. Halis István 1925-ig vezette a két gyűjteményt, azután a kegyesrendi tanárok (Sótonyi István, dr. Kerkay József, Szakáll Gyula, Grujber József) látták el másodállásban a teendőket. 1949 tekinthető a mai értelemben vett múzeum alapítási évének. Ekkor a múzeumot államosították, 1950-ben pedig a könyvtártól is szétválasztották. Kijelölték a nagykanizsai tájmúzeum gyűjtőterületét is (Dél-Zala). Az államosítást követő néhány hónapban dr. Szentmihályi Imre a múzeum vezetője, 1950. október 23-tól pedig dr. Kerecsényi Editet bízták meg az intézmény irányításával. A múzeumot 1951 elején állami kezelésbe vették és abban az évben vette fel a "Thúry György Múzeum" nevet. Az intézmény rohamos fejlődésnek indult, a tárgygyűjtés következtében kinőtte helyiségeit, így 1952-ben új otthonba, az Erzsébet tér 11. szám alatti épületbe költözött. Nem sokkal később a szomszédos épületben is raktárt kellett létesíteni. 1962-ben a kanizsai múzeum is megyei tanácsi kezelésbe került és napjainkban is megyei intézményként működik.
Alapítására 1949-ben került sor, ennek előzményei azonban a század elejéig nyúlnak vissza. 1913-ban Halis István városi tanácsost, helytörténészt, írót nevezték ki könyvtárosnak és múzeumőrnek, aki 1919-ig saját hivatali szobájában gyűjtötte a könyveket és a régiségeket. A kezdetektől fogva az egyre gyarapodó gyűjtemény kiemelt szerepet töltött be a város története iránt érdeklődő polgárok életében. Ez a tradíció, a múlt iránt való érdeklődés, a jövő generációi részére történő hagyományozás jelen van ma is. Később a Városházán kapott helyet a kollekció. Bár a Tanácsköztársaság idején ugyan született egy határozat múzeum létesítésére, de nem valósult meg maradéktalanul. 1923-ban az új gimnáziumban rendeztek be négy szobát a múzeum és könyvtár számára. Halis István 1925-ig vezette a két gyűjteményt, azután a kegyesrendi tanárok (Sótonyi István, dr. Kerkay József, Szakáll Gyula, Grujber József) vették át az ezzel kapcsolatos teendőket. Az első gyűjtemények alapját a gimnázium "régiségtárától" örökölt fegyver - és pecsétgyűjtemény képezte.
Külső homlokzatán a földszint armírozással díszített, felette széles párkány fut körbe. Az emeleten háromfüles ablakkeretek, a Múzeum tér felől íves alaprajzú, zárt erkély látható. A hagyomány szerint innen figyelték, hogy a (hajdan szemben álló) Városházán kiteszik-e a hatalom jelvényét, a pallost. A szomszédos Fő úti épület, a hajdani Korona Szálló egykor szintén az uradalomhoz tartozott, a 20. század elejéig ez volt a környék legelőkelőbb vendégmarasztalója. A két épület homlokzatát a 19. század közepén hangolták össze. vissza...
Kiszabadította férjét, majd visszatérve Egyiptomba a Nílus mocsárvidékén a nádasban elrejtette a testét. Elhatározta, hogy örököst szül férjének, aki megbosszulja annak halálát és elfoglalja Egyiptom trónját. Ezért kányává változtatta magát és tollaiból fényt és levegőt árasztva életet lehelt halott férje hímtagjába, majd megtermékenyítette magát. Ízisz ezután továbbutazott a Nílus-Deltába, ahol megszülte halott férjétől fogant fiát, Hóruszt. Egyes mítoszváltozatok szerint Ozirisz még életében termékenyítette meg feleségét, és Ízisz még az előtt megszülte fiát, hogy férje keresésére indult volna. Ozirisz és Ízisz. Ezekben a történetekben Ízisz addig Uadzset kobraistennőre bízta a csecsemő Hóruszt. Mindenesetre Ozirisz holtteste őrizetlenül marad a mítosz mindegyik változatában. Ekkor bukkan rá Széth, aki most már úgy szeretett volna megszabadulni szeretett fivérétől, hogy Ízisz ne találhasson rá. Ezért fogta a testét és 14 (egyes változatok szerint 16) darabra vágta, majd szétszórta Egyiptom szerte. Nővére, Nephtüsz, Ízisz segítségére sietett, és együtt kutatták át Egyiptomot Ozirisz testrészei után.
Ő viszont sokkal szerencsésebb, mint egyesek, hiszen a csodafánál r álel egyetlen igaz szerelmére, Tündére. Sajnos azonban a történet nem lehet ilyen könnyű, mivel a párt elszakítja Mirigy, így a fiú Tündérlak keresésére indul. Utazása során jó néhányszor bizonyítania kell rátermettségét, és végül elnyerhesse Tünde kezét. Anyegin és Tatjána Kép forrása: Anyegin, az életunt orosz ifjú sok dologba belekóstol, míg önmagát keresi. Tudós, földesúr és művész is akar lenni, ám egyik sem jelenti a végleges életútját. A cselekmény közben találkozik Tatjánával, aki olthatatlan szerelemre lobban a fiú iránt, ám az nem viszonozza az érzéseit. A szerelmesek sorsa tragikus, mivel mire Anyegin felismeri, hogy mégis szereti a lányt, az már férjhez ment, és bár szereti a fiút, nem hagyja el érte az urát. Kettejük levelezését az irodalom egyik legszebb szerelmes szóváltásának tartják. Ozirisz és ízisz fia. Trisztán és Izolda A szerelmi bájital is komoly szerepet kap ebben az eredetileg kelta történetben. Trisztán lovag Írországba utazik, hogy elkísérje királya, Márk választott hitvesét, az ír hercegnőt, Izoldát.
A legtöbb kozmogóniában Nun sohasem vesz részt a teremtésben, viszont annak összes lehetősége benne rejlik, nélküle elképzelhetetlen lenne. A héliupoliszi kozmogóniában az ősisten Atum kiemelkedett a Nunból, az ősvízből (vagy mint Nun fia vagy saját magát megalkotva), majd az ősdombon ücsörögve, maszturbálva, köhögve és köpködve elkezdte megteremteni a világot. Így keletkezett Su és Tefnut, a levegő és a pára iker istenpárja, majd az ő egyesülésükből Geb és Nut, a föld és az ég. Ezekkel az istenekkel a további teremtéshez szükséges természeti világ teljessé vált. A mítosz szerint Nut, az ég istennője már anyja méhében ellenségesen viselkedett szülőjével, és erőszakkal szabadította ki magát annak testéből. Fivérével, a földisten Gebbel összesimulva élt, ám amikor várandós lett fivérétől, apja, Su, a levegő istene féltékenységében elválasztotta a szerelmeseket. Lábával nyomta le a háton fekvő Gebet, és két karjával a feje fölé emelte Nutot. Így választotta el egymástól a levegő a földet és az eget.