Mindez nem akadályozta meg Márki-Zay-t abban, hogy posztjának azt a címet adja, hogy Szó sem volt gyermekbántalmazásról. Egyébként a magyar törvények tiltják a gyerekek bántalmazását, megalázását és a lelki erőszakot. Arról, hogy kik és miért tesznek hitet a gyerekverés mellett, itt írtunk hosszan. Ha nem tudsz kezelni hét gyereket, akkor nem kell annyit vállalni | Azonnali. A Narancs Lelki betevő nevű, Szél Dávid pszichológus által írt blogja kétszer foglalkozott azzal, szülőként miért nem verünk soha semmilyen körülmények között gyereket, de ha mégis megtörténik ez, akkor mit tehetünk, hogy minimalizáljuk a károkat. Fotó: Sióréti Gábor
Sokkal többről van szó annál, mint hogy Márki-Zay megütötte-e már a gyerekeit, és hogy ezt bátran vállalja-e. Itt arról van szó, hogy mindez Márki-Zayról mit árul el. Az egésszel nagyon sok probléma van, azzal is, hogy így gondolja, de talán még nagyobb azzal, hogy ki is mondja, és ennek semmi köze a véleménynyilvánítás szabadságához, de menjünk csak szépen sorban. Először is tekintsük axiómának, hogy gyereket nem (sem) ütünk meg. Tekintsük ezt egy olyan univerzális alapelvnek, aminek betartására kivétel nélkül mindenkinek törekednie kell. Barna Zsuzsa: Márki-Zay a gyerekeit pofozta fel, de nekem ég az arcom tőle – Nyugati Fény. Ne kezdjük el relativizálni, ne kezdjük azonnal keresni a kiskapukat csak azért, mert valahogy igazolnunk kell saját magunk előtt, hogy nem vagyunk szar emberek attól, hogy egyszer-kétszer felpofoztuk a feleselő kamaszt. Nem véletlen, hogy Márki-Zay rögeszmésen ragaszkodik a "fenekére ütni, ha kiszaladna az útra"-narratívához ebben a kérdésben, amely narratíva ráadásul több ponton is sántít. Nem arról van szó, hogy nem állhat elő olyan helyzet, amikor a szülő elveszíti a fejét, és még csak nem is arról, hogy ez a legjobb szándékú, legerőszakellenesebb szülőkkel ne történne meg.
Úgy tűnik, mégiscsak szükség van a "túlragozásra", ha már egy sokak által támogatott, miniszterelnök-jelöltségre aspiráló politikus is kijelentheti nyilvánosan, mintegy büszkén, hogy a gyerek megütése bizonyos esetekben szükséges/megkerülhetetlen – írta Barna Zsuzsa. Itt jegyezném meg, hogy természetesen ez egy rendkívül elítélendő dolog, de megnéztem volna a Barna Zsuzsát, megírta volna-e a cikkét, ha Márki-Zay nem száll bele egy picit a gyurcsányi összefogásba. A DK házimagazinjának a szerzője kitér arra is, hogy sokkal többről van szó annál, mint hogy Márki-Zay megütötte-e már a gyerekeit, és hogy ezt bátran vállalja-e. Itt jön az érdekes rész, mert a nyilván pártutasításra megírt publicisztika konkrétan Márki-Zay személyét minősíti és azt sugallja az olvasó számára, hogy egy ilyen embert normális választó nem akarhat miniszterelnöknek. Értsd: csak a Gyurcsány, vagy akire ő rámutat. Nem véletlen, hogy Márki-Zay rögeszmésen ragaszkodik a "fenekére ütni, ha kiszaladna az útra"-narratívához ebben a kérdésben, amely narratíva ráadásul több ponton is sántít.
Márki-Zay Péter minapi nyilatkozatában, majd az azt (nem) tisztázó Facebook-bejegyzésében talán éppen ez az utóbbi különbségtétel a bizarr: az jut róla az ember eszébe, amikor egy vallatós jelenetben zsákba tömött narancsokkal ütnek valakit, hogy ne hagyjon külsérelmi nyomot. Akkor ugye sokkal jobb, ha nem látszik, valamiért – legalább az orvosok, tanárok sem veszik észre, hogy verik otthon a gyereket. "A szülő legfontosabb feladata, hogy általa a gyermek megtapasztalja azt a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET, amit mindannyiunk számára jelent a Mennyei Atyánk" – írja Márki-Zay. Még szerencse, hogy Márki-Zay számára teljesen elfogadhatatlan, hogy valaki indulatait a gyermekein töltse ki, hiszen mennyivel parább már belegondolni, hogy Márki-Zayéknál nem indulatosan, hanem előre megfontolt szándékkal fogja, és veri meg a gyerekét a feltétel nélküli szeretet jegyében, Mennyei Atyánk szent dicsőségére. Kicsit sem ijesztő. Képzeld el, milyen lenne, ha egy nálad kétszer nagyobb lény odamenne hozzád, és jól pofán vágna, ráadásul ez a lény egyébként az, akiben (egy ideig legalábbis) feltétlenül meg kell bíznod a világ dolgait illetően, akitől a legtöbb szempontból függesz.
Irodalmi Jelen Találkozni a híd közepén A Megtagadva című nagy sikerű regény után Kováts Judit új kötettel jelentkezett: az Elszakítva két felvidéki birtokos család sorsát követi a kommunista hatalomátvétel után. Kováts judit író olvasó. Kováts Judittal Király Levente szerkesztő beszélgetett a FUGÁban. Kováts Judit: Elszakítva "Az újságcikk, amely szerint Littmann professzor a Szent János Kórházban világszenzációnak számító érátültetéseket hajt végre, Médi nénit olyan izgalomba hozta, hogy sürgönyzött Miki bácsinak, amint tud, jöjjön Pestre, mert fontos ügyben beszélnie kell vele. " – Részlet Kováts Judit készülő regényéből. A kutatómunka mellékhatásai Kováts Judit Megtagadva című könyve érdekes olvasmány, érzékletesen, megbízhatóan és szerteágazóan mutatja be a második világháborús civil lakosság kálváriáját.
Kalligram Kiadó) Omerta. Hallgatások könyve (2017. Jelenkor Kiadó) Díjai: Erdély Magyar Irodalmáért debüt-díj (2010) NKA alkotói ösztöndíj (2010, 2014) Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj (2008, 2011) Békés Pál-díj (2013) Artisjus-díj (2014) Déry Tibor-díj (2014) Márai Sándor-díj (2015) Natalia Gorbaniewska Díj (Lengyelország, 2017)
Minden író feladata ez, akinek életében, a szeme előtt, a tudatában ilyen ismeretek munkálnak. Nélkülözhetetlen a szembenézés, a rádöbbenés és a kéznyújtás egymás és mindannyiunk békéjéhez, szabadságához. A laudációt írta: Szkárosi Endre Fotó: Somay Márk