És a felvirult fa áll dicsően, Gazdag fürtözettel a mezőben... Most ki az, ki lombja sátorában Fenn tanyázik bizton és vidáman? A madárka fészkét oda tette, És kicsinyke párja van mellette; Nap nyilától és a vészek ellen Óva élnek boldog kényelemben. Hajlik a fa, érik szép gyümölcse, Hol van a nép, mely azt majd elköltse? A madárka hozza kis családját, S hűs galyak közt gazdag lakomát ád. Reszket a fa s ily szózatja hangzik: "Most belőlem bánat és öröm szól, Ments meg isten a bal jóslatoktól! Majd ha tél jön és a fergeteg tép, Nem hagyand-e mind el e vidám nép? Tűrni kész-e bal szerencse napján, Hogy vigadjon jobbra fordulatján? Vajha volnék az örömnek fája, Mely virágát soha el nem hányja! Vajha volnék gazdag és erős fa, Vésszel és a villámmal dacolva! Vajha volnék lelkes nép hazája, Melynek értem zengne dalimája: Úgy nem kéne félnem jóslatoktól... Most belőlem bánat és öröm szól. " A rét és a virág "Borúlj reám, Kis violám: Hagyd e kéjt érzenem. Tengeri állat átlátszó vér szava. Én szültelek, Neveltelek; Pihenj meg keblemen.
B. E. ifju grófnőnek ajánlva 1845-ben A fa és a madár A tavaszban elhullván virága, Őszi dértől lévén lombja sárga, A szedett fa búsan állt magában S kis madárhoz igy szólt bánatában: "Szállj le hozzám, szállj le hozzám, Repkedő kicsiny madárkám, Szállj le rám, szerelmem! Három rege – Wikiforrás. Látod, éltem milyen árva, Télnek és a vésznek tárva; Vígasztalj meg engem! Ékesíts fel tollaiddal, Zengj, hogy felderítsen a dal, És, felejtve mindent, Boldog álmokkal pihenjek Karja közt a zord hidegnek, Míg a sors ki nem ment. Szállj le, bár egy pillanatra; Felvirúlok a tavaszra, S lombom sátorában Kéjre és örömre várlak, És tied lesz a kicsiny lak, Míg rajtam levél van! " Gyökerétől legfőbb sudaráig A szegény, szedett fa reszket, fázik, És hiába vár a kis madárra, - Az tovább száll, boldogabb tanyára, S melyet oly hőn esdekelve kére, Hasztalan vár bájos énekére: Száraz ágán, búsabban nevénél, Dérporos hajával dermed a tél... Ifju sugaraktól átkarolva Új öröm hevében reszket a fa Gyökerétől legfőbb sudaráig, S életdúsan újra felvirágzik, Ékszerűl az ébredő tavasznak, Ágain gyöngy-harmatok ragyognak, S hol nap és lég kéjek közt enyelge, A rügyekből fejlik zöld levelke.
Fakó füzek között, A puszta téreken, Beteg hullámival Megy némán, ridegen. Útjában egy virág Még néhol felvirít, De ő ábrándosan A tündérhonba szít. S amint megy zajtalan Bozontos part alatt, A csalfa déli hölgy Tovább tovább halad, És tündérkerteit, És lenge sátorát Látatlan kezei Mélyebbre helyzik át. - Lomhán, erőtlenül. Alább megy a patak, S mind inkább elvadúl A szürke sivatag; Zord sásnak élei Hasítják a szelet, Kísértő zene szól A halvány nád felett; Már a szegény patak Nem látja partjait, A tündérképeket, Melyeknek álma hitt; Vad puszták kebelén Ott áll védetlenűl: S a csalfa délibáb Szélszárnyon elrepűl... Mint emlő, honnan az Édes kis gyermek leszakadt, A forrás a hegyen Kiszárad terhes bú miatt... S a szomjazó patak A róna sik csészéiben Pang, romlott vér gyanánt Álcsillogással, betegen. Tengeri állat átlátszó vér és. Nézd vad növényzetét, Hajának zordon szálait, S a kór virág alatt Zaj nélkül fekvő árjait! Benn undok állatok Tenyésznek számlálhatlanúl, Mint a rosz szenvedély, Midőn az emberszív elaljasúl.
ez hát a szeretet? Anyád, míg ép vagy, büszkén megveted; Bágyadtan ráborúlsz, ha fogy erőd, Hogy búval és nyomorral verd meg őt. Tudod mi vár hervadt hűségedért? Kettős halál ad érte gyászos bért. " S végül, hogy a patakhoz eljutott, Feddőleg ilyen szókat hallatott: "Boldogtalan, te későn hű patak! Természetrajz szóban és Képekben - Traugott Bromme - Google Könyvek. Hullámaid szörnyen lakoltanak! Eltávozál név nélkül, idegen A csalfa báju messze téreken. Mi tarthatandott fel? a szeretet, S te szűtlen hagytad el honföldedet. " - Megszégyenűlten ekkor a patak, S virág, madár ilykép áldoztanak: Tollat, levelkét és egy csepp vizet. A kis tündér oltárhoz lebegett; Hogy feltéve a tollat: rohanó Szárnyak verése lőn kihallható. Szárnyak, minők felkérik az eget S födözni képesek egy nemzetet... S hogy a levelkét nyújták kezei: Tavaszvirány kezdett kifejleni, Tavasz, minőnek gazdag és szegény Örűlt egy hervadt ország kebelén... S hogy végre feltevé a csepp vizet; Forrott a csepp és tenger árja lett, És a tenger gazdag folyamba vitt Nem egy világrész drága kincseit.
1818 -ban gyalog ment Rómába. Ott 6 évet töltött Thorvaldsen műhelyében. Ez ma meglepő! Mármint a művész, Ferenczy István gyalog ment Rómába, nem fapados légitársasággal, nem légkondicionált busszal. Ott megalkotta ezt a művet 1822-ben, ami az alfája a magyar nemzeti szobrászatnak. Nekem omegája is. Ferenczy István Pásztorlányka
századi állandó kiállítása A XIX. század a nemzeti művészet megszületésének, az alapvető művészeti intézmények – múzeum, akadémia, kiállítások, művészeti díjak, műkritika, szaksajtó – kialakulásának a nagy korszaka. Nem véletlen, hogy e korszak művészete sokkal jobban ismert a hazai köztudatban, mint bármely más időszaké. Pásztorlányka – Magyar Nemzeti Galéria. Ferenczy István, Szinyei Merse Pál, Izsó Miklós, Barabás Miklós és mások a magyar nemzeti művészet szinte ikonszerűen ismertté vált alakjai, az olyan alkotások, mint a Pásztorlányka, a Majális, a Búsuló juhász, vagy a Vásárra induló román család pedig a közös magyar képi emlékezet kitörölhetetlen és mindenki által ismert példái. Ennek is köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag kiemelt helyet foglal el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. A harminc év után újrarendezett állandó XIX. századi kiállítás november 9-től látható. A közel 150 festményt, 40 szobrot, 40 érmet és 33 iparművészeti tárgyat felvonultató új tárlaton új szempontok szerint, új válogatásban találkozunk a jól ismert remekművekkel, és mellettük, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
II. 38. 1841. I. 21. ) A Közhasznú Esmeretek Tárába is írt cikkeket. Források [ szerkesztés] Képzőművészet Magyarországon Meller Simon: Ferenczy István élete és művei. Bp, 1906. Online Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894. A pásztorlányka rajzai | Ludwig Múzeum. Pokorny Emánuel (Bécs, Alsó-Au., 1860. dec. 22. -Bp., 1939. júl. 9. ): pap, főgimnáziumi igazgató, rendi igazgató: A Szt Erzsébet-szerzet, tekintettel budapesti kolostorára, tp-ára, és női kórházára. Bp., 1935} Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 31551739 PIM: PIM54237 MNN: 267598 LCCN: no89005909 ISNI: 0000 0001 1874 5703 GND: 144026775 BNF: cb166730366 ULAN: 500058927 RKD: 433573
Jelentős művei [ szerkesztés] Kazinczy Ferenc portrészobra Ürményi József (főispán) portrészobra Schodelné Klein Rozália portrészobra Virág Benedek emléke Brunswick Teréz síremléke Kisfaludy Károly portrészobra Nemes puhói Marczibányi István ( Makó, 1752. július 25. – Buda, 1810. december 21. ) márvány mellszobra sírjáról, eltűnt a II. világháboró táján, Budapest, Felső-Víziváros, Fő utca 41-43, Erzsébet apácák templomának kriptája Írásai [ szerkesztés] Társaságos emberi illendőség, vagy: kinek kinek mi az övé, mi a másé, 200 részre metszett historiai képekben a scytha és magyar történetből, magyar és franczia magyarázatokkal. Első füzet (M. Tudós Társasági Névkönyv 1839-re 130. l. ) Cikkei [ szerkesztés] Néhány szó a Mátyás szobra iránti javaslatokra s Utóirat a Mátyás emléke ügyében (Társalkodó 1840. 12. 101. sz. ), Hunyadi Mátyás király szobrának leirása, rajzával együtt, Észrevételei a Hunyady Mátyás király szobrának tervrajza iránti megjegyzésekre (Honművész 1840. 58. 59. 89. Ferenczy István :: Pásztorlányka (A Szép Mesterségek kezdete) :: Magyar Képzőművészeti Galéria. ), Tőlem is egy szó a sok szóra, Mátyás emléke ügyében (Athenaeum 1840.
Antonio Canova műhelyében sikertelenül próbált munkát szerezni, a korszak másik nemzetközileg elismert szobrásza, a dán Bertel Thorvaldsen azonban befogadta műhelyébe. A fiatal magyar szobrász megnyerte az osztrák követ, Wenzel Kaunitz herceg művészetpártoló feleségének támogatását is, aki ~nek – mint a Habsburg Birodalom alattvalójának – a követség épületében, a Palazzo di Veneziában adott szállást. Római tartózkodása meghosszabbítását a Thorvaldsen műhelyét meglátogató József nádor ösztöndíja tette lehetővé. Az 1819–20-as években illusztrációkat készített Metastasio Adriano in Siria című drámájához, rajztanulmányain pedig antik mellszobrokat, épületeket örökített meg. VII. Piust ábrázolta 1824-ben készített bronzérme. Mivel egyéni művészi ambíciói nagyon hamar a díszítőszobrászat céhes hagyományain túllépő, az önálló nemzeti szobrászat megteremtésére irányuló hivatástudattal fonódtak össze, római tartózkodása alatt mindvégig foglalkoztatta a nemzeti tematika, ill. a hazatérés gondolata.
A művész ezért alkotását a szép mesterségek kezdenének nevezte. A szobor a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének részét képezi.
A magyarországi művelődési viszonyokat bíráló külföldi "balítéletek" érvénytelenítéséért, s ennek egyik eszközeként a honi képzőművészet felvirágoztatásáért küzdő magyarországi szellemi élet, s az általa képviselt sajtóirodalom az első időkben mind a ~ről Rómából érkező híreket, mind a hazaküldött Csokonai-mellszobrot (Debrecen, Református Kollégium Könyvtára), ill. a Nemzeti Múzeumban elhelyezett Pásztorlányka (A szépmesterségek kezdete) című márványszobrot (1820–22, Magyar Nemzeti Galéria) óriási lelkesedéssel fogadta. (Az újabb kutatás – Cifka Péter – ismét felvetette azt a már a 19. században is felmerült gondolatot, hogy a Pásztorlányka nem teljes egészében ~ alkotása. Az idősebb Plinius Historia Naturalisában megfogalmazott téma művészi kivitelezésében talán Cincinnato Baruzzi, ~ római szobrász barátja segédkezett. ) Az újságírók remélték, hogy a Rómában tanult szobrász, a "magyar Canova", a "magyar Pheidias" alkotásai a legjobb külföldi művészek szobraival is versenyre kelhetnek, s munkássága által végre megteremtődik az európai színvonalú magyar képzőművészet.