bojkottál, óceanográfus, mostoha, centúria, imperialista, szubrett, vitriolos, szituatív, konteó, szanatórium particionálás, paradigma, intuitív, progresszív, edukáció, desszén, komponens, moratórium, indukál, kontextus objektív, augmentál, kreatív, geometria, ideológia, konszenzus, ciszterna, konvencionális, integráció, konzorcium
Despotikus: Szudániban, szó jelentése, szinonimák, antonimák, példák | HTML Translate | Magyar szuahéli fordító | OpenTran
A kifejezés a következő kategóriákban található: Köszöntünk, Mobilbarát oldalunkon.
(Ha valaki az Érkezés után még kételkedik, hogy ez Adams éve, a pusztító erejű zárókép őt is meg fogja győzni. ) Ford még a huligánok bandavezérét játszó, általam ez idáig faarcú antitalentumnak vélt Aaron Taylor-Johnsonból ( Vadállatok, Godzilla) is elő tudott rántani egy fantasztikus alakítást. Szó szerint még a szeme sem áll jól, a Tonyval való végső konfrontációja során szinte lefolyik az arca, mintha Salvador Dalí megfestette volna a morális rothadást. De mindannyiukat lepipálja Michael Shannon a család eltűnésének ügyében nyomozó, magányos, lakonikus detektív szerepében, aki a puszta járásával és egyetlen apró gesztussal képes a tudtunkra adni egy magánéleti fordulatot, okafogyottá téve a későbbi szóbeli magyarázatot. Az Éjszakai ragadozók egyedül ott bicsaklik meg, hogy nem vagyok biztos benne, nem igaz-e a film egészére is az, ami a betéttörténetre, nevezetesen, hogy egy sznob, elitista szerző valóságtól elrugaszkodott világnézetét tükrözi. Az, hogy a három bűnöző éppoly karikatúra, mint a Gyilkos túra elfajzott suttyói, jelentheti, hogy Edward sablonokban gondolkozik, és a film az általa írt sztereotipikus vidéki bugrisokon keresztül gúnyolja ki a nagyvárosi értelmiségiek fóbiáit.
Vajon ez is csak Susan képzeletének szüleménye? Ha igen, akkor semmit sem hihetünk el a filmnek. A filmnek egy nő a főszereplője, azonban éppúgy a modern maszkulinitás kérdéskörét járja körbe – részben komoly, részben szatirikus eszközökkel –, ahogy Ford előző filmje, az Egy egyedülálló férfi. Milyen elvárásokat támaszt az "erős férfi" sztereotípiája? Szükségszerű alkotórésze-e az erőnek az erőszak? Mi történik egy párkapcsolattal, ha a nő ráébred, hogy a párja romantikus, érzékeny lelkületét mégsem erénynek, hanem jellemhibának tartja? A film cinikus befejezése, ahol szimbolikusan összeérnek a szálak, és megértjük, miért kapta meg Susan a kéziratot, majdnem olyan sötét képet fest a szerelemről, mint a Holtodiglan. Jake Gyllenhaal és Michael Shannon az Éjszakai ragadozók című filmben Forrás: UIP Dunafilm Az eddig leírtak alapján úgy tűnhet, hogy a film a posztmodern köldöknézés, az öncélúság mintapéldája, ami, ha őszinte akarok lenni, valamennyire igaz is. De a divattervezői múltját kamatoztató Ford elegáns rendezése, a szemet gyönyörködtető, nem egyszer provokatív felvételek (a nyitójelenetben túlsúlyos pucér nők táncolnak lassítva az amerikai zászló színeiben), az érzelemgazdag, Bernard Herrmann kompozícióit megidéző zenei aláfestés, és nem utolsósorban az árnyalt színészi játék feledteti az esetleges modorosságokat.
Ez a történet érdekfeszítőbb szereplőket is mozgat – például Rayt, a közveszélyes tahót (Aaron Taylor-Johnson meglepően meggyőző alakításában) vagy Bobby Aldest, a megkérgesedett texas rangert (Michael Shannon: kitűnő, mint mindig) –, cselekménye is lebilincselőbb. Mi több, neki van cselekménye, Susannak csak életképei és emlékei vannak, meg egy férje (Armie Hammer), akiről messziről látszik, hogy csalja őt. A narratív tekintetben kibillent egyensúly mellett a film vágása is bizonytalankodik: néha Lynchet, máskor Finchert idézi, megint máskor megdöbbentően ritmustalan, ami már csak azért is botrány, mert a film egyébként gyönyörű képekkel és zenével dolgozik. De talán ez is csak azt mutatja, hogy ugyan a felvázolt társadalmi szakadékok és párhuzamok az elnökválasztás tükrében félelmetesen aktuálisak, az Éjszakai ragadozók részeiben sokkal jobban működik, mint egészében. A történeten belül elmesélt történet önmagában nem vezetne a narratíva széthullásához, mint ahogy a markánsan elváló hangvétel és téma sem – egy érzelmektől megfosztott kapcsolati dráma találkozik egy véres, verejtékes thrillerrel –, de az már igen, hogy az egyik történet sokkal érdekesebb, mint a másik.
Tom Ford első rendezését, az Egy egyedülálló férfi t sokan elintézték azzal, hogy egy divattervező stílusos, ám üres hangulatfilmje. Tényleg voltak benne modoros képi megoldások, de kiderült belőle, hogy Ford nincs híján a pszichológiai érzéknek: a figuráknak volt mélységük és a színészvezetés is makulátlan volt. Ford második, a velencei filmfesztiválon a zsűri nagydíjával jutalmazott rendezése, a magyarul Éjszakai ragadozók ra vadított Nocturnal Animals (Éjszakai állatok) szintén iszonyú stílusos, de sokkal letisztultabb, finomabb vizuális koncepciót követ, lélektanilag pedig kifejezetten lebilincselő, sokrétegű munka. Amy Adams az Éjszakai ragadozók című filmben Forrás: UIP Az Austin Wright regényén alapuló film leegyszerűsítve az olyan - leginkább rossz - döntéseinkről szól, amelyek gyökeresen megváltoztatják az életünket, és az ezeken keresztül megnyíló alternatív életutakról. Folyamatosan a "mi lett volna, ha? " kérdést teszi fel, és bonyolódik ennek segítségével izgalmas játékba elszalasztott lehetőségek, elképzelt életek, második esélyek labirintusában.
2021-10-10 20:43:02 Film - Mozi - TV - Kult kritika Susan élete megrekedt, kiüresedett. Egy nap kap egy kéziratot a volt férjétől, amely teljesen felkavarja a lelkét. Miközben a nő olvassa a fejezeteket, a könyv megelevenedik előtte, látja a történéseket, így mi, nézők is részesei lehetünk. A cselekmény rendkívül erőszakos, durva, majd tragikus fordulatot vesz. __GA__Susant emlékezteti a történet a korábbi kapcsolatára a volt férjével, a néző kap m...
Míg Ford az előző filmjében sem kezelte szokványosan a történet idővonalát, bátran ugrálva jelen és múlt között, itt a helyzet jóval bonyolultabbá válik. A sztori több szálon halad előre, azonban véletlenül sem összefüggéstelenül: folyamatos hatással van egymásra múlt és jelen, valóság és fikció, lassan egybefűződve, hogy a végén gyönyörűen fusson össze és záruljon le minden, amit az elmúlt két órában követtünk. Ami igazán meglepő, hogy Ford képes odafigyelni az összes történetszálára, és rendkívüli hozzáértést tanúsítva vezet minket végig a feszes sztorin. A mozi ezúttal is adaptáció, Austin Wright regényét maga Ford írta át filmre, párját ritkító odafigyeléssel. A direktor a színészeit is hasonló magabiztossággal vezeti. Jake Gyllenhaal és Amy Adams nem emelkednek ki a filmből, mégis kifogástalan teljesítményt nyújtanak. Munkájuk tökéletes harmóniában van a film többi elemével. Egy percig sem túlzóak, hanem a rendezővel együttműködve, őt segítve viszik végig a történetet. Ford ezúttal is ugyanolyan odafigyeléssel gondoskodott a film látványvilágáról is: az operatőri munka elképesztően látványos, a mozi vizuális világa gyönyörűen felépített.