A lányom a feleségem KAd Olvasási idő kb. Drasztikusan lefogyott Presser Gábor Talán ritkább, de nagyon is létező leosztás ennek a fordítottja is, amikor a férj viseli gondját babusgatásra szoruló asszonyának. Kurucz Adrienn írása. Account Options Jenő, a férj, anyukám kollégája és atyai jó barátja volt, nagydarab, bumfordi, szemüveges mackót képzeljetek, nekem öregnek tűnt, de ma már inkább erős középkorúnak mondanám: nem volt még akkor hatvan, az fix. Velvet - Gumicukor. Származása okán kitűnően beszélt németül, és egy berlini rokonlátogatás alkalmával kitalálta, hogy nyelvgyakorlás gyanánt a feleségével elvisznek magukkal engem is. Nem született gyerekük, pedig állítólag nagyon vágytak rá, és Ila néni, a feleség sokszor emlegette a számtalan tortúrát, aminek alávetette magát, hogy összejöjjön a baba. De nem jött össze. Hogy miként verte őt a sors ezen felül is, az szintén kedves témája volt. A lányom a feleségem Volt egy csomó kellemetlen allergiája például. A vízhólyagot meg kifejezetten az ő életének megkeserítésére találta fel az úristen.
Dido Elizabeth Belle olyan életutat járt be, ami a 18. század végén, illetve a 19. század elején igen kevés színes bőrű nőnek adatott meg. Rabszolgasorba született, ám egy arisztokrata pár nevelte fel. Annak ellenére azonban, hogy szerették és befogadták őt, nem mindig részesülhetett ugyanolyan bánásmódban, mint a többi családtag. Dido Elizabeth Belle rabszolgasorba született 1761-ben rabszolgasorba született egy magas rangú angol tengerésztiszt, Sir John Lidsay és egy fekete rabszolganő, Maria Belle törvénytelen kapcsolatából. A pár a Karib-térségben találkozott először. Dido Elizabeth Belle-t édesapja magával vitte Angliába, és nagybátyjának, William Murray-nek, azaz Mansfield grófjának gondjaira bízta, amíg ő újabb kiküldetésen volt. Azt nem tudni pontosan, hogy édesanyjával mi történt, vagy hogy beleegyezett-e abba, hogy elszakítsák tőle a lányát. Rabszolgasorból került az arisztokraták közé a színes bőrű kislány: Dido Elizabeth Belle különös története - Kapcsolat | Femina. Egyes feltételezések szerint anyagilag nagy segítség volt számára, hogy nem kellett felnevelnie gyermekét, de sok forrás azt állítja, az asszony korán életét vesztette.
A családi pokolból a menekülést Jenő jelentette, meg hogyan lehet házasság. Amelyben Ila hátradőlhetett végre, mint egy nagy kád habos, forró vízben — Jenő még meg is fürdette, gondolom — és attól a perctől kezdve, hogy asszony lett, végre megkapta, amire hiába várt addig: gyermek lehetett egy őt örökké óvó férfi karjaiban, és nem kellett rajta osztozni senkivel. És most jön az elképesztő, de voltaképpen logikus fordulat a történetben: Ila megözvegyült anyját még viszonylag fiatal házasként magukhoz vették. Hogy aztán hosszú éveken át hogy a felesége lefogy ismét — Ila immár Jenővel az oldalán, erős testőrségben, igaz, örökké betegen, aminek viszont hogyan lehet az az előnye, hogy nem kellett felnőni, ápolták, ajnározták, aggódtak érte. Végre megélte, hogy az imádott férfi száz százalékig az ő oldalán áll, és nemcsak védelmezi, de a hogy a felesége lefogy hordozza, ki is szolgálja. Hogy Jenőnek mi volt ebben az egészben a buli? Megmondom őszintén, fogalmam sincs. Vele keveset beszélgettem, és nem is volt az a lelkizős fajta — Ilával ellentétben.
Nem tudjuk miért, hogyan, és miért pont velünk történt. Egyelőre felfoghatatlan számunkra. Ugyanakkor száz százalékig biztosak vagyunk benne, hogy kicsi lányunk, életünk értelme hamarosan meggyógyul, és még erősebben és egészségesebben folytatja útját az életben. Kevesen tudják, de a gyermekkori leukémia nagyon jó arányban gyógyítható. Teljesen, minden későbbi következmény nélkül. Nem vagyunk egyedül, és a számtalan pozitív példa erőt ad. Reméljük, a mi példánk is erőt fog adni másoknak. Egyben nyomatékosan kérünk mindenkit; a rajongókat, a sajtót és ismerőseinket is, hogy ne keressenek. Se telefonon, sem írásban, sem pedig személyesen. Nem fogunk válaszolni, a kéretlen látogatókat pedig, bármilyen jó szándékkal is jönnének, el fogjuk utasítani. Tudjuk, hogy mindenki jót akar, de nekünk most az az első, hogy összekapaszkodjunk, és gyermekünket minden erőnkkel segítve átvészeljük az előttünk álló nehéz hónapokat. Szofi lelkét, nyugalmát senki és semmi nem zavarhatja. A férjem és a magam nevében is nagyon szépen köszönöm, hogy ezt megértitek és tiszteletben tartjátok! "
A hitleri Németországban született, az NDK-ban vált festőművésszé, és 1961-es disszidálása után lett világhírű képzőművész Gerhard Richter. A nyolcvankilenc éves, az aktív festéstől tavaly visszavonult géniusz életművét kíséri végig a Magyar Nemzeti Galériában nyíló, Valós látszat című tárlat. Gerhard Richter önéletrajzi könyvéből forgatta le a német Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című filmjét, amit 2018-ban két Oscar-díjra is jelöltek. A rendező, aki 2007-ben már hazavihetett egy Oscart A mások élete című, szintén az NDK-ban játszódó filmjéért, nem örülhetett maradéktalanul, mivel Gerhard Richter élesen elhatárolódott az ő életéről mintázott filmről. A festőművész úgy gondolta, hogy rendező eltorzította és meggyalázta az életrajzát. A művészről 2009-ben már forgattak egy dokumentumfilmet. Az alkotás folyamatát bemutató mű számos díjat nyert, és a nyilvánosságtól alapvetően elzárkózó festő is kedvelte. A festő életútja valóban filmre kívánkozik. A hitleri Németországban született, Walter Urlbricht Német Demokratikus köztársaságában töltötte fiatalságát, és szerzett először díszítő festői szakmát, majd festőművész diplomát.
Értékelés: 126 szavazatból A Mások élete című Oscar-díjas film rendezőjének új filmje a velencei filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, számos nemzetközi díjat nyert, két Oscar-díjra jelölték. A német művész, Kurt Barnert két egymást követő diktatúra elnyomásában kezdi meg alkotói útját. A fasiszta Németországban születik, majd az NDK-ban válik fiatal felnőtté. Néhány évvel később megszökik Nyugat-Németországba, de sötét múltját nem képes a háta mögött hagyni. A művészi útkeresés, a meghasonlás, a siker visszásságait bemutató és a 20. századi történelem monumentális tablóját képező film az egyik legnevesebb kortárs festő, Gerhard Richter életén alapul. Bemutató dátuma: 2019. október 10. Forgalmazó: Cirko Film Streamelhető: Stáblista: Szereplők Professor Antonius van Verten Streamelhető:
Sebastian Koch, aki A mások életé ben az idealista drámaírót játszotta, azóta pedig európai és amerikai filmekben is dolgozott, egyformán magas színvonalon, most is nagyszerű: vérfagyasztó és karizmatikus, kontrollmániás és tökéletesen szeretettelen. Az egész szereplőgárda remekül teljesít, az Oh Boy ban felfedezett Tom Schilling is simán megoldja az évtizedeket felölelő történet főszerepét, de Kochra fogunk emlékezni ebből a filmből. Meg arra, hogy Donnersmarcknak megint remek érzéke volt a történet kiválasztásához. A Mű szerző nélkül ugyanis talált történet, nem a képzelet szüleménye: a legdrágábban eladott kortárs festő, Gerhard Richter fiatal éveinek története. Richter volt az, aki Drezda mellett nőtt föl és elveszítette a nagynénjét (meg a testvéreit, aztán az apját). Richter volt az is, aki feleségül vette annak az embernek a lányát, aki halálra ítélte a nagynénjét, és aki erről az egészről csak 70 éves korában, egy oknyomozó újságcikkből szerzett tudomást. Donnersmarck évekkel ezelőtt kereste meg az interjúfelkérések elől egyébként következetesen elzárkózó Richtert.
Festészetének esszenciáját és erejét az analizálás, mindennek a megkérdőjelezése és az ezekből fakadó folyamatos továbblépés igénye adja. Mivel élete során több politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszert is közvetlenül megtapasztalt, Richter viszonya a realitás(ok)hoz leginkább a kétségek, a szkepszis, a mulandóság, az illékonyság és a törékenység szavakkal ragadható meg. 1960-as években készített úgynevezett fotófestményeivel elsőként reflektált a fotográfia és a festészet sajátos viszonyára, s oldotta fel a kettő közötti korábbi ellentmondást. Mesterien és tudatosan használ mindent a modern festészet és régebbi korok művészetének eszközeiből (elsősorban Tiziano, Vermeer, Caspar David Friedrich festészetéből), kipróbálja az elődök témáit és formáit, miközben úgy teremt folyamatosan újabb és újabb, egymástól a végtelenségig különböző festői univerzumokat, hogy eltávolodik minden előzőtől, megfosztja a témákat, az előzményeket és saját jelenét is a szubjektivitástól. Gerhard Richter sokrétű munkássága nem egyetlen, önmagában teljes és célirányos művészeti koncepcióból ered.
(A mellékelt fotón: Absztrakt festmény, 2017)