955. augusztus 10-én zajlott az augsburgi csata, amelyet sok történész sorsdöntőnek tart nemzeti történelmünkben. A Lech folyó melletti ütközetben a kalandozó magyarok súlyos vereséget szenvedtek a német uralkodó, I. Ottó seregétől. Ez az összecsapás véget vetett a magyarság nyugat-európai hadjáratainak. A honfoglalás után a bajorok elleni győztes pozsonyi csata 906-ban megszilárdította helyzetünket a Kárpát-medencében. 955 augsburgi csata 11. Ezután indultak meg azok a zsákmányszerző hadjáratok, melyeket kalandozásoknak nevezünk. Fő irányuk Nyugat-Európa és Itália volt. A magyar harcosok megdöbbentően messzire eljutottak, még a Pireneusokon is átkeltek, és elérték Hispániát. Elődeink eleinte nagy sikereket értek el. Ezeknek két fő oka volt. Nyugat-Európa nem ismerte a nomád népekre jellemző harcmodort. A magyarok kiváló lovasok voltak, mesterien bántak az íjjal, és gyakran alkalmazták a színlelt megfutamodás taktikáját. Feldúlták a falvakat és városokat, sok embert hurcoltak fogságba. Félelmet keltettek Európában, ahol az emberek azért imádkoztak Istenhez, hogy mentse meg őket a magyarok nyilaitól.
[4] 953: Lázadás tört ki Ottó német király uralma ellen. A lázadók élén fia, Liudolf és veje Vörös Konrád, Lotaringia hercege állt. [4] 954: A hercegek a magyaroktól kértek katonai segítséget. A magyarok nem ütköztek meg Ottó seregeivel, hanem március 1-jén a Rajnán átkelve Vörös Konrád ellenfeleit ( I. Brúnó kölni érsek, III. Reginár hainaut-i gróf (Ragenarius)) támadták meg. Ennek során előbb a mai Belgium területén portyáztak. Az ellenfelek nem vállalták a nyílt összecsapást, a magyarok viszont nem használhatták íjaikat az eső miatt. Április 6-án Cambrai külvárosát gyújtották fel, a várfalakkal nem boldogultak. * Augsburgi csata (Magyar történelem) - Meghatározás - Lexikon és Enciklopédia. A védők elfogták Bulcsú vigyázatlan testvérét (unokatestvérét) és lefejezték. A magyarok megpróbálták a fejét visszaszerezni, de a védők nem adták, erre a magyarok összes foglyukat megölték. Ezután Laon, Reims, Châlons-en-Champagne és Metz vidékén portyáztak, Burgundiát is feldúlták, majd Itálián keresztül hazatértek. Ez volt az utolsó nagy sikeres nyugati hadjárat. [4] [5] A seregek létszáma [ szerkesztés] Augsburgi Gerhard szerzetes beszámolója (Vita Sancti Uodalrici) szerint, az egyesített német sereg 10 000, a magyar 100 000 főt számlált, de vannak 15 000–25 000, illetve 120 000 emberre vonatkozó leírások is.
2005. augusztus 10. 12:00 955. augusztus 10-én a kalandozó magyarok Augsburg mellett fekvő Lech-mezőnél súlyos vereséget szenvedtek Ottó német királytól. A csatavesztés mély nyomokat hagyott a magyarokban. Egyrészt 955 után nem vállalkoztak nyugat felé jelentős hadműveletekre, másrészt a magyar krónikás hagyomány és a népmondák is megőriztek egy-két elemet a tragikus eseményekből. Az ütközet közvetlen előzménye volt, hogy a magyarok Augsburg városát kezdték ostromolni. A települést Ulrik püspök védte. A könnyűfegyverzetű harcosok azonban egy erős falakkal rendelkező várossal találták magukat szembe. 955 augsburgi csata es. A régészeti kutatásokból kiderült, hogy a késő-római városfal 2, 50 m széles, valószínűleg 8-10 m magas volt. Síkjából széles bástyák ugrottak ki, ugyanakkor minden bizonnyal az egy-két helyen megfigyelt cölöp-kiegészítések jelenthették a gyenge pontokat. Ottó király a város felmentésére összehívta csapatait. Az összecsapás a várostól északnyugatra, a Lech folyó bal parti mezején zajlott le.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez augsburgi csata – 910-ben Augsburg mellett lezajlott első, magyar győzelemmel végződött csata augsburgi csata – 955-ben Augsburg mellett lezajlott második, magyar vereséggel végződött csata
Nincs más mód ennek a vallásnak fentartására, mint fejedelmet vetni Erdélybe, jobban mondva: Rákóczinak szerezni meg ezt a fejedelemséget. Szelídsége, áhítatossága, buzgósága, kedves modora a kath. hitet is jobban felvirágoztatta volna ottan, mint az erőszak, a melyet Ausztria alkalmazott a protestánsok ellen. Az ugocsai protestánsok pedig a nagy esztendőkben minden hónap elsején imádkoztak és bőjtöltek, hogy Isten a haza fegyveres ügyét szerencsésen vezérelje. 166. MAGYAR KÁLVINISTA PAP. Marsigli rajza 1702. A nantes-i ediktum visszavonása | National Geographic. (Szendrei után)
A reformáció kibontakozása után Franciaország a vallási csoportok küzdelmeinek színterévé vált. A protestánsok és a katolikusok egymás iránti gyűlölete mindkét oldalon sok ezer ember életét követelte. Gondoljunk csak az 1572. augusztusi Szent Bertalan éjre, mely során a katolikusok több ezer hugenotta vérét ontották ki Franciaország szerte egy éjszaka leforgása alatt. A francia vallási konfliktus megoldását az egykori protestáns IV. Henrik vállalta magára, aki 1594-ben azért katolizált, hogy Franciaország uralkodója lehessen ("Párizs megér egy misét"), majd pedig 1598-ban kiadta a nantes-i ediktumot. Eme okmány a protestánsok számára szabad vallásgyakorlatot hirdetett, akiknek azonban a katolikus ünnepeket be kellett tartaniuk, és az egyházi tized fizetése alól sem vonhatták ki magukat. Annak ellenére, hogy a franciáknak csak pár százaléka követte a protestáns vallást, a 17. század közepére a hugenották olyannyira megerősödtek egyházi, politikai és katonai értelemben, hogy veszélyt jelentettek a katolikus szellemiségű királyságra.
A szerkesztő előszava. A hónap témája. Kik vagyunk mi, protestánsok? A protestáns önazonosság témájára hangolódásként, sétáljunk egyet Budapesten a Kálvin téren. Most e képek és gondolatok által hívjuk az olvasót e sétára, de ha valaki megteheti, egy szép őszi napon látogasson el a Kálvin térre, és nézze meg ezeket a térköveket saját szemével is. Az egyiken ez áll: "Az egyház nem más, mint az összes szentek gyülekezete, amely kiterjed mindenkire, minden időben. Jean Calvin" Erőteljes kijelentés – ha az egyház nem más, mint "az összes szentek gyülekezete, amely kiterjed mindenkire, minden időben" (aminek igazságáról a Biblia minden kétséget kizáróan szól), akkor az egyház képviselője akkor ismeri magát jól, ha magát e közösségben látja, ha ezt a közösséget őrzi és ápolja. A protestáns mozgalom nagyobb mértékben kötődik az egyetemes egyházhoz, mint amilyen mértékben eltér attól, sokkal nagyobb mértékben. Bármit is jelent tehát a protestáns önazonosság, a protestánsokat meghaladó közösséghez tartozás mindenképpen része.