A gyorsvonat étkezőkocsijában találkoztam Gecső Bélával, a dúsgazdag Gecső Zoltán fiával. Nagyon megörültünk egymásnak. - Hova utazol? - kérdeztem. - Pestre megyek, ott maradok. Nem bírom ki itthon. - Az apáddal? - Igen, vele is mindig hadilábon állok, tudod... napszámok és efféle miatt. - Persze, a szocializmus nem tetszik az öregúrnak. - És legkevésbé az, hogy én magam is szocialista vagyok. - Nem is illendő dolog egy ötszáz holdas birtok leendő örökösétől. - Most azonban más okaim is vannak, hogy elmenjek hazulról. - Micsoda okok? - Hát nem hallottad az esetemet? - Nem én! - Hát barátom, úgy nézz rám, hogy én embert öltem. - Ne beszélj! - Úgy van, embert öltem. Milyen egyszerűen mondom, mi? A dráma – Wikiforrás. És milyen átkozottul egyszerű dolog volt az! Hallgass csak ide. Július huszadikán történt, most két hét előtt. Éjfélkor bújtam az ágyba. Fájt a fejem, nem tudtam aludni. Már egy jó órája hánykolódtam, amikor egyszerre fűrészelő, őrlő zajt hallok. Egészen véletlen volt, hogy a fájós fejemet egy pillanatra falhoz szorítottam.
S a kalmár kezdte megbecsülni a szinházat. Végre is másképen ugyan, mint az üzletben, de ott is diadalmoskodik az ész. Az pedig imponáló dolog minden tekintetben. Egy ember diktál s a többi végzi a dolgát. Hát ez igy nagyon jól van s a ki diktál, hát az a fiu. Függöny ajtó helyett angolul. Micsoda fiu...! A premiérre elment Gács is. Hát akkorára bizony már fölfrissítésről nem igen volt szó. Csunya czafatokban lógott ki a diványból a szőr s egy-egy ajtócsapásra megmozdult a szobában asztal szék, minden. A pénzt elvitték az ügyvédsegédek meg a boltosok, a kiknek egy kis számlájuk volt, s Gács szomoru lehangoltságban bandukolt a szinház felé. Most már nem értette, hogy miért csinálta ez a bolond üzletet. Elvégre ő rá is rá került volna a sor. Egyszer csak mégis bejutott volna az igazgató urhoz, - mintha csak ugy belopta volna magát a szinházba, azzal a szégyennel ült a széken, hogy itt mindenki észreveszi rajta, hogy micsoda szerencsétlen szamár, s a hogy fölhuzták a függönyt, rámeresztette szemeit a szinpadra s iszonyu szomorusággal hallgatta, hogy megindult, aztán meg folyik, gyors iramodásban rohan le a maga utján valami darab.
Ennek itt a vége. Együtt sikerült tönkretenni magatoknak a kommentelést.
Ez mondjuk nem azt jelenti, hogy A szobalányon mi nem tudjuk csorgatni a nyálunkat. Ez nagyon régóta a legszebb kiállású film, amit láttam, akár ruhákban, díszletekben, sminkben. Azt szokták az ilyesmire mondani, hogy festményszerű, de én ezt csak filmben tudom elképzelni. Még akkor is gyönyörű az egész, amikor A szobalány fejest ugrik a perverzióba, a fétisekbe, a fenekelésbe, a csápszex lehetőségébe, meg úgy általában a pornográfiába. A szobalány Index: 8/10 Metacritic: 84 Rottentomatoes: 94% Oké, ez alapján úgy tűnhet, hogy A szobalány egy viktoriánus tabló, amiben néha valaki előkapja a lovaglópálcát, aztán elfenekelgetik egymást két és fél órán keresztül szép kosztümökben. Pedig nem erről van szó: a brit Sarah Waters könyvéből készült történet tele van csavarokkal, ami miatt folyamatosan újraértékeljük azt, amit addig láttunk. Egy gesztus vagy egy tárgy teljesen más jelentést kap a film első és második felében. Miire belerázódunk a cselekménybe, Park kirántja alólunk a szőnyeget úgy, hogy nekem legalább tizenöt perc kellett, hogy összeszedjem a gondolataimat, és értelmezni tudjam, hogy mit láttam és miért.
[ Girl Power Chan-wook Park neve szorosan összefonódott az Oldboy–jal. A "nem Tarantino által rendezett legtarantinósabb film" alkotója ismét megörvendeztetett minket egy kitűnő és izgalmas művel. A szobalány csavaros, feszültséggel teli dráma, mint az Oldboy. Az öncélú (? ) erőszak viszont nagyságrendekkel kevesebb benne, de ezt talán sokan még értékelni is fogják. A koreai rendező a most mozikba kerülő alkotással megint nagyot alkotott. Viszont azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy A szobalány a részletek okán felejthetetlen, hiszen ha "lecsupaszítjuk", akkor egy szájbarágós feminista tanmesét kapunk a nőket elnyomó, szexuális tárgyként kezelő férfiakról és a "girl power-ről". [] A szobalány Park Chan-wook Szobalánya a Cannes-i filmfesztiválon debütált idén. A rendező legújabb filmjében a bosszút, mint önálló szereplőt, felváltja az erotika. A thriller tartogat érdekes megoldásokat, mert a szövevényes történetet több nézőpontból is megismerhetjük, miközben a japán kultúra erőteljes látványként tódul a néző arcába.
Mindezt azonban egy csavaros szélhámosfilmbe csomagolta, így sokáig csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy ki mit akar itt valójában. A szobalány után egészen máshogy fog tekinteni a fogcsiszolásra. [] Egy gyönyörű erotikus thriller, amiről jobb minél kevesebbet tudni Park Chan-Wook legújabb filmjére tényleg úgy érdemes elmenni, hogy semmit nem tudunk róla – mondjuk ezt figyelembe véve gyakorlatilag kár is minden szóért, ami ezután jön ebben a kritikában. A szobalány egy erotikus thriller a harmincas évek Koreájában, de ez kicsit olyan, mintha az Oldboyt úgy írnánk le, hogy egy börtönfilm. Két és fél órás, de még így sem merek belőle többet leírni, mint amennyi feltétlenül szükséges. Interjúk
Vimeo On Demand 2017. május 16. (18) 아가씨 / The Handmaiden 2016 145 perc 8. 1 93 84 dráma romantikus thriller Főszereplők: Jin-woong Cho Jung-woo Ha Min-hee Kim Yong-nyeo Lee Dong-hwi Lee Kim Tae-ri Min-chae Yoo A szobalány az 1930as évek Koreájában játszódik, a japán megszállás éveiben. Egy pénzéhes szélhámos felbérel egy ifjú zsebtolvajnőt, hogy egy japán úrnő szobalányaként férkőzzön annak a bizalmába, így segítve, hogy a férfi megszerezze a nő pénzét. A különösen csavaros történetben a két gyönyörű nő erotikus fantáziái szépen lassan valóra válnak, és a szerelmi háromszög résztvevőinek választaniuk kell, ki mellé állnak az érdekektől hemzsegő harcban. Park Chan-wook korábban Berlinben Arany Medvét, Velencében Kis Arany Oroszlánt, Cannes-ban pedig a Zsűri Díját és a Nagydíjat egyaránt elnyerte. Legújabb mozija csavaros erotikus thriller, amellyel ismét a cannes-i versenyprogramban mutatkozott be a világ előtt. A film nemcsak fordulatokban gazdag történetével, de magas művészi színvonalú megvalósításával is felhívta magára a figyelmet, a látványtervezője Vulcan-díjat nyert a fesztiválon.
A vége nem egyszerű, de aki látta Pasolini Salóját, annak ez meg se kottyan, messze nincs olyan kemény, mint az. Szóval nekem tetszett, és nem éreztem meg a 2 óra 25 percet… de az biztos, hogy más szemüvegen át kell nézni, mint a többi filmet. NaNa_88 2017. december 19., 21:26 Nagyon nem erre számítottam. Olyan csavarok voltak benne, hogy tátva maradt a szám. Megint a tudatlanságomnak köszönhettem a sokszoros meglepődéseket, mert egy szimpla drámának hittem. :D De azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy ebben aztán volt minden. Az észjárása nagyon tetszett. Az elején bőven van idő elgondolkodni azon, hogyan is alakul a cselekmény. Meg sem közelítettem. És ez így is van jól. :D Szeretem, amikor egy film ennyire meg tud lepni. 2 hozzászólás Röfipingvin 2017. szeptember 3., 17:45 Remek atmoszféra, remek színészi játék, egy kicsi Korea, egy kicsi Japán, fülledt erotika (soft), ám nekem egy kicsit túl sok a jóból kategória. Indokolatlan a két és fél óra, viszont határozottan jó, hogy el vannak varrva a szálak.