Ilex aquifolium ALASKA 3–4 m magas, sűrű lombú, széles kúp alakú örökzöld bokor. Levele fényes, az alapfajnál kisebb, széle sűrűbben fogazott. Nőivarú fajta, bőven terem, termései kissé megnyúltak. Porzós egyed mellé ültetve jelentősen többet terem. Télállósága kiemelkedő: jobb, mint az alapfajé. Árnyékos fekvésben is egészséges a lombja, és kielégítően növekedik. 3-4 m Termelés alatt Ilex aquifolium ARGENTEOMARGINATA Veşnic verzi lombú, 2-4–6 m magas örökzöld bokor, vagy kisebb fa. Fogazott szélű levelei fényes zöldek, fehér szegéllyel. Nőivarú fajta, termései fénylő piros bogyók. Porzós egyed mellé ültessük, hogy bőven teremjen. Párás helyet, üde, tápanyagban gazdag talajt kíván. 2-3 m Ilex crenata CAROLINE UPRIGHT Felálló ágrendszerű, örökzöld levelű bokor. Magyal, karácsony, vidám, nappal, vidám, állhatatos. | CanStock. Levelei 1-2 cm-esek, bőrszerűek, oválisak/kissé visszás tojásdadok, finoman csipkés szélűek. Krémfehér virágai nyár elején nyílnak, fekete termései őszre érnek be. Kiválóan metszhető, formázható, a metszés ideje nyár eleje. Évi növekedése 20 cm.
Zöld, karácsony, háttér, magyal Kép szerkesztő Mentés a számítógépre
Kártya, magyal, motívum, berries., csíkos, themed, karácsony, vektor Kép szerkesztő Mentés a számítógépre
TOLDI – NEGYEDIK ÉNEK – Arany János 1 Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival, Fut hideg forrásnak enyhítő vizére, És ezerjófűvet tépni a sebére; Jaj! de a forrásnak kiszáradt az ágya, Az ezerjófűvet írul sem találja, Minden ág megtépte, tüske megszaggatta, Úgyhogy még aléltabb most az isten-adta: 2 Úgy bolyonga Miklós. Nyakán ült a búja, Oldalát kikezdte annak sarkantyúja, S mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég, Szíve a mellében akkép hánykolódék. Bujdosik az, éren', bujdosik a, nádon', Nincs, hová lehajtsa fejét a világon. Hasztalan kereste a magánosságot, Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot. 3 És mint a toportyán[1], ha juhász kergette, Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette: Ott is azt susogta a nád minden szála: Széles e világon nincsen árvább nála. Irodalom Toldi költői képek - Tananyagok. Nádtors lőn az ágya, zsombok[2] a párnája, Isten kék egével födve a tanyája, Mígnem a sötét éj szárnya alá vette S fekete ponyvából sátort vont felette. 4 Majd az édes álom pillangó képében Elvetődött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni még sokáig, Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
nem hallik egyéb hang. Az öreg Miklósnak felderűl orcája, Árnyékos búbánat nem vet foltot rája: Ilyen az ég, ha a felhők felszakadnak S este szép pirosan visszatekint a nap. Ki gondol akkor rá, hogy mindjárt lemegyen? Toldi: Negyedik ének - YouTube. Örömszín terül el síkon, völgyön, hegyen; Maga az esőcsepp a mezőn, az sem könny Olyankor, hanem mind-mind megannyi szem gyöngy. Akármerre tekint, nem látni egyebet Csak felé sugárzó száz meg ezer szemet, Fennrázott süveget, karok emelését. Mint örvendő lelkek szárnya lebbenését. Látni ablakában csaknem minden háznak Lelkes hölgyeket, kik fejér kendőt ráznak, Nevét is kiáltják, de az zajban vész el, Mint ha mennydörgéskor árva méh döngécsel. Egyszer, mint a zápor, kezdének rászállni Az elaggott ősznek gyenge szép leányi: Bokréták, virágok; - télizöld növények, Melyek, mint a szép hír, halálban is élnek. Hullanak magára, hullnak a lovára, Előtte, megette - elmenő útjára, Pesten is, Budán is; míg, a várhoz érve, Meg nem álla Toldi, az urakat kérve: "Édes jó barátim, akiket jobbadán Én kapattam egykor fegyvert fogni csatán, Most ti váljatok el tőlem, hírüladni, Hogy nem fog sokáig Toldi elmaradni: Házikóm van itten; elmult három éve, Hogy lábbal se voltam fordulva feléje - Mint jóféle gazda most oda elnézek, Nem hordták-e még el tőbül a szélvészek.
Itt elhagyta kissé, vagy épen elakadt – Érzé, hogy ha még szól, mindjárt sírva fakad; Így sem óhatá, hogy titkon el ne lepje Szeme ősz pilláit könnyjének egy cseppje. 5 Nem sok idő kellett, csak amíg az ember Kettőt avagy hármat pillantana szemmel, Hogy megint erőt vett szívén az ősz Toldi S folytatván beszédét, ígyen kezde szólni: "Időnek előtte krónikába tesznek, Még szemökkel látnak s ihol már se hisznek; Tán sokallják ami vén karomtól telik: Mennydörgős nyila! hát kinek keveselik? 6 "Büszke Lajos király, ravasz vén ember te! Jobb szemed volt másszor; karomat ismerte, Ismeréd a testőrt, aki hajdanában Testével takart el sok nehéz csatában. Most nem ismersz, ugy-e, bár erőmet látod? Hm! hogy' ismerhetnél minden vén barátot? Hidegen vonítasz a dologra vállat – Vén király! a róka nem rókább tenálad. 7 "Vagy talán azt várta, hogy mint földi féreg, Lábaihoz csúszok és kegyelmet kérek? Mért kérjek kegyelmet? Toldi negyedik ének szereplők. amiért a gyermek, Kit goromba szülék ok nélkül megvernek? Én kérjek kegyelmet? én, holott ő vétett?
S mily örömmel nézte Bence, a hű szolga! Jobban esett, mintha maga falta volna; Mintha ő is ennék, úgy mozgott a szája, Néha szinte könnybe lábadt ősz pillája. Mikor aztán Miklós az éhét elverte, Bence a kulacsnak nyakát kitekerte: A kulacs sikoltott és kibuggyant vére Az öreg szolgának a keze fejére. Ez meg a vörösbort urára köszönte, Néhány kortyot előbb nyelve mellé önte, S míg azt a fiúnak nyujtá jobb kezével, Megtörülte száját inge elejével. S a bor az öreget jókedvre tüzelve, Hogy' kinyilt a szíve! hogy' megoldott nyelve! Toldi negyedik enekia. Kezdte a beszédet Miklósnak nagyapján, (Ostoros gyerek volt annál néhanapján); Azután fordítá apjára, anyjára, Györgyre a bátyjára, végre önmagára, S tán a szó belőle, míg a világ, folyna, Ha Miklós szomorún így nem kezdte volna: "Haj! be zokon esik most hallgatnom téged! Hagyd el, kérlek, hagyd el e fájós beszédet. Máskor, a tűzhelynél tengerit morzsolva, Ítéletnapig is elhallgattam volna. Hányszor elbeszélted apám vitézségét! Majd éjfél vetette minden este végét; Aztán mily sokára tudtam elalunni!
Hát itt hagynál minket, sok derék cselédet, Kik, mint gyermekünket, úgy szerettünk téged? Itt hagynád a Bimbót s Lombárt, a hajszását. Kiknek hét vásáron sem találni mását? "Itt hagynád sokféle kedves mulatságod? Párjával malomba ki emelne zsákot? A malomkövet ki öltené karjára Molnárlegényeknek álmélkodására? Ne menj, édes szolgám, jaj, ne menj messzére, Egész Nagyfalunak keserűségére; Jaj! TOLDI ESTÉJE - Negyedik ének - Arany János - Érettségi.com. ne hagyd bitangul az ős Toldi házat, Ne taszítsd a sírba jó édesanyádat. " Így rimánkodott az, de kevésbe vette, Fejét rázta Miklós, ahol nem szerette; Hanem, amint anyját hozta fel végtére, Követ hengerített a fiú szivére. Nem felelt sokáig Bencének szavára, Csak nézett sohajtva a susogó nádra, S addig-addig bámult a susogó nádra, Nagy meleg könnycsepp ült szeme pillájára. S mintha törlené csak arca verítékét, Tenyeréhez törlé hívatlan vendégét: Végig a kisujján a könny földre csordult, Ő pedig Bencéhez ily szavakkal fordult: "Mondd meg ezt, jó Bence, az édesanyámnak: Gyászba borult mostan csillaga fiának: Egykorig nem látja, még nem is hall róla; Eltemetik hírét, mintha meghalt volna.