Színes, amerikai, 95 perc, 1985 Magyar cím Amerikai nindzsa Eredeti cím American Ninja Rendező Forgatókönyvíró Szereplők Operatőr Vágó Zene Történet Joe Armstrongot a Távol-Keleti harcművészetek mesterét és semmitől sem visszariadó társát, Curtis Jacksont veszélyes küldetése a csodás trópusi paradicsomba vezérli. Itt állomásozik az amerikai tengerészgyalogság elit küldeménye, melynek a közelmúltban négy tagja tűnt el rejtélyes körülmények között. Armstrong és Jackson hamarosan rájön, hogy ördögi összeesküvés nyomaira bukkantak: emberek sokaságát ejtik rabul, hogy genetikai beavatkozással "gyilkoló nindzsákká" alakítsák át őket. A tét számukra már nemcsak az ügy kivizsgálása, hanem egyben saját életük megmentése is... Amerikai nindzsa 4 3. Videó, előzetes, trailer Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film! Melyik a kedvenc Greenaway-filmed?
Akár az életben. 1954. október 8-án született a kaliforniai Redondo Beachben, az ereiben orosz, és kanadai francia vér csörgedezik. A tengerparton nőtt fel, a törékeny, beteges kisfiúból erős akarattal igazi sportember lett, a vízi sportok szerelmese. Gyermekpszichológusnak készült, ám a napsütötte, izmos testén megakadt egy modellügynök szeme. A reklámfilmek és a kifutó világa következett: sok pénzt keresett és a nők kedvence lett. Amerikai nindzsa 4 bolum. Michael Dudikoff a nyolcvanas évek egyik népszerű akcióhőse volt (Fotó: RAS-archív) Színészi pályafutását a televízióban kezdte, a hihetetlen népszerűséget viszont az Amerikai nindzsa-filmek főszerepe hozta meg számára, bár az öt filmből csak háromban játszott. Elmondása szerint az akciósztár státuszának semmi köze nem volt a valósághoz. A szomorú valóság az elképesztő szegénység volt, amivel a harmadik világ országaiban, a forgatások kapcsán találkozott. Dudikoff egyébként meglehetősen konzervatív és magának való típus, mindig is kerülte a hollywoodi összejöveteleket, fogadásokat.
Sajnos ezt az amerikai kormány megneszeli, akik a harcedzett Delta Force Team kommandósait bízzák meg az elvetemült terroristák likvidálásával, hiszen itt már csak ők segíthetnek! Csakhogy nem számolnak azzal, hogy a terroristák bázisát a fekete, sárga, piros, és kék színű nindzsák őrzik, így az alakulat nagy részét lemészárolják, másik részét pedig foglyul ejtik. Amerikai nindzsa 4: Az új küldetés (1990) — The Movie Database (TMDB). Ekkor bízzák meg Sean Davidson (David Bradley) amerikai nindzsát – mivel itt már csak ő segíthet! -, hogy lopózzon be a bázisra, és mentse ki a még élő katonákat, valamint számoljon le a gonosz terroristákkal. Sajnos azonban Sean-t is foglyul ejtik, és ekkor szólnak Joe Armstrongnak (Michael Dudikoff – itt már csak ő segíthet! ), hogy lopózzon be a bázisra, mentse ki a még élő katonákat, továbbá Sean Davidson amerikai nindzsát is (bár az nem olyan fontos), és számoljon le a gonosz terroristákkal. Joe – aki ekkor már biológiatanár egy kis faluban – természetesen hezitál egy darabig, ám végül elfogadja a pénzt és elindul, hogy kiszabadítsa barátját; citromsárga színű nindzsa ruhában.
(Nem egy Black Star ugyan, de a szürke hajú fiatalember is érdekes rosszcsontnak ígérkezik). Aztán megint jön Bradley túszszabadítani, és jeeee, visszakapjuk Dudikoffot!!! Van még bögyös mellékcsaj is, alakul a cselekmény, nagytotálban gyakorlatoznak (nem laborban növesztik őket mint valami penészt) a mindenféle színű nindzsák, Joe összehaverkodik egy Mad Max féle lázadó csürhével, mi meg elkezdünk elégedetten csettinteni. Komolyan mondom, az első hatvan perc sikeres építkezése majdnem elegendő egy erős "B" filmhez. (Ezúttal sárgában). De sajnos ott van a befejezés, ami totálisan elbarmol megint mindent, a végső leszámolás kocsmai bunyót idéz, összecsapott fércmű. Baromira felhúzott ez a gagyi finálé, mert szerettem volna elismerni a megtapasztalt igyekezetet. BD teszt: Amerikai Nindzsa 1-4 (1985-1990) (Import ajánló) - Blu-geek. Marad így egy középszerű, nagyjából a második rész szintjén tanyázó értékítélet. 4/10.. Létezik még egyébként ötödik rész is, azonban az vélhetően jogi problémák miatt nem került bele a csomagba. Az Imdb 2, 7-es átlagát elnézve sokmindenről nem maradtunk le.. A kvadrológiát összességében értékelni elég bonyolult feladat volt számomra, hiszen szinte csak és kizárólag az első rész vált nagy kedvenccé, a többi föffenet jóval silányabb színvonala inkább csak rontja a mundér becsületét.
Értékelés: 8 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Tekintsünk Kristen Gilbert nővér esetére, aki akár 60 gyilkosságot is elkövethetett egy massachusettsi kórházban. A műsor ismertetése: Darren McCord (Jean-Claude Van Damme) lányával (Whittni Wright) és fiával (Ross Malinger) a Stanley Kupa egyik jégkorong-mérkőzésére megy. Amikor a stadionban hirtelen eltűnt lányát kezdi keresni, kiderül, hogy egy volt CIA-ügynök és terrorista csapata túszul ejtette a meccsre érkező amerikai alelnököt (Raymond J. Barry). Az emberrablók egymilliárd dollárt követelnek a mérkőzés vége előtt, vagy levegőbe repítik a több ezer emberrel zsúfolt stadiont. Üdvözlünk a PC Fórum-n! - PC Fórum. Versenyfutás kezdődik az idővel. McCord megpróbálja megtalálni a lányát, kiszabadítani az alelnököt, s megakadályozni a terroristákat a véres tömegmerénylet végrehajtásában. Évadok:
A temetés megpróbáltatásai után azonban egy kevésbé látványos, annál nehezebb szembesülés következik: a gyászoló többnyire csak akkor ébred rá igazán az elhunyt fizikai hiányára, saját veszteségének véglegességére. Fel kell tennie magának a súlyos alapkérdéseket: mi lesz vele, hogyan éljen nélküle. Hirtelen halál | hvg.hu. Hullámzik a hangulata, de általában jellemző ilyenkor az enerváltság, a munkakedv, a lendület, az életkedv hiánya, az örömre való képesség csökkenése. A gyászolóban kavarognak az érzelmek, a reménytelenség, a kilátástalanság, a harag az elhunyttal, az orvosokkal, a sorssal szemben. Előfordulhat azonban a megkönnyebbülés is, különösen, ha a halál súlyos testi szenvedéstől váltotta meg az elhunytat. A gyász e szakaszában akár testi tünetek is jelentkezhetnek, az étvágytalanságtól kezdve a szívtáji és gyomorfájdalmakon át egészen addig, hogy az illető az elhunyt betegségéhez hasonló tüneteket produkál, sőt, valóban meg is betegszik abban. Ez a feldolgozatlan gyász veszélyessé válhat, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy a gyászoló utánahalt szerettének, akár ugyanabban a betegségben, mint halottja.
Ilyenkor már ez idő alatt bizonyos fokig megéljük a gyászt, a veszteséget. Bár ehhez a gondolathoz igazán hozzászokni nem lehet, és rettenetes a tehetetlenségünk tudata is, mégis valamivel könnyebb a hozzátartozók számára, mintha "derült égből villámcsapásként" éri őket a szerettük elvesztésének híre. A haláleset okozta sokk tehát súlyosabb, ha váratlanul, minden előzmény nélkül következik be a veszteség, például baleset, gyilkosság, öngyilkosság, hirtelen szívhalál, stb. történik. Ilyenkor ugyanis a hozzátartozónak esélye sincs rendezni esetleges félbehagyott ügyeit az elmenővel, nincs módja elbúcsúzni tőle. Sokan szenvednek ilyenkor attól, hogy már sohasem kérhetnek bocsánatot, nem mondhatják el neki, mennyire szerették, hogy sajnálják, hogy nem mutatták ki ezt eléggé. Váratlan halál esetén a sokk megnyilvánulhat egyfajta villámcsapásszerű érzelmi bénultságban, a kiüresedettség érzésében, és kiválthat kontrollálhatatlan érzelmi vihart, kitörést is. Index - Kultúr - 40 oldalas novellából háromórás film: ez lett Murakami Haruki elbeszéléséből - Hajnali várakozás az Indexen – és az Oscar-díjat kapja... - Percről percre. Dédszüleink korában ez utóbbi volt a természetes, a családtagok gyászának intenzív kifejezésén túl siratóasszonyokat is fogadtak.
"Egyszerre meghalt, és itt hagyott minket magunkra" Aki már átélte életében egyszer is egy szeretett hozzátartozója, barátja, kedvese halálát, az már tudja, hogy aligha van ennél nehezebb élethelyzet. Zsibbadtan állunk, gépiesen tesszük, amit kell, és a legellentétesebb érzelmek váltakoznak bennünk, a fájdalom, a tehetetlenség, a keserűség, de még a csalódás, nem ritkán az önvád, a düh, a harag is. Ráadásul tapasztalhatjuk, hogy a magát civilizáltnak mondó társadalmunk nemigen tud mit kezdeni a halál tényével, a gyász érzésével. Az érzelmeknek szabad utat adni "nem illik, nem szokás", támogató segítség alig van, a hozzátartozók sokszor tehetetlenül állnak a gyászoló mellett, és legfeljebb egy "na, most már elég, szedd össze magad" telik ki tőlük. Rontja a helyzetet az a társadalmi elvárás, hogy "erősnek kell lenni", hogy követendőnek azt tartják, ha valaki magába zárja, elfojtja a fájdalmát, ha "senkinek nincs a terhére". Számos tévhit is nehezíti a veszteség feldolgozását: ilyen például, hogy a temetés segít lezárni a gyászt, "utána már könnyebb lesz".
Nos, nem így van, sőt: a szertartásig a sok intéznivaló, a szervezés, a barátok, ismerősök együttérzése, részvevő telefonok, az ittmaradottak felé áradó szeretet sokat segít, de a temetés után mindez egy csapásra megszűnik, és épp a legnehezebb időszakban hagyják magára a gyászolót. Kívülálló, "hivatásos" segítséghez fordulni Magyarországon nem szokás, de alig-alig van kihez, hiszen az egész országban csak néhány szakember foglalkozik a veszteség feldolgozásának segítésével. Egyikük, Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa. Ő segített tisztázni, hogy az egyénenként változó gyász folyamatában általában milyen lépcsőkön keresztül történhet meg a veszteség feldolgozása. "Jaj, összedőlt a kincstár" A gyászmunka nem feltétlenül a halál bekövetkeztével, a szerettünk elvesztésének hírével kezdődik. A lélektan ismeri a megelőlegezés, az anticipáció fogalmát is. Ez kezdődik el, amikor a szeretett hozzátartozónk súlyos betegségéről értesülünk, és tarthat hosszú hónapokon, akár éveken keresztül, a beteget ápolva, a lassú állapotromlását, szenvedéseit látva.
A halál tabutéma. Az a fajtája, amivel leginkább találkozunk (például filmekben) pedig nagyon elrugaszkodott a valóságtól. Már-már elhárítjuk saját halálunk tényszerűségét is, nem rendelkezünk arról, hogy hogyan szeretnénk meghalni, pedig ehhez törvény adta jogunk van. Az embereknek nagyjából egy tizede ír csak végrendelkezést. A haldoklók kívánságait a hozzátartozók sokszor jót akarva hárítják el, mondván "örökké fogsz te élni" vagy "ne mondj ilyeneket". Sajnos gyerekek is haldokolhatnak, esetükben ez még inkább jellemző – meséli a tanatológus. Hegedűs Katalin véleménye az, hogy nyíltabb közbeszédre van szükség a halál témájában. Ennek pedig nem az ijesztgetés a lényege. A halál az élet természetes velejárója, nem szabadna tabutémának lennie. (A borítóképen: Eltérőek a gyászhoz kapcsolódó szokások – ez a kép egy indiai keresztény temetőben készült) Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!